Cambridge-i tudósok fedezték fel, hogy a még meg nem született magzatok egy, az apjuktól örökölt génjük másolatát használják arra, hogy anyukájuktól a lehető legtöbb tápanyagot kapják a terhesség ideje során.
Ó, a várandósság csupa meglepetés és izgalom! Most például a kapzsi apai génekről láttak napvilágot újabb információk, persze a dolog nem ilyen felszínes. A Cambridge-i Egyetem által júliusban közzétett tanulmány azt vizsgálta, hogy a méhlepény hormonok útján hogyan kommunikál az anyával, amely így képes alkalmazkodni a méhében található baba növekedéséhez.
A News-Medicalben megjelent friss kutatás szerint a születendő baba „távirányítóval” vezérli anyja anyagcseréjét, így kettejüké egyfajta táplálkozási huzavona. Az anya szervezete azt akarja, hogy a baba életben maradjon, közben viszont elegendő glükózt és zsírt kell keringetnie a szervezetében saját egészsége érdekében, hogy szülni, szoptatni tudjon és adott esetben újból gyermeket vállalni.
A tudósok vemhes egereken kísérleteztek, egyes egyedekben megváltoztatták a méhlepény azon jelzősejtjeit, amelyek arra utasítják az anyákat, hogy tápanyagokat juttassanak a fejlődő magzathoz.
A kísérletek és a tanulmány középpontjában az úgynevezett Igf2 nevű fontos imprintált gén áll, mely az apától származik, és feladatai közé tartozik, hogy utasításokat adjon egy bizonyos fehérje (Insulin Like Growth Factor 2) előállításához. Ez a fehérje – hasonlóan az inzulin hormonhoz, amely a keringésünkben a glükózszint előállításáért és szabályozásáért felelős – elősegíti a magzat növekedését, és kulcsszerepet játszik a magzati szövetek, köztük a placenta, a máj és az agy fejlődésében. „Ha az apától érkező Igf2 funkciója nem teljesül a méhlepény jelzősejtjeiben, akkor az anya nem tesz elérhetővé elegendő mennyiségű glükózt és lipideket – zsírokat – a keringésében. Ezek a tápanyagok így nem jutnak el kellő mennyiségben a magzathoz, az pedig nem tud jól növekedni” – mondták.
A tudósok azt is tapasztalták, hogy az Igf2 „törlése” más hormonok termelődésére is hatással van, amelyek befolyásolják az anya hasnyálmirigyének inzulintermelését, valamint a máj és más metabolikus szervek reakcióit a terhesség során.
Amanda Sferruzzi-Perri professzor, a St John’s College munkatársa és a tanulmány társszerzője elmondta: „Ez az első közvetlen bizonyíték arra, hogy az apától örökölt gén jelzi az anyának, hogy tápanyagokat irányítson a magzat felé.” A tanulmány másik szerzője, Dr. Miguel Constancia szerint az apa által irányított gének „kapzsik” és „önzők”, és hajlamosak az anyai erőforrásokat a magzatok javára manipulálni, hogy nagyra és fittre neveljék őket.
Bár a terhességre nagyrészt összehangolt génmunka jellemző, nagy a színtere az anya és a baba közötti lehetséges konfliktusoknak – ez az imprintált géneknek és a méhlepénynek köszönhető. A baba apa által irányított génjei általában elősegítik a magzat növekedését, az anya által irányítottak pedig korlátozzák azt.
Sferruzzi-Perri professzor kifejtette: „Az anyától származó gének, amelyek korlátozzák a magzat növekedését, úgy gondolják, hogy ezzel az anya túlélését biztosítják, így nem születik olyan babája, amelyik minden tápanyagot felvesz, túl nagy és kihívást jelentene a szülés során. Így megmarad az evolúciós esélye arra, hogy később újabb gyerekekben továbbörökíthesse génjeit.”