Sokan úgy tartják, hogy felszínes világunkban egyetlen szakítóok is elég ahhoz, hogy két ember lemondjon egymásról. Egy új kutatás azonban eltérő eredményre jutott.
Egy kapcsolat hajnalán még egyik fél sem gondol szakítóokra, hiszen mindketten próbálják a legszebb arcukat mutatni, a hibákat pedig gondosan elfedni. Ám ez nem tarthat örökké, egy hosszú távú kapcsolatban előbb-vagy utóbb felszínre kerülnek a problémák, ami sokakat elbizonytalaníthat a közös jövőt illetően.
A szakemberek – és valószínűleg mindenki más számára – ezért is olyan nehéz a párkeresés. Mert bár a kiszemelt külső vonásairól azonnal képet kapunk, valódi jellemükre és furcsaságaikra csak később derül fény. És ahogy egyre inkább megismerjük ezeket, óhatatlanul is döntéshelyzetbe kerülünk. Persze senki sem tökéletes, de mi számít túl sok szakítóoknak?
A szakítóokok mennyiségét vizsgálja egy új kutatás
Hogy választ találjanak a fenti kérdésre, a kutatók az úgynevezett „Válaszd meg a saját kalandod” modellt vették alapul. Két tanulmány során 1585 résztvevő személyes történetét figyelték meg, pontosabban azt, amint egyre komolyabbá vált egy akkor induló romantikus kapcsolatuk. A kapcsolat előrehaladtával az alanyok 17 döntő szempontról számoltak be a kísérletvezetőknek.
Ezeket a döntő szempontokat vehetjük akár egy-egy mérföldkőnek is a tekintetben, hogy azok bekövetkeztekor a megkérdezettek megtudtak valami újat választottjukról. Ezt követően „megválasztották saját kalandjukat”, vagyis eldöntötték, hogy benne maradnak-e a kapcsolatban avagy sem. Lényeges, hogy a döntő szempontok között mindig volt egy szakítóok is, vagyis olyan tulajdonságok, amelyeket az emberek nem hajlandók eltűrni társukban. A szakítóokok között szerepelt az igénytelenség, a túlzott ragaszkodás, a lustaság, a gyámoltalanság és a rossz humorérzék.
Hogy kicsit jobban megértsük a kutatást, az első döntő szempont a vonzerőre összpontosított, az ezzel összefüggő leggyakoribb szakítóok pedig az volt, ha a kiszemelt magassága, külleme elmaradt attól, mint amire az alanyok számítottak, de ettől függetlenül barátságosnak tűnt. Akiket pedig külsőre is megnyert leendő párjuk, ők vonzónak, jól öltözöttnek és barátságosnak írták le szerelmüket.
Érdekes eredményre jutottak a kutatók
Ne feledjük, hogy a szakítóokok elméletileg szigorú kritériumokat jelentenek, amelyeknek egy potenciális partner tökéletesen megfelel. Ha mégsem, akkor az illető automatikusan kiesik a pixisből. Hiszen – a fenti példánál maradva – ha valaki külsőleg nem nyeri el a tetszésünket, akkor az elég ok a kapcsolat befejezésére. Csakhogy a kutatás más eredményre jutott. A résztvevők általában a külső hiányosságok ellenére is úgy döntöttek, adnak egy esélyt a dolognak, és jobban megismerik kiszemeltüket. Ahelyett, hogy a dupla vagy semmi elvét követték volna, az alanyok rugalmasak voltak a szakítóokokat illetően.
Bár az első szakítóok nem ölte meg automatikusan a kapcsolatot, a negatív információk halmozottan hatottak rá. Vagyis, ahogy a résztvevők egyre több negatívumot megtudtak partnerükről, úgy nőtt a szakítás valószínűsége. A fordulópont többnyire három és négy negatívum között volt. Vagyis úgy tűnik, hogy négy szakítóok után vetünk csak véget a románcnak. Azok az alanyok, akik több szakítóokot tartottak számon képzeletbeli listájukon, jellemzően hamarabb kiléptek a kapcsolatból. Akárcsak azok, akik időben tudomást szereztek egy számukra fontos szakítóokról, például hogy kiszemeltjük velük ellentétes politikai nézeteket vall.
„Az emberek általában úgy gondolják, hogy a szakítóok egy olyan szigorú információ, amely arra késztet valakit, hogy automatikusan véget vessen kapcsolatának. Eredményeink azonban azt sugallják, hogy számos olyan párkapcsolati probléma létezik, ami nem feltétlenül készteti a feleket azonnali kilépésre” – mondta Nicolyn Charlot, szociálpszichológus doktorandusz.
Mi a tanulság?
Noha valószínűleg van egy tervünk arra vonatkozóan, hogyan szeretnénk új kapcsolatokat kialakítani, ám ezt nehezen tudjuk betartani. Más szóval, nem oldunk kereket az első szakítóok jelentkezése után. Ez pedig előnyös lehet számunkra, mert lehetőséget ad arra, hogy többet tanuljunk, és felülvizsgáljuk előzetes benyomásainkat a másikról. Elvárásaink felülvizsgálatával ráadásul nyitottabbá válhatunk egy erősebb érzelmi kapcsolat kialakítására, és nagyobb eséllyel megállapodunk társunk mellett. A kísérlet függvényében tehát jó hír, hogy a legtöbben csak akkor lépünk ki a kapcsolatból, ha a szakítóokok mennyisége már elviselhetetlen számunkra. Az a fontos, hogy időben felismerjük a figyelmeztető jeleket, és megalapozott döntéseket hozzunk kapcsolatunk jövőjét illetően.
Borítókép forrása: shutterstock/Puzzlepix
