A legtöbb édesanya úgy gondolja, hogy akkor teszi a legjobbat a gyermekével, ha a tápszeres táplálás helyett szoptat. A nyilvános szoptatás viszont még mindig tabunak számít, pedig ez a legegyszerűbb formája a baba megetetésének. Vagy mégsem?
A nyilvános helyen történő szoptatás mellett egyre többen teszik le a voksukat, és bátran felvállalják, hogy akár egy kávézó teraszán is bátran megetetik a csemetéjüket. Ám ez a kérdés és a szoptatást övező téma még ma is tabunak számít. De mégis miért?
Gondoljunk csak vissza a nagyszüleinkre vagy dédszüleinkre, akik sok esetben vidéken éltek és dolgoztak. A földművelő családokban természetes volt, hogy a gyermekágyi időszak letelte után az asszonyok is kivették a részüket a munkából. Ha nem volt kire bízni a kisbabát, bizony az akkori hordozókkal magukra kötve vitték a gyermeküket. A földeken töltött munkanapokon pedig nem is lett volna más kéznél az éhes, szomjas vagy éppen csak nyugalomra vágyó bébi számára, mint az édesanyja melle. Ekkoriban biztosan nem gondolkodott senki azon, hogy a nyilvános szoptatást vajon kinek tetszik vagy nem tetszik. Ez volt a természetes, hogy tápszerek és bébiételek nélkül az anyák, ameddig csak tudták, a saját testük adta tejjel táplálták a babájukat.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, ám egy dolog azóta sem változott: az ösztönök és az anyai lét természetes alakulása. A babavárás és a szülés ma is ugyanazokat a hormonális folyamatokat indítja el egy nőben, mint pár tíz vagy akár száz évvel ezelőtt. Egy frissen szült édesanya nem is tud másra gondolni, mint hogy gyermekét a legnagyobb biztonságban tudja, és úgy cselekedjen ahogy neki a legjobb. Ezzel együtt az újszülöttek is ösztönösen, egy úgynevezett szopó reflexszel születnek, így világrajöttük után néhány perccel már az anyukájuk cicijén csüngenek.
Vannak anyák, akik minden kezdeti nehézséget átvészelnek csak azért, hogy babájukat a saját testükből táplálhassák. A szoptatás ugyanis sokkal többről szól, mint a baba megetetésre. Egy intim és belsőséges kapcsolat az anya és a benne kilenc hónapon át fejlődő gyermeke között. Sőt, a bébik számára a szopás nem csak az evést, de a megnyugvást is jelenti. Ezért van az, hogy a legtöbb baba csak mellre téve tud megnyugodni és elaludni.
A már említett kezdeti nehézségek, amik a szoptatást megnehezítik számos anyukának elveszik a kedvét, és egy idő után nem is próbálkoznak tovább. Ők azok, akik, ha épp nincsenek otthon csak előveszik a táskájukból a tápszeres cumisüveget és könnyedén megetetik babájukat.
De mi van azokkal, akik a szoptatás mellett döntöttek és éppen egy étteremben, egy családi összejövetelen vagy egy baráti kávézáson éhezik meg a csecsemőjük? Vannak, akik egyszerűen csak egy kendőt terítenek maguk elé és magabiztosan megetetik az éhes csöppséget. A szégyenlősebb anyukák elvonulnak a társaság elől, és babájukkal kettesben töltik ezt a néhány tízpercet.
Előbbivel kapcsolatban sokan azt gondolják, hogy ez már-már magamutogatás és egyenesen undorító is. Ki kíváncsi egy szoptató nő mellére és az éppen táplálkozó gyermekére? A kérdés jogos. Vannak, akiknél ez már túllép egy bizonyos határt, ám úgy, ahogy mindent ezt is lehet ízlésesen és feltűnés nélkül végezni. A már említett kendős módszerrel sem az anya melle, sem pedig a baba nem fog premierplánba kerülni.
Az is gyakran előfordul, hogy egyes nők – egészen addig a pillanatig, amíg ők maguk édesanyák nem lesznek – megvetik azokat a nőket, akik nyilvános helyen etetik a gyermeküket, majd, amikor maguk is anyukákká válnak, a világ legtermészetesebb dolgaként tekintenek rá. Persze, ez nem mindenkire igaz. Sőt, vannak olyan nők is, akik egyáltalán el sem tudják képzelni, hogy szoptassanak. Ez az úgynevezett bimbófóbia a legtöbb esetben azokat a mamikat is ellehetetleníti, akik egyébként vágynak rá, hogy megszoptassák babájukat.
Azok a nők, akik még a várandósság, a szülés és a szoptatás előtt állnak, teljesen más nézőpontból szemlélik a nyilvános szoptatás kérdését. A legtöbben felháborítónak tartják, és ha tehetnék írásba is adnák, hogy ők bizony soha nem csinálnának ilyet. Azok a nők, akik már édesanyák, biztosan engedékenyebbek, hiszen tudják, hogy ez a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás a baba megetetésére és megnyugtatására!
Nem lehet megmondani, hogy ciki vagy a világ legszebb és legtermészetesebb folyamata-e a szoptatás, hiszen ahány nő, annyi tapasztalat, és annyi értékrend. Egy dologban azonban egyetérthetünk: hagyjuk meg mindenkinek a döntés jogát, és bárhogy is választ valaki, ne minősítsük, bántsuk vagy bélyegezzük meg egymást. A nők a legjobb segítőtársai, ugyanakkor a legnagyobb ellenségei is néha egymásnak. Egy ilyen kérdésben, ami csak nekünk adatott meg, adjuk meg egymásnak a döntési lehetőséget és a tiszteletet.
