Még mindig tabunak számít egy párkapcsolatban a szexről, a személyes preferenciákról vagy a kellemetlen, hiányzó dolgokról beszélni, pedig egy jól működő kapcsolat elengedhetetlen része a mindkét fél számára boldogságot okozó együttlétek sora. De vajon mikor, mit és hogyan kell megkérdeznünk a másiktól azért, hogy ne maradjon bennünk kérdőjel, feszültség, hiányérzet a szexuális életünkkel kapcsolatban – és egyáltalán, kellenek-e a szavak?
A pornófilmeknél jobban csak a romantikus filmek viszik tévútra a szexualitással kapcsolatos elvárásainkat, hiszen az azokban látott azonnali egymásra hangolódás, az olajozott gépezetként működő együttlétek és a bakiktól mentes szeretkezés nem igazán tükrözi a valóságot. Mégis sokszor azt hisszük, ha nem megy rögtön a szex úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva, ha a másik nem pont úgy működik, cselekszik, ahogy mi azt elképzeltük, és nem találja ki a gondolatainkat, akkor valami baj van a kapcsolattal. Pedig ez nem így van, és semmi szégyellnivaló nincs abban, ha előhozakodunk a témával egy adandó alkalommal.
Pontosan miről is beszélgessünk?
A VeryWellMind cikke szerint ezek azok a témák, amiket ajánlatos megvitatni a szexuális élettel kapcsolatban:
- változás a szexuális étvágyban, és ennek lehetséges okai,
- ha szívesen kipróbálnánk valami újat az ágyban,
- családtervezés – mikor kezdjük el, szeretnénk-e mindketten gyermeket, stb,
- utóbbihoz kapcsolódik a védekezés kérdése – ki védekezik a nem kívánt terhességgel szemben, hogyan és hogy oszlanak el az anyagiak?
- ha úgy érezzük, hogy mindig csak mi kezdeményezünk a hálószobában, vagy ha a másik túl sokszor utasít el minket ilyen téren,
- az intimitás hiánya, ha keveselljük a társunk irányából érkező elismerést,
- szexualitással kapcsolatos problémák, egészségügyi gondok.
Persze ez nem egy vizsga vagy minőségellenőrzési lista, így nem kell minden pontját kötelező jelleggel kipipálni, ugyanígy az is igaz, hogy bármi, ami szívünket nyomja, terítékre kerülhet.
Dr. Piczkó Katalin pszichiáter, párkapcsolati szakértő, tréner, coach, a Szeretetkert programjának kialakítója szerint egy kapcsolatban meg kell tanulnunk egymást, azt, hogy melyikünk hogy működik és mi számunkra a jó, ami hosszabb időbe telik. Hozzáteszi azt is, hogy minden, ami a szexualitásban megjelenik, valahol a kapcsolati működés tünete, így nem lehet teljesen kiragadni azt a kontextusából. Azért is fontos róla beszélni, mert megmutathatja, hogy állunk egymással. „Szeretetkert című könyvemben a kert szimbólumot használom a párkapcsolat különböző területeinek leírásához, és ebben a szexualitás a forrás, ami táplája a kertet.” – mondja. „Fontos, hogy mi ered onnan, és közel van hozzá a lugas, ami az intimitást jelképezi, a domb pedig a tanulásunkat, fejlődésünket testesíti meg. Ugyanis ha elmegyünk ide kirándulni, kicsit magasabbról rátekinthetünk arra, hogyan is működünk. És ha már ott vagyunk, a szexuális életünkről is beszélhetünk, megerősíthetjük a másikat, vagy elmondhatjuk, mi az, ami kevésbé működik. Miből szeretnénk többet kérni, és miből kevesebbet?”
Hogyan mondjam el neked?
Sokaknak nehézséget okoz kimondani a szexszel kapcsolatos javaslatokat, feltenni a kérdéseket. Sokszor nem tudjuk, hogy mondjuk el, mit mondjunk, milyen kifejezéseket használjunk. „Ha az érzéseinkről, szükségleteinkről beszélünk, például » amikor ezt csinálod, az jól esik«, abban nem is kell, hogy tabusított szavak jelenjenek meg, ezáltal könnyebb lesz a beszélgetés. Ha ennél jobban belemerül két ember a részletekbe, az az optimális, ha két ember egy közös, játékos szótárat alakít ki, amelyet mindketten ugyanúgy értenek. Például a szexuális együttlét helyett az együttlét kifejezést használják, és így tovább” – mondja Dr. Piczkó. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem biztos, hogy szavakkal kell beszélni róla, mert a nonverbális kommunikáció is rengeteget elmond, márpedig a kommunikációnk óriási százaléka szavak nélkül történik. A gesztusok, a mimika, az, hogy az együttlét után hogyan viszonyulunk a másikhoz, sokszor többet elárul, mint egy-egy szó, általuk is teljesen tisztán kifejezhetjük, hogy hogyan érezzük magunkat.
De ha mégis úgy érezzük, szavakra van szükség, mert egy ölelés vagy sóhaj nem elegendő jelzés a másik számára, akkor felmerül a kérdés, hogy van-e jó mód arra, hogy a társunk ne vegye támadásnak, kritikának a megjegyzésünket? A The Guardian cikke szerint érdemes a kapcsolat korai szakaszában elkezdeni a szexről való beszélgetést, mert minél később hozzuk elő a témát, annál nehezebb lesz – de szerencsére nincs olyan, hogy túl késő, nem tudunk átlépni egy végső határidőt, amikortól kezdve már értelmetlen a szexről való diskurzus. Szóval, ha belevágunk, elsőként lehetőleg azt osszuk meg, ami jól esik, és csak később térjünk át arra, ami esetleg nem. Oké, de pontosan mikor? „Kézenfekvőnek tűnhet, ha közvetlenül a szeretkezés előtt vagy után beszélünk róla”, véli a brit családtervező egyesület, az FPA. „De ha a pillanat hevében vitatjuk meg, ruha nélkül, könnyen kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat. Ehelyett szánjunk rá időt, távol a hálószobától, amikor egyikünk sem rohan.”
Az is fontos, hogy milyen érzelmekkel vagyunk jelen a szeretkezéskor. Az például nem működik, hogy egy balhé után, amikor mindenfélét mondtunk egymásra, majd a szexszel minden rendbejön. A pszichiáter szerint az érzelmek elválaszthatatlanak az egészséges, érett szexuális élettől, mert mint mondja, nem az a legfontosabb, hogy az egyik vagy mindkét embernek orgazmusa legyen. „Keleten épp ezért extázist mondanak orgazmus helyett, hiszen nem tárgyként kezeljük a másikat. A jó szexuális élet nem számosítható, a heti két-háromszori szexuális együttlét nem feltétlen jelenti, hogy rendben van minden szexuális téren.” További megvitatandó kérdés lehet egyébként az is, hogy kinek heti hány alkalomra van szüksége. Az International Society of Sexual Medicine szerint nincs olyan, hogy „normális heti szexadag”, mert kapcsolata válogatja, hogy a feleknek mennyi idejük és igényük van a szeretkezésre. A 18 és 44 éves felnőttek körében végzett 2020-as kutatásukból kiderült, hogy a stabil kapcsolatban élő heteroszexuális férfiak 50.8-55.8 százaléka szexel hetente partnerével, a nőknél ez 52.6-57.2%, míg a homoszexuális vagy biszex férfiaknál az arány 32.8-tól 53.7%-ig is terjedhet. A leszbikus vagy biszexuális nőknél pedig 44.7-59.2% közé esett a statisztika.
Ezt jobb, ha hanyagoljuk
Dr. Piczkó szerint nincs értelme semmiféle hasonlítgatásnak, még akkor sem, ha az pozitív, mert a másokról való beszéddel elültethetjük azt a gondolatot a társunkban, hogy „most jobb vagyok, mint XY, de lehetek még rosszabb is”. Nem tesz jót a kapcsolatnak, és így a szexualitásnak sem, ha valaki nagyon kontrollálja a másikat, ha folyamatosan közel akar lenni hozzá, ha nincs szabadság, levegő a kapcsolatban. Hiszen aki mindig szoros közelségben van, arra nem fogunk vágyakozni, ez is lehet az oka annak, hogy sok hosszútávú kapcsolatban elmúlik a vágy. Elmúlhat attól is, hogy más területen nincs a helyén az ember, nem érzi jól magát bőrében, így a szexualitás nemcsak a másikkal való kapcsolatunk állapotát jelzi, hanem a saját magunkkal való kapcsolódást is.
