Ismerd be, hogy kutyád és más házikedvenced gondozása nemcsak őt teszi boldoggá, de téged is örömmel tölt el – a tudomány azt kutatja, miért van ez így.
Sok állattartó azt fogja mondani, hogy az állatokkal való törődés időnként teher, de olyan teher, ami gyakran szerez örömet. A pszichológia régóta figyeli ezt a jelenséget, ez az úgynevezett Pet Effect, ami azt takarja, hogy azok az emberek, akiknek házikedvenceik vannak, tovább és boldogabban élnek. Bár az ezekkel kapcsolatos tanulmányok szerint a háziállatok tartásának előnye az ember társaságigényére vezethető vissza, egy új kutatás azt találta, hogy a kisállataink gondozása hasonló előnyöket nyújthat.
Gondolj bele: a kutyádat gyakran úgy kezeled, mintha ember lenne, és ennek megfelelően viselkedsz vele. Egy izraeli egyetem (Interdisciplinary Center of the Baruch Ivcher School of Psychology) kutatói arra kértek 104 kutyatulajdonost, hogy naplózzanak huszonegy napon keresztül. A résztvevőnek értékelniük kellett, mennyire értenek egyet olyan kijelentésekkel, amelyek az állatukkal való interakciójukkal kapcsolatosak, például „Amikor az állatommal kommunikáltam léptem, igyekeztem megmutatni neki, hogy igazán törődöm vele” vagy „Az állatommal való interakciók során törekedtem arra, hogy szabadnak érezhesse magát és önmaga lehessen”. Emellett válaszoltak a saját érzelmi állapotukkal kapcsolatos kérdésekre, és arra, hogy szerintük házikedvencük törődik-e velük.
Mint ahogy azt a kutatók előzetesen megjósolták, azok a gazdik, akik több támogatást nyújtottak kutyáiknak, saját maguk is magasabb jóléti szintet tapasztaltak, közelebb érezték magukat állataikhoz. Ez az előny nagyobb volt, mint a háziállatok által nyújtott támogatásból származó előnyök, vagyis hogy a feléjük irányuló támogatás nyújtása önmagában kielégít egy szükségletet. Magyarán szólva az ember nem csak attól lesz boldog, ha a kutyája farokcsóválva üdvözli, hanem attól is, ha enni ad neki és kiviszi sétálni.
A szerzők ezeket az eredményeket a Self-Determination Theory vagyis az öndeterminációs elmélet fényében értelmezték. Ez az elmélet az univerzális emberi szükségletekre alapul, a belső motivációk kielégítésére összpontosít, kiindulási pontja, hogy az emberek akkor működnek jól, ha belső motivációik kielégülnek – és akkor rosszul, ha nem. Ezek a motivációk az autonómia, a kompetencia és a kötődés.
A Pet Effect egy lehetséges magyarázata az, hogy a tulajdonosok antropomorfizálják a állataikat, és a gondoskodást úgy értékelik, mintha egy másik személyről gondoskodnának – ez pedig a kötődés szükségletet elégíti ki. Az persze továbbra is kérdéses, hogy a kutyák és más állatok hasonló támogatást, törődést igényelnek-e, mint az emberek, és szükségük van-e arra, hogy „szabadnak érezzék magukat és önmaguk lehessenek”.
Mindenesetre úgy tűnik, hogy kielégítheted a gondoskodás szükségletét azzal, hogy boldoggá próbálod tenni házikedvencedet. Hogy pontosan meddig tart ez az hatás, és működik-e akkor is, ha az emberek „csak” állatként tekintenek kiskedvenceikre, azok a jövő tanulmányainak vizsgálati területei.
Úgyhogy irány játszani a kutyával!