A szfinx macska elsőre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, ám ha megszokjuk, pontosan olyanná válik a szemünkben, mint bármelyik szőrős társa. Mindennek ellenére igényei valamelyest különböznek, így nem mindegy, hogy hogyan viseljük gondját!
Idén nyáron találkoztam először élőben szfinx macskával, amikor egy ismerős ismerőse gondozót keresett macskáinak, míg a család nyaralni ment. Mivel a macskákkal jó barátságot ápolok, elvállaltam a feladatot. Első találkozásunk némiképp ijesztő volt a ,,kopasz macskákkal”, érintésüktől még egy kicsit idegenkedtem is, mert rendkívül szokatlan, hogy egy kis meleg, csontos testet fogdos és simogat az ember. De mivel pontosan ugyanúgy viselkedtek, mint egy átlagos macska, hamar átlendítettek a dolgon.
Nyávogtak, bújtak, doromboltak, futkároztak, úgyhogy nagyon hamar segítettek túllépni azon, hogy „mások”, hiszen kvázi ugyanolyanok voltak! Gondozásuk azonban különbözött attól, amit szőrös társaiknál megszoktam.
A szfinx története
Joggal gondolhatnánk, hogy ez a macskaféle is a tudomány és az állattenyésztés furcsa szülöttje, ám koránt sincs így: több évszázaddal ezelőtt is kedvelt háziállat volt, különösen az aztékoknál. Mai kori divatja az 1960-as években kezdődött, amikor egy szőrös macskának szőrtelen kiscicája született, és gazdája talált más szőrtelen macskát is. Pároztatásuk újabb kopasz macskákhoz vezetett, az 1970-es évek óta pedig külön macskafajként tartják számon.
Testét legfeljebb pihék borítják, ám ez is csak helyenként érezhető. Bőre többféle lehet: különböző, nagyobb kiterjedésű foltok boríthatják, de akad olyan is, ami teljesen egyszínű. Ellentétben a többi macskával, a szfinx nagyon kommunikatív, mondanivalóját azonban nem kizárólag nyávogással adja tudtunkra, hanem különös, máshoz nem hasonlítható jellegzetes hanggal.
A szfinx macska gondozása
Gondozása nagyon hasonlít a szőrös macskáéhoz, ám vannak egyéb szempontok, amiket figyelembe kell venni. A legnagyobb különbség értelemszerűen a szőr, így a természetes melegítés hiánya. Figyeljünk oda, hogy legyen egy puha fekvőhelye a cicánknak, és biztosítsunk neki egy plédet is, amibe bele tud bújni. Fekvőhelyét tegyük egy melegebb helyiségbe, ahová sokat süt a nap, így a téli napokon sem fog fázni. Ügyeljünk rá azonban, hogy ne kifejezetten a napon legyen a helye, ugyanis akárcsak a mi bőrünk, az övé is leéghet.
Mivel a hidegre és a napsütésre egyaránt érzékeny, a szfinx macska csak lakásban tartható. Természetesen kiteheti a lábát bentről, de csakis felügyeletünk alatt, ugyanis ha elkóborol, az akár az életébe is kerülhet. Akár pórázon sétáltatva is kivihetjük őket, ugyanis mozgásigényük rendkívül magas, úgyhogy ha nem is sétával, aktív játékkal érdemes lekötni őket.
A többi macskához hasonlóan a szfinxeknek sem javasolt tehéntejet adni, ugyanis a laktózérzékenység miatt az ő emésztésüket is megterheli a tej. A legfontosabb folyadék számukra is a víz, a táplálékot illetően pedig figyeljünk oda a változatosságra, így a száraztáp mellett hetente kétszer kapjon nedves eledelt is!
Bőre egészségére is figyeljünk oda! Gondoskodunk róla, hogy hetente egyszer fürdessük macskák számára is megfelelő samponnal. Ezzel megelőzhetjük a különböző bőrbetegségek és a pattanások kialakulását is. Akárcsak gyermekünk esetén, finoman és alaposan törölgessük meg kisállatunkat, nehogy megfázzon! Fürdetés után mindig nézzük meg, hogy körmeik mennyire hosszúak, ugyanis könnyebben felsérthetik bőrüket a vakaródzással, mint szőrös társaik.
A szfinx macska gondozása nem igényel sokkal több odafigyelést, mint a szőrös macskák, és ha megszokjuk különös kinézetüket, idővel fel sem tűnik, hogy mások.
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix
