Dunát lehetne rekeszteni a szakításról szóló dalokról, filmekről és sorozatokról, csakhogy azok mindig a romantikus kapcsolat végéről szólnak. Baráti kapcsolataink útvesztőjében azonban úgy érezhetjük, magunk vagyunk. De miért fáj sokszor jobban egy barátság vége, mint egy szakítás? Cikkünkből kiderül.
Fiatalon megtanuljuk, hogyan szerezzünk barátokat, hogyan osszuk meg egymással a dolgainkat, és hogyan birkózzunk meg a zaklatással vagy a szakítással – mondja Miriam Kirmayer klinikai terapeuta, aki fiatal és középkorú felnőttek közötti barátságokra specializálódott. Az ilyen jellegű beszélgetések azonban serdülőkorban abbamaradnak, annak ellenére, hogy egy 2017-es tanulmány szerint a barátságok egyre fontosabbá válnak az életkor előrehaladtával. A kutatás szerzői megállapították, hogy ahogy öregszünk, úgy a barátságok jelentősebb mutatói lehetnek a jólétnek, mint a családi kapcsolatok.
De ha a barátságok ennyire létfontosságúak, miért nem beszélünk arról, mit tegyünk, ha véget érnek? Kirmayer szerint a társadalom részéről van egy kimondatlan elvárás, miszerint a barátságnak könnyűnek kell lennie a felnőttek számára. Ám ez sokaknál nem így van. A barátságok hullámvölgyei és – ha úgy alakul– a végük is ugyanolyan nehezen kezelhető, mint a romantikus kapcsolatoké – ha nem jobban – mondja Kirmayer.
Ezért fáj jobban a szakítás egy baráttal, mint a szerelmünkkel
Nem találjuk a megfelelő szavakat
A terapeuta szerint általában azt gondoljuk, hogy a barátságok mindenképp egy nagy árulás miatt érnek véget, így ilyen helyzetekben könnyen meghatározható a kapcsolat befejezésének oka, és könnyebben is közölhető a másik személlyel. Csakhogy tapasztalatai alapján a barátságok felbomlása legtöbbször annak az eredménye, hogy az emberek fokozatosan eltávolodnak egymástól, emiatt abbamaradnak a szokásos beszélgetések. Lehetséges továbbá, hogy a kapcsolatnak egy külső tényező – mint például a távolság vagy az életmódbeli különbségek miatt – kell véget vetni, vagy mert az egyik vagy mindkét fél elszakította a köteléket a másikkal való rossz bánásmód miatt.
Bármi legyen is az oka egy barátság felbomlásának, Kirmayer szerint az mindannyiunkban közös, hogy ilyenkor gyakran nem tudjuk, érdemes-e beszélnünk a problémánkról. És ha úgy döntünk, hogy foglalkozunk vele, akkor pedig nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. „Ez olyan helyzeteket teremthet, amelyeknek a végén megsérülhetünk” – magyarázza a terapeuta. Hozzáteszi: „akár helytelenül kezelik, akár egyszerűen azért, mert váratlanul jön, valójában nem tudjuk, milyennek kellene lennie egy barátság lezárásának.” A romantikus kapcsolatokban gyakran megtörténik az a beszélgetés, amelynek során a felek kimondják egymás előtt, hogy vége. Ez fájdalmas, viszont megkönnyíti a lezárást. Mivel a barátságok esetén ez nem jellemző, a terapeuta szerint a szakítás még nagyobb traumát okozhat.
Szégyelljük magunkat, amiért nem tudtuk megoldani a dolgokat
„Az emberek úgy érzik, hogy meg kellett volna oldaniuk a problémákat, és feltételezik, hogy ez mindenki másnak könnyebben ment volna ” – mondja Kirmayer. Hozzáteszi: meggyőződésük, hogy valamit biztosan rosszul csináltak, amiért véget ért a barátság. Mivel a barátságok szakításáról közel sem beszélünk olyan gyakran, mint a romantikus kapcsolatok végéről, Kirmayer szerint az érintettek úgy érezhetik, hogy csak ők küzdenek a barátságuk működőképességéért. Ahelyett, hogy támogatást és tanácsot kérnének környezetüktől, a legtöbben inkább csendben szenvednek. Ettől azonban még elszigeteltebbnek érezhetik magukat.