Megváltoztathatják a szexuális életet a kapcsolaton belüli „kell”-ek is, különösen egy gyermek születése után, amikor a női-férfi szerepekből anyuka-apuka szerepek lesznek. Főleg a nőknél jellemző, hogy tökéletesen akarják csinálni, ez magával hozza a szorongást, ez pedig az állandó felelősségérzettel párosulva elveszi a belső szabadságérzést, az önfeledtséget, ami a szexualitás alapja. A hibáztatástól a másik csak még jobban bezárul, így Dr. Piczkó azt javasolja, hogy nagyon vigyázzunk arra, hogy ezt elkerüljük. „Gyerekszületés után például a férfi legyen türelemmel felesége felé.” – mondja. „Egy időre tényleg elmúlik a vágy, a hormonok, a nőiség megélésének gondjai miatt. Az apa úgy segíthet, ha hagyja, hogy párja ne mindig az anyaszerepben legyen, lehet, hogy elég, ha vigyáz a gyerekre, amíg a másik elmegy mozogni, vásárolni, önmagával törődni. Szóval érdemes távolról közelíteni, nem szerencsés rögtön rátérni arra, hogy »miért nem vagyunk megint együtt, hiszen már eltelt hat hét«.” Áttérve a férfiakra, nálunk a tartós munkahelyi sikertelenség, önbizalomhiány is megjelenhet a szexualitásban, és az is jellemző, hogy sok nő észrevétlenül leértékeli, kasztrálja a férfit. Gondoljuk át ilyenkor, hogy van-e a szemünkben bizalom aziránt, hogy önállóan megoldja majd a gondjait, vagy aggódással, hibáztatással, hasonlítgatással tekintünk rá? A VeryWellMind szakértői is hangsúlyozzák, hogy hibáztatás és panaszkodás helyett megoldást javasoljunk, vagy legalább együtt kezdjük el azt keresni. Mindig csak egy dologra kérdezzünk rá, ne zúdítsuk a másikra az egész palettát.
Hogyan beszéljünk a fantáziákról?
A szexuális fantáziák legtöbbje teljesen normális, írja az Insider, és sokaknak meglepő lehet, de a legtöbb ember hasonló dolgokról fantáziál. A többpartneres szex például egy kutatás megkérdezettjeinek több mint felét érdekli, egy másik tanulmányból pedig kiderült, hogy a felnőttek jelentős része képzelte már el, hogy valaki ledominálja őt a hálószobában. Gyakori fantázia még a kukkolás (vagyis ha egy idegent nézünk, miközben szexel), és az is, ha valaki attól izgul fel, ha őt nézik közben – mindkét ilyen vágy problematikus lehet, ha a törvénnyel ütközünk össze miatta, úgyhogy csak óvatosan. A nyilvános helyen vagy szokatlan környezetben való szeretkezés is az emberek nagy százalékát érdekli, csak úgy, mint a szerepjáték és a beöltözés.
Justin Lehmiller kutató szerint a szexuális fantáziákról is beszélni kell, még akkor is, ha szégyelljük őket, de ne ugorjunk egyből a legdurvábbakra – figyeljük meg először, hogy partnerünk hogyan reagál a „normalitáshoz közeli” dolgokra. (Bár azon is vitatkozhatunk ugye, hogy kinek mi a normális.) Ha hosszútávú kapcsolatról van szó, időnk, mint a tenger, így a hangsúly a bizalom és az intimitás felépítésén van. Mindig mondjuk el, hogy a társunk milyen szerepet játszik az adott szexfantáziában azért, hogy ne érezze magát kihagyva, vagy akár megrettenve. Lehmiller szerint a legtöbb ember fantáziái nagyjából azonos kategóriákba esnek és ezek egymással való megosztása – akár kipróbáljuk őket, akár nem – egyszerű módja annak, hogy újdonságokat vigyünk be szexuális életünkbe. És már az is izgató lehet, ha csak beszélgetünk róluk.
