Az anya érzelmei, lelkiállapota, jólléte és az, hogy a fizikai mellett milyen mentális egészségnek örvend a várandósság idején bizony óriási hatással van a kisbabára is.
Az anyai érzelmek és a várandós nő lelki egészsége legalább olyan nagy hatással vannak a baba fejlődésére, mint az, hogy a magzat megkapja-e az anyja testéből a gyarapodásához szükséges vitaminokat.
Az már régóta köztudott, hogy a várandósság ideje alatt minden érzelem, ami megjelenik az anyában átjut a magzatba is. A terhesség ideje alatt a felfokozott stressz nagyon súlyos későbbi következményekkel járthat, ugyanis a placenta, ami mindentől óvja és védelmezi a babát sajnos a stressz hormonnal nem tudja felvenni a versenyt, így annak minden cseppje átjuk a fejlődésben lévő csöppség szervezetébe is.
A stressz és az aggódás egy bizonyos szintig teljesen természetes, hiszen amikor egy új élet fogan meg bennünk csak arra tudunk gondolni, hogy vajon minden rendben van-e vele, egészségesen fejlődik-e és akarva akaratlanul állandóan azon jár az eszünk, hogy csak nehogy valami baja essék. Ennek tükrében szinte biztos, hogy minden várandósnak vannak olyan napjai, amikor a kelleténél is többet izgul a babájáért. Ez teljesen érthető is, ám amikor a stressz és a szorongás egy állandó érzelmi állapotként lesz jelen az biztos, hogy a későbbiekben a kisbabára is súlyos hatással lesz. Például ha a terhesség alatt az édesanya hónapokon át depressziós akkor, a baba is nagy eséllyel szorongó lesz, hiszen már magzati korban ez az érzés lesz természetes számára.
Egészen felfoghatatlan, de már egy hathetes embrióra is hatással vannak az édesanyja érzelmei, így az is, hogy az újdonsült kismama mennyire boldog, amikor először meglátja a két csíkot a terhességi teszten. Már ilyen apró, pár hetes korban is befolyásolják az anyai érzelmek azt is, hogy a magzat hogyan tekint magára, mennyire gondolja magát szerethetőnek. Sajnos abban az esetben ha az anyuka nem kitörő boldogsággal fogadta a baba érkezésének a hírét, esetleg egy nem kívánt terhesség miatt haraggal gondol a magzatra a kilenc hónap alatt, a megszületett gyermek kilencven százalékban biztos, hogy érzelmi, kötődési problémákkal küszködik majd születése után, és sok esetben akár még felnőtt korában is.
A várandósság alatt kialakult depresszió egyáltalán nem ritka dolog. Kimutatott tény, hogy a kismamák közel húsz százaléka küszködik depresszióval abban az időszakban, amikor a pocakjukat simogatva éppen a babaszoba falának színén kellene, hogy gondolkodjanak. Ám sajnos nem minden terhesség ennyire ideális, és nem minden kisbabát várnak olyan nagy szeretettel amit ő megérdemelne.
A terhesség alatti depresszió legalább olyan gyakori, mint a szülés utáni. Oka és tünetei is valamelyest hasonlítanak, hiszen a kismama ebben az ismeretlen új helyzetben egyedül érzi magát és nem tudja, hogy mi vár rá a későbbiekben. Mi több, képtelen feldolgozni azt, hogy az élete mostantól örökre megváltozik. Idegennek érzi a magzatot és nem táplál iránta pozitív érzéseket.
Sajnos ez a mai napig tabunak számít, és csak kevesen fordulnak szakemberhez akkor, amikor felismerik a depresszió tüneteit, pedig ez az az állapot, amikor nem csak magunkért, hanem egy éppen kialakulóban lévő új életért is tejes felelősséget kell vállalnunk. Azért is fontos lenne ennek a lelkiállapotnak és negatív érzelmi túlfűtöttségnek a kontrollálása mert kimutatott tény, hogy a depressziós és negatív érzelmeket átélt anyukák csecsemői is depressziósak lesznek akár már kisgyermek korban, de legkésőbb az egyébként is kritikus tinédzser korban biztosan. Jellemző még a negatív érzelmeket már magzati korban átélt gyerekekre, az agresszió, és az is, hogy képtelenek kontrollálni az érzéseiket.
Gyakori az is, hogy miután megszületik a kisbaba képtelen megnyugodni és elaludni, ennek kellemetlenségeit pedig csak órákig tartó sírással tudja kifejezni. Ha az anyaméhben a kisbaba állandó stressz hormon hatása alatt van, a születés stressze után sajnos sokkal nehezebben tud csak megnyugodni még az édesanyja közelségében is, mint az a kisbaba, aki kilenc hónapon át kiegyensúlyozott anyai érzelmek között fejlődött.
Az anyukák gyakran nem tudják, hogy az újszülött miért nyugtalan és miért vannak alvási problémái, miközben sok esetben semmi más oka nincs a baba zavartságának, mint az, hogy az édesanya nem várta őt kellő szeretettel, vagy valami okból kifolyólag nem abban a boldogságban telt a kilenc hónap, mint arra szüksége lett volna neki és a bébinek.
A terhesség utáni depresszió a legtöbb esetben sajnos súlyos negatív hatással lehet a baba és az anya korai kötődésének a kialakulására. A betegség egyik tünete, hogy az anya nem képes szeretni az újszülöttet és nem akar foglalkozni vele, ez az elidegenedés gyakran az anyatej termelésre is hatással van, a szoptatás pedig mint tudjuk nem csak a táplálásban de a kötődés kialakításában is nagyon fontos.
Abban az esetben ha az anyatej elapad sajnos még kevesebb lehetősége lesz a csecsemőnek arra, hogy nyugalomra találjon. Ezért nem csak a pocakban töltött idő alatt okoznak jelentős kárt az anya negatív érzelmei de a szülést követően is, és ami a legszomorúbb, hogy ez a gyermek egész életére negatív hatással lesz.
A mentális egészség és a lelki jóllét ápolása az élet minden szakaszában prioritást kell, hogy élvezzen ám a várandósság és a gyermekágyi időszak alatt kiementelen fontos legalálább olyan komolyan venni a lelki tüneteket, mint a fizikaiakat. Ki kell emelni, hogy abban az esetben ha az anyukának van egy-egy nehezebb napja az még semmiképpen sem befolyásolja negatívan a kisbaba fejlődését.
