Csákányi László hangját szinte mindenki ismeri, ha máshonnan nem, gyerekkorából, hiszen ő szólaltatta meg a folyton Klementinát kereső Foxi Maxit, a bohém Frédit, és a világ legbölcsebb rókáját, Karakot is. Elismert színész volt nemcsak szinkronban, hanem a színpadon is, de sok-sok kerülőút vezetett a sikerig.
Csákányi László 1921. január 13-án született Zsigovits László néven a mai Ausztria területén lévő Németújváron. Idővel a család Szentgotthárdra költözött, és a színész gyermekévei nagy részét is itt töltötte. Remekül focizott, a helyi focicsapat igazolt játékosa volt. Édesapja azonban papnak szánta, amit olyan komolyan gondolt, hogy a kőszegi internátusba járatta őt. Nem számíthatott rá, hogy egy iskolai színházlátogatás minden a fiával kapcsolatos tervét felborítja. Az internátussal ugyanis egyszer színházba mentek, és a kis László ott helyben elhatározta, hogy színész lesz. Ezt szülei nem vették jó néven, de végül támogatták tervei elérésében. 1939-ben Csákányi a Színiakadémia tanulója lett, majd három évre rá átvette diplomáját többek közt Zenthe Ferenccel és Bakó Mártával együtt.
„Major elvtársnak rengeteg a dolga”
Már tanulmányai alatt is statisztált a Nemzeti Színházban, ám diplomája átvétele után nem csatlakozhatott a társulathoz, ugyanis behívták a frontra. A háború vége után fogolytáborba indították a vonatukat, mely pár napig Budapesten állomásozott. Csákányi László barátai felkeresték a Nemzeti Színház akkori igazgatóját, Major Tamást, kérve őt, hogy kapcsolatait használva segítsen abban, hogy a színészt ne vigyék tovább a fogolytáborba. Az igazgató azonban annyit üzent titkárnőjével, hogy rengeteg a dolga, nem érdemes várni rá.
Emiatt a színész három évig volt fogolytáborban, ez alatt gyárakban és bányákban dolgoztatták. Amint hazakerült, visszament a Nemzeti Színházba, hogy munkára jelentkezzen, ám az igazgató titkárnője akkor is résen volt. Csákányi László így emlékezett vissza:
Major Tamás titkárnője közölte, hogy az igazgató elvtárs házon kívül tartózkodik, amit én tudomásul vettem. Bár az ajtórésen láthattam, amint a tükör előtt áll, és borotválkozik. A szakszervezeti titkár aztán közölte, hogy nincsen státus számomra. Évekkel később mesélte, hogy mielőtt odaértem volna, megcsörrent a telefonja. Elhangzott az utasítás: Kirúgni, fasiszta!
A színész ezután belekóstolt a zenész paródiák és a burleszkek világába, amikkel országszerte nagy népszerűségre tett szert. Első sikerét is ekkortájt aratta, amikor 1955-ben a Szabadság, szerelem című operettben elénekelte a Doktor úr című dalt. A másik közönségkedvenc a Vén budai hársfák című dal volt, amit egy idő után már-már követeltek tőle.
Több színházban is fellépett, így többek közt a Pesti Színházban, az Operettszínházban és a Vígszínházban is, majd 1974-ben a Vidám Színpadon találta meg végleges helyét, ahol egészen haláláig, 1992-ig játszott. A mozi- és tévéfilmek, valamint a sorozatok sem hanyagolták el őt: már 1943-ban feltűnt a Majális című filmben. Láthattuk még az Indul a bakterházban és a Rab ember fiaiban is, ám kedvence kétség kívül a Sose halunk meg című film volt, amiben egy tánctanárt jelenített meg. Több, gyerekeknek készült filmben is szerepelt, így többek közt a Telefonpapában és a Csupajóvárban is.
Csákányi László és egy adag banán
Nemcsak színpadon és a vásznon játszott, hanem hangