Miért vagyunk oda a horrorfilmekért?

A félelem okozta adrenalinlöket csak az egyik ok, amiért annyi rajongója van ennek a műfajnak.

Én személy szerint félek a horrorfilmektől, és csak nagyon kevés olyan alkotás van ebben a műfajban, aminek a megnézésére rá tudtak venni, és nem bántam meg – ilyen volt például a félig thriller Hang nélkül is, aminek a második része a héten debütált a mozikban. Viszont nem én vagyok a releváns példa ebben a témában, hiszen emberek milliói vannak oda a horrorfilmekért, és nem véletlenül. A Health.com cikke sorra vette azokat a biológiai, pszichológiai tényezőket, amik a műfaj népszerűségéhez vezettek, lássuk is!

horrorfilm
Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

Az agy feledékenysége

Hiába tudjuk, hogy ezek a mozik nem valóságosak, mégis sokszor rettegést élünk át a megnézésük közben. Ez azért van, mert az agyunk nem képes teljesen elválasztani a képzeletet és a valóságot ilyen esetekben. Egy klinikai szakpszichológus szerint ez olyan, mint amikor valaki részletesen és gusztusosan leírja nekünk, hogy milyen beleharapni egy érett citromba – még ha nem is tesszük meg ezt, a nyálelválasztás már a meséléstől beindul a szánkban. (Nekem még most is, hogy ezt leírtam.) Tehát az agyunk az adott pillanatban kicsit elfelejti, hogy nem a valóságot látja, és felkészíti a testünket a veszélyhelyzetre azzal, hogy adrenalint pumpál a testrészeinkbe.

Félelem – biztonságban

Félelmetes dolgokat látni egy közben biztonságos és védett helyen, ahol nem eshet bántódásunk – igazából így is leírhatnánk a horrorfilmeket. Ennek az élménynek köze van a gyermekkori berögződésekhez is: amikor a kisbaba járni tanul, előszeretettel szalad el a szüleitől, ahol még minden kicsit idegen és ijesztő, hogy aztán visszarohanjon a karjaiba, ahol biztonságban érzi magát.

Felkészülni a legrosszabbra

Na jó, az ilyen típusú filmekben tudjuk, hogy sok a túlzás és az indokolatlan tett, de talán pont ez segít nekünk abban, hogy ha valamiért hasonló helyzetbe kerülnénk (most itt nem a zombikra gondolok), akkor tudjunk majd logikusa(bba)n cselekedni. Például nem zajt csapni betörés esetén, vagy nem pont az ágy alatt elbújni, ha kirabolják a házunkat.

Megküzdési mechanizmus

A kutatók szerint a gyakori horror-nézők sokkal jobban küzdenek meg a bizonytalannal, a szorongással és a stresszt is nagyobb eséllyel gyűrik le.

Az áldozattól való különbözés

Ti is szoktatok beszélni a tévéhez, amikor a potenciális áldozat pontosan arra fut sikítva, ahol gyilkosa várja? Nektek is megvan, amikor rázzátok a fejeteket, hogy “Nem hiszem el, hogy lehet valaki ilyen hülye”? Más műfajú, például romantikus filmek nézése közben hajlamosak vagyunk a főszereplővel azonosulni – nem így a horroroknál, ahol sokszor eltávolítjuk magunktól az áldozatot, aki szerintünk logikátlanul és bután viselkedik az adott szituációban.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!
NEKED AJÁNLJUK

Ana de Armas újra szerelmes – Ő lenne az új választottja