Mi az a bodyshaming, és hogyan érinti a csinosnak mondott embereket?
Nemrégiben igen nagy port kavart az a sajnálatos eset, amikor egy neves producer, Carol Baum nyilvánosan lerondázott egy fiatal színésznőt, Sydney Sweeney-t, aki szerinte nem szép, és színészkedni sem tud.
Ő lenne Carol:
Ő pedig Sydney Sweeney:
Sydney-nek csupán az volt a bűne, hogy nagyok a mellei és hogy csinosnak született. A fiatal színésznő egyébként már tizenöt éve azzal küzd, hogy legyőzze a sztereotípiákat, és bebizonyítsa a világnak és a kritikusainak, hogy egy csinos nő is lehet okos és tehetséges. Sydney Sweeney pedig bizony gyönyörű és figyelemre méltó színésznő, aki az Eufória című sorozattal futott be, majd jött az Imádlak utálni és a Szeplőtlen.
Sokan azonban csak a jéghegy csúcsát látják Sydney karrierjében: a pénzt, sikert, csillogást és egy nagymellű csinos nőt, aki mostanában jó szerepeket kap. Azonban azt nem veszik figyelembe, hogy ez a jó nő, már tizenöt éves kora óta megállás nélkül, szorgalmasan dolgozik, és rengeteget letett az asztalra annak érdekében, hogy elismerje őt a szakma. Azonban a szóban forgó producer szerint mindezek ellenére Sydney csak egy ronda színésznő nagy mellekkel, ami valljuk be: elszomorító, és bodyshaming a javából!
Sokaknál kiveri a biztosítékot, ha egy szép ember tesz megjegyzéseket egy kevésbé szép embertársára, azonban mi van akkor, ha egy korosodó filmproducer tesz testszégyenítő kijelentéseket egy fiatal és vonzó nőre?
Szerintem ez legalább ugyanannyira sértő, mintha valaki azért bántja a másikat, mert felszedett néhány kilót, és nem XS-es a ruhamérete! A bodyshaming igen komoly dolog! Sydney például korábban egy interjúban mesélt arról, hogy tinédzserként annyira zavarta a melle, hogy túlméretezett pulcsikkal takargatta, és arról álmodozott, hogy tizennyolc évesen mellkisebbítő műtétet csináltat, amiről végül az édesanyja beszélte le. Mostanra végre sikerült elfogadnia testét, és láthatóan jól érzi magát a bőrében, viszont neki sem esnek jól a testét érő kritikák.
Mi is az a bodyshaming?
A bodyshaming, vagyis a testalkat miatti szégyenítés, napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap. Legtöbbször arról hallunk, ha valakit azért bántanak, mert nem illeszkedik bele a társadalom által idealizált testképbe. Azonban van egy kevésbé tárgyalt oldala is ennek a jelenségnek: amikor a szépséget, a vonzó külsőt szégyenítik a kevésbé csinosak. Ez a fajta bodyshaming ugyanolyan káros lehet, és fontos, hogy beszéljünk róla.
A szépséget mindig is nagyra értékelte a társadalom, azonban az irigység és a féltékenység gyakran kísérik a vonzó embereket. A kevésbé csinos egyének sokszor érzik úgy, hogy hátrányos helyzetben vannak, és ennek kompenzálásaként bántó megjegyzésekkel, kritikákkal próbálják csökkenteni a vonzó emberek önbizalmát. Ez egy védekezési mechanizmus, amelynek célja, hogy saját magukat jobb helyzetbe hozzák, de valójában csak tovább mélyítik a társadalmi feszültségeket.
A szép embereknek tényleg minden könnyebb?
Gyakran hallani azt az érvet, hogy a szép embereknek minden könnyebb, hogy ők előnyösebb helyzetben vannak az élet számos területén. Bár valóban léteznek bizonyos előnyök, amelyekkel a vonzó külső járhat, ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek mentesek a problémáktól. A szép emberek is szenvedhetnek önértékelési problémáktól, szorongástól és depressziótól, különösen akkor, ha folyamatosan olyan megjegyzésekkel szembesülnek, amelyek kétségbe vonják értékeiket.
A társadalom hajlamos a külső szépséget összekapcsolni az egyén értékével. Ez a szemlélet azonban rendkívül káros, mert mind a szép, mind a kevésbé csinos embereket nyomás alá helyezi. A vonzó emberek gyakran érzik úgy, hogy folyamatosan bizonyítaniuk kell, hogy nem csupán a külsejük miatt érdemlik meg a figyelmet és a sikert. Ez a nyomás szorongáshoz és az önértékelés romlásához vezethet.
Fontos felismerni, hogy a bodyshaming egyetemes jelenség, amely mindenkit érinthet, függetlenül attól, hogy valaki mennyire illeszkedik a társadalom által elvárt szépségideálhoz. A megoldás kulcsa az együttérzés és az elfogadás. Mindannyiunknak meg kell tanulnunk, hogy a külső megjelenés nem határozza meg az emberi értéket. Az elfogadás azt jelenti, hogy mindenkit tisztelünk és értékelünk, függetlenül attól, hogy hogyan néz ki. A szépség relatív, és mindenki megérdemli, hogy önmagáért szeressék és tiszteljék.
Nyitókép forrása: Getty Images
