Kutya egy élet. Ez az, amit semmiképpen sem mondhat a mi négylábú gyerekünk. Hiszen Andy Westerson immár lassan öt éve szerves része a családunknak, és nem akármilyen bánásmódot kap.
Ő nem csak egy kutya, ő Andy. Akinek nincs „se kutyája se macskája” az nem is sejti, hogy milyen erős kötelék és semmihez sem fogható kapcsolat tud kialakulni egy állattal, aki egy háztartásban él velünk. Tulajdonképpen az érkezése utáni ötödik percben már nem csak egy háziállat, nem csak egy kutya, hanem családtag válik belőle. Így történt ez nálunk is.
Andy Westerson, egy Westie, aki Wes Anderson filmrendező után kapta a nevét, 2019. március 14-én született egy Hajdú-Bihar megyei faluban, abban az udvarban, ahol én magam is gyermek voltam. Mielőtt egy családi hazalátogatásom alkalmával egymásra találtunk volna már régóta szerettünk volna egy rosszcsont kiskutyát, de arra egyikünk sem számított, hogy ilyen hamar és ilyen rosszcsont kutyagyerek szülei leszünk. Kétség sem fér hozzá, hogy tényleg ő az első gyerekünk, és az, hogy idén tavasszal megszületett a kisfiunk ezt csak méginkább megerősítette, hiszen pontosan úgy viselkedik, mint egy sértődött nagytesó ha egy kicsit kevesebb figyelmet kap (bár elég sokat tesz azért, hogy ez ne történjen meg).
Személyiségét tekintve egy hiperaktív és extrovertált típus, aki imád játszani és mindig van egy kedvenc labdája, amit ő talált valahol vagy választott ki magának a boltban. Igazi labda bajnok akár röptében is képes elkapni. A koronavírus idején, amikor az egyetlen szabadtéri szórakozásunk az volt, hogy sétáltunk és labdáztunk vele, a kedvenc helyét a közeli kis erdőben elneveztük Westerson csúcsnak, amit azóta is így emlegetünk ha arrafelé megyünk.
Kihullik a haja ha csirkét eszik
Nem csak a játékot de a hasát is szereti, de mivel a fehér szőrű kutyusok táborát erősíti ezért sajnos csirke allergiában szenved, szó szerint kihullik a haja ha csirkét eszik. Emiatt szigorúan csak hipoallergén tápot ehet, természetesen akadnak csaló napok, főleg mióta a gyermekünknél elindult a hozzátáplálás. A család legkisebb tagja lelkesen tartja neki a maszatos kezét, vagy dobálja a falatokat az etetőszékből. Andy meg persze boldog farokcsóválások közepette nyalogatja az apró baba kezeket, és tünteti el a konyhakőre ejtett elemózsiát. Igazi cinkostársak már most. Attól tartok a karácsonyi menüből is csurran cseppen majd neki.
Andy nem kimondottan szeret sétálni, ha nincs játék akkor letudja, amit le kell aztán haza indul, de az is megesik, hogy ha nem abba az irányba akarok menni amerre ő, akkor percekig egy helyben állunk és farkasszemet nézünk. Persze tízből kilencszer ő nyer. Amikor hazaér boldogan beledörgöli magát a lakás egyik szőnyegébe – erről évek óta nem tudjuk leszoktatni.
Körülbelül két hete lehetett nálunk, amikor megtanult pacsit adni, azóta nem csak akkor ad ötöst ha kérjük, de akkor is ha ő kér tőlünk valamit. A kanapét határozottan kisajátította, a kedvenc helye a hattámla teteje, és ha valaki a kanapéra ül, annak onnan föntről a nyakába teszi a fejét, sőt néha egy-egy nyak vagy fül puszit is nyom. Az online meetingek koronázatlan királya, szeflizni pedig jobban tud, mint a legtöbben az anyám korosztályából.
Őt is várja majd valami a fa alatt
Fürdeni utál. Míg más kutyák a nyári melegben a Duna vizében hűsítik magukat, addig Anderson maximum két perc erejéig bokát most, majd diszkréten jelzi, hogy ő inkább a klíma alatt fekve szeretne szenvedni a szobában.
Tavaly ő hamarabb tudta, hogy babát várok, mint én. Nyugtalan volt, stresszes, pánikszerűen nyalogatta a mancsait. Az állatorvos azt mondta, szorong, érzi, hogy valami nagy változás jön. Először el sem akartam hinni, hogy egy kutya hogyan képes erre, így megérezni és ilyen intenzíven jelezni, hogy aggasztja ez az új helyzet. Azóta persze rájött, hogy a kis jövevény legalább ugyanúgy szereti őt, mint mi.
Sokak szerint, kutya az ágyba nem való, Andy lassan öt éve alszik velünk minden áldott este. Persze megvettük neki a legpuhább, szuperaranyos kutyaágyat, ami csak arra funkcionált, hogy a fogváltása alatt legyen mit szétszedni, majd az egész lakást elárasztani a tömőanyaggal. Gondoltam, hogy idén karácsonyra kap egy új, kényelmes fekhelyet, mivel úgy, ahogy a családban mindenkit, bizony őt is várja majd valami a fa alatt. Bár úgy sejtem őt egy ezredik teniszlabda is tökéletesen boldoggá tenné. Tavaly még fenyőre akasztható jutalomfalat gömbök is voltak a fán, persze nem túl sokáig…
Nyitókép forrása: Bécsi Éva