Szintén általános meglátás, hogy nem minden szerelmi kapcsolat tart örökké, és Kirmayer szerint ugyanezt kellene tudatosítanunk a barátságok esetén is, hogy normalizáljuk a szakítás élményét. Ahogy fogalmaz, egy barátság vége nem jelenti azt, hogy az egyik vagy mindkét fél rossz ember vagy rossz barát; ez egyszerűen azt jelenti, hogy a kapcsolat nem működött.
Nem beszélünk az elvárásainkról
Marni Feuerman pszichoterapeuta szerint van egy lényeges különbség a barátságok és a párkapcsolatok között, ami súlyosbíthatja az előbbiek lezárását. „Egy romantikus kapcsolatban mások az elvárások” – mondja. „Az emberek párként definiálják magukat, illetve egy szerelmi kapcsolatnak megvannak a maga fokozatai: randevúzunk, jegyesek, majd házasok leszünk. Utóbbi esetén ráadásul ott van a hivatalos dokumentum és az esküvői szertartás is, amelyek szintén meghatározzák, mit jelent a kapcsolat.„
Ezzel szemben a barátságokban ez nem így van. Mivel a plátói kapcsolatokban nehezebb meghatározni az elvárásokat, a barátok nagyobb valószínűséggel különbözhetnek egymástól, ami viszont hozzájárulhat a szakításhoz – és Feuerman szerint megnehezítheti annak feldolgozását. „Nem beszélünk az elvárásainkról egy barátságban, nem akarjuk kifejezni az igényeinket, nehogy visszautasítsák azokat”. Az a barát, aki úgy érzi, nincsenek kielégítve a szükségletei, ahelyett, hogy megszólalna, gyakran inkább csendben marad. Feuerman szerint az illető idővel ráébredhet, hogy a barátság nem működik, és emiatt hagyja, hogy magától véget érjen. A kommunikáció hiánya azonban bánthatja a másikat, aki emiatt folyamatosan azon töprenghet, hogy vajon mit csinált rosszul.
Nem beszélünk arról, hogyan tovább
Egy pár szakítása után megszokott, hogy a felek megbeszélik, hogy barátok maradnak-e, teljesen megszakítják a kapcsolatot, netán egymásra mosolyognak és beszélgetnek, ha összefutnak valahol. Az ilyen típusú beszélgetések sokkal ritkábban fordulnak elő egy barátság felbomlásakor „Nagy a zűrzavar azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a barátság lezárása” – mondja Feuerman. Szerinte ha a fenti kérdések megválaszolatlanul maradnak,legjobb esetben kínos találkozások következhetnek, legrosszabb esetben pedig szükségtelen fájdalom annak, akivel „szakítottak”.
A gyászfolyamat is váratlan
Egy szerelmi viszony vége után törvényszerű a hosszan tartó gyászfolyamat, sőt gyakran felkészülünk az elválással járó elkerülhetetlen fájdalomra. Feuerman szerint mivel a barátságok szakításairól kevesebb szó esik, és a lezárások legtöbbször váratlanok, ritkán vagyunk felkészülve az ezt követő kétségbeesésre. Ez az előre nem látható trauma a fájdalmat még erőteljesebbé teheti. „Tulajdonképpen egy gyászfolyamaton megyünk keresztül, és ez rendben van” – mondja. Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk változtatni a mérgező kapcsolat helyzetével, akkor is teljesen oké meggyászolnunk, majd tovább lépnünk, és sokkal kielégítőbb kapcsolatokat keresnünk.
A barátság felbomlása után gyakori a düh, a szomorúság, a magány és a szorongás amiatt, hogy látjuk az illetőt, és esetleg attól félünk, hogy a közös barátok az ő pártját fogják majd – mondja Kirmayer. Ha megértjük, hogy ezek az érzések normálisak, akkor elkezdhetünk dolgozni a gyógyulásunkon. Kirmayer szerint az első és legfontosabb lépés, hogy ne aggassunk magunkra olyan címkét, miszerint rossz barátok vagyunk. Helyette beszéljünk magunkról úgy, mint ahogy azt a legjobb barátunkról tennénk.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
