“Hagyjuk, had aludjon. Mert álmunkban olyan világban járunk, ami csak a miénk”- mondja Albus Dumbledore a Harry Potter és az Azkabani fogoly című filmben. Az idős varázsló szerint az alvás magányos műfaj. Vagy mégsem?
A kötődő nevelés egy viszonylag új, amerikai irányzat, mely szerint a csecsemőt nem hagyják egyedül, különösen akkor, ha sír. Ennek része az igény szerinti szoptatás is. Az elnevezés szoros testkontaktust feltételez, amit nappal hordozókendővel, éjszaka közös ágyban alvással valósít meg a szülő.
![Baba a hálószobában: álom vagy rémálom? 1 Little,baby,sleeping,in,crib,,,top,view](https://colore.hu/wp-content/uploads/2021/06/baba_mama_egyutt_alvas_pszichologia_neveles_Vekerdy_2-1024x678.jpg)
A kötődő nevelést vallók szerint a szoros fizikai kontaktus segít a gyermeknek átvészelni az anyaméhből a születés utáni átállást. A közelség biztonságot ad a szülőnek gyermeke épségével, jólétével kapcsolatban. A gyakori etetések után mind a baba, mind a mama gyorsabban alszanak vissza, emiatt kipihenten ébrednek. Ugyanakkor a szakértők minden esetben felhívják a figyelmet a párnák eltávolítására a csecsemő közeléből. A kutatások szerint a kötödő nevelésben felnövekvők később kiegyensúlyozottabb gyermekekké, kamaszokká válnak.
Az American Academy of Pediatrics (AAP) 2017-es kutatása szerint ha a csecsemő 6-12 hónapos koráig a szülőkkel egy szobában alszik, megelőzhető a hirtelen csecsemőhalál. Az összeszokásnak hála, ebben az esetben az édesanya, édesapa azonnal észreveszi, ha baj van, és gyorsabban el tudja látni a gyermeket.
Az egy szobában alvás másik előnye, hogy elősegíti a szoptatva táplálást. Ugyanez a tanulmány viszont felhívja a figyelmet, hogy azoknál a családoknál, ahol egy szobában alszanak, négyszer gyakrabban köt ki a gyermek a szülők ágyában. Ez a jelenség viszont hosszú távú problémák előfutára lehet.
Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint: “Nincs nagyobb ajándék a gyerek számára, mint a kipihent szülő.” Vekerdy úgy véli, kialvatlansághoz, majd ebből fakadó frusztrációhoz vezethet, ha a gyermek nem tanul meg egyedül elaludni, aludni – nem csak a szülők, hanem a gyermek részéről is! A két éve elhunyt pszichológus szerint ugyanis a gyermek számára nem teljes az alvás élménye, ha valaki ott szuszog mellette, az alvás ugyanis már csecsemőkortól kezdve magányos műfaj.
![Baba a hálószobában: álom vagy rémálom? 2 A57517a3 972f 4c82 Bd35 Ae8a9b14a78b](https://colore.hu/wp-content/uploads/2021/06/A57517A3-972F-4C82-BD35-AE8A9B14A78B-1024x697.jpeg)
“A gyerek kezdettől tanuljon meg egyedül aludni”
Vekerdy úgy vélte, hogy a gyermek számára ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb) a kielégítő alvás, mint szüleinek. A gyermek, ha egyedül pihen, mélyebben alszik, kipihentebben ébred, ez pedig befolyásolja a következő napját, fejlődését. Ha rászoktatjuk a babát arra, hogy valaki ott alszik mellette, majd az illető később kimegy, a gyermek gyakran felébred és sír. Minél inkább megszokja a közös alvást, annál nehezebb lesz leszoktatni róla. Ez mindhárom fél – az édesanya, édesapa, gyermek – kialvatlanságához, nyűgösségéhez vezet, ez az állapot pedig a konfliktusok melegágya. A közös alvás legnagyobb vétója mégis talán az, hogy a gyermek jelenléte megszűnteti a szülők közti intimitást. Ugyan összebújni nem kizárólag az ágyban lehet, mégis ellentéteket szülhet az ágyon való osztozkodás.
Egy dologban konszenzus mutatkozik a vitázó felek között: minden gyermek más. Ami működik az egyiknél, az kudarcba fullad a másiknál. Így érdemes végiggondolni a pro-és kontra érveket és, ahogy az minden ilyesmivel lenni szokott: azt megszívlelni belőle, ami számunkra és családunk számára elfogadható.
Borítókép forrása: Shutterstock