A tengerimalac igencsak népszerű a kisállattartók körében, s bár gondozásukról sok mindent tudhatunk, az nem feltétlenül ismerjük, hogy ezek a kedves kis szőrgombolyagok hol is élnek, amikor nem hobbiállatként funkcionálnak.
A tengerimalac rendkívül kedves kis lény, és jószerivel bő mennyiségű faforgács, víz, zöldségek, széna és szeretet mellett boldog élete van. Mint minden kisállat azonban, a tengerimalac is a vadonból indult, és jó pár példány a mai napig természetes élőhelyén tölti mindennapjait.
Tengerimalac a vadonban
A kis rágcsálók háziasítása meglehetősen régre nyúlik vissza, és a szaporítók az idők során abban is szereztek tapasztalatot, hogy mely egyedeket kell párba állítani ahhoz, hogy különböző variációk jöjjenek része. Mára már a házi tengerimalac saját fajnak számít, ugyanis oly mértékben különbözik a vadonban élő társától, hogy vajmi kevés azonos külső jegyet mutatnak.
A malacok természetes élőhelye Dél-Amerikában van, ezen belül pedig az Andok területén, így az angol Guinea pig elnevezés meglehetősen csalóka, ugyanis semmi köze nincs az állatnak Új-Guineához, így nem tudni, hogy honnan kapta az angol nevét.
Az Andok térségében élő emberek kezdték el háziasítani ezeket az állatokat, majd megindult a velük való kereskedés is. Háziasításuk nagyjából hétezer évvel ezelőtt kezdődött. Alapvetően táplálékforrásként tekintettek rájuk a tenyésztők. Európába a spanyolok hozták a kis rágcsálókat, és sokszor ajándékba adták esküvőkre vagy épp gyermek születése alkalmából.
A jelenleg is Peru és Bolívia területén élő tengerimalacok az erdős és a sziklás területeken is megélnek, ahol biztonságos odúkat hoznak létre maguknak. A nap nagy részét evéssel töltik, így napjukból akár húsz óra is táplálék keresésével is az elfogyasztásával telik.
Egyik kedvenc csemegéjük a fű és különböző fajtái. Nem esznek meg azonban mindent, és ebben orruk segíti, ugyanis képesek arra, hogy kiszagolják, hogy mely növény mérgező számukra, és melyik az, amiből biztonságosan falatozhatnak.
Ezek a kis állatok elvannak víz nélkül, merthogy a számukra nélkülözhetetlen mennyiségű folyadékot azokból a növényekből nyerik, amiket a nap során elfogyasztanak. A házi tengerimalac nem jut hozzá annyi élelemhez, amennyihez vadonélő társai, így fontos, hogy biztosítsuk kedvencünk számára a nélkülözhetetlen folyadékot is!
A tengerimalacok jellemzően csoportosan élnek, és egy család akár tíz felnőtt egyedet is számolhat. Ennek oka az, hogy minél többen vannak, annál kevésbé érik őket támadások, ám ha mégis így alakulna, jellegzetes hangjukkal figyelmeztetik egymást a veszélyre.
Mára a házi és a vadonban élő tengerimalac nem téveszthető össze, így bár vélhetően kis kedvencünk őse valaha szintén Dél-Amerikában élt, ma már vajmi kevés közük van egymáshoz.
Nyitókép forrása: PIxabay