A szoptatás nem csak a baba táplálásáról szól, sokkal több annál. Egy intim és bensőséges kapcsolat a kisbaba és az édesanya között, segít kialakítani az ősbizalmat és minden egyes szoptatás egy szeretetteljes összebújás is. De meddig egészséges, és hogyan érdemes ennek véget vetni?
A szoptatás, a tápláló anyatej mellett a biztonságot is megadja a kisbabának. Egy bébi kilenc hónapon át az édesanyja méhének védelmező ölelésében fejlődik, hallgatja az anyukája szívdobogását és a hangját. Ebből a környezetből a születése pillanatában kikerül és az idegen illatok és hangok között csak akkor tud megnyugodni, ha az édesanyja karjaiban fekszik.
Éppen ezért az egy-két napos baba nem biztos, hogy azért sír mert éhes, csupán csak egyedül érzi magát és biztonságra vágyik. Születés után már az aranyórában is fontos, hogy a baba és anya között meglegyen a bőr-bőr kontakt, és az újszülött szoptatása is elkezdődjön. Annak ellenére, hogy ilyenkor még nem biztos, hogy táplálékhoz jut fontos, hogy biztonságban érezze magát, érezze az anya illatát, hallja a szívdobogását.
A későbbiekben a szoptatás a táplálást, az ételt és az összebújást jelenti. Gyakran előfordul, hogy a baba már jóllakott de még akár órákig sem engedi el a cicit. Szakértők szerint a bébi egészséges immunrendszerének kialakulása érdekében egyéves korig ajánlott az anyatejes táplálás. Természetesen vannak esetek, amikor ez sokkal rövidebb vagy hosszabb időszakot ölel át.
Az, hogy a szoptatás pontosan meddig tart, egyaránt függ a babától és az édesanyától is. Az igény szerinti szoptatás alapelve, hogy akkor szoptatjuk a kisbabát, amikor ő kéri, valamint az édesanya is bármikor megkínálhatja a csecsemőt, amikor úgy érzi, hogy neki szüksége van rá, (például, feszülő mellek esetén). Ez az igény szerintiség van jelen a leválasztásban is.
Egyes kisbabák egy adott kor, vagy érettségi fok után nem igénylik már a szoptatást. Ilyen lehet például a fogzás, a hozzátáplálás és a mozgásfejlődés. A fogzás nem csak a fogacskák kibújásakor, de a későbbiekben is gyakran zavarja a kisbabákat, az is megesik, hogy elutasítják az ételt és az is, hogy akik előtte sosem fogadták el a játszócumit ilyenkor rászoknak, és elutasítják az édesanyjuk mellét.
Mivel ebben a korban lép be a szilárd vagy pépes ételek bevezetése, ezért az új ízek és állagok is izgalmasabbak lehetnek, mint az anyatej. Így a baba ugyan nem azonnal de néhány hét, vagy hónap alatt teljesen leválasztja magát a szoptatásról. Ez sok édesanyában rossz érzést, szomorúságot kelthet hiszen a kisbaba, aki kilenc hónapig a testében növekedett majd a melléből táplálta már nem tart igényt a szoros kapcsolódásra.
Egyes kisbabák azonban még több éves korban is szopiznak és akár naponta többször is igénylik az anya közelségét. Ám egyszer minden anya és baba kapcsolatban elérkezik a szoptatás vége, ha a leválasztást nem a baba hanem az édesanya kezdeményezi bizony érdemes több dologra is oda figyelni, hogy semmiképpen se sérüljön egyik fél sem. Ebben az esetben is nagyon fontos a fokozatosság.
A gyengéd leválasztás során nagyon fontos, hogy ha elhatároztuk magunkat akkor ne bizonytalanodjunk el, hiszen ezt a gyermek is meg fogja érezni.
Ha a gyermek már betöltötte a két évet akkor beszéljük meg vele, hogy csak otthon kaphat cicit, vagy csak a délutáni és esti altatás idején. Így ő is tudni fogja, hogy a nap mely szakaszában szopizhat. Ha mégis követelné a napközbeni szoptatást érdemes valamivel elterelni a figyelmét, és kerülni a szoptatáshoz köthető helyszíneket, mint például a szopi fotel és anyatej helyett kínáljuk meg valami más finomsággal.
A reggeli szoptatást sokan az utolsó pillanatig megtartják, de akik ezzel szeretnék kezdeni a leválasztást azoknak érdemes lehet reggel egy kicsit korábban felkelni és finom reggelivel várni a kicsit. Az éjszakai ébredéseket viszont érdemes az édesapára bízni, így megtanul cici nélkül is megnyugodni és elaludni.
Vannak, akik úgy vélik, hogy be kell kenni a cicit valami büdös vagy kellemetlen ízű krémmel, hogy a baba soha többet még csak gondolni se akarjon a szopásra. Ám ez semmiképpen sem ajánlott, hiszen ezzel a több hónap vagy akár év legszeretettebb kapcsolódási formáját írnánk felül valami kellemetlen, undort kiváltó dologgal. Nagyon fontos, hogy a cicizés jó élményként maradjon meg a babában és az édesanyában is.
Ha a gyermek már óvodás és elérkezettnek érezzük az utolsó szoptatást, akkor érdemes vele megbeszélni, hogy ma kap utoljára cicit és ez lesz az utolsó szopi.
Mivel nem tudhatjuk, hogy pontosan meddig tart ez az intim és bensőséges kapcsolat a kisbabánkkal érdemes kiélvezni minden pillanatát, még akkor is ha az egyes szakaszaiban nehézségekkel jár.
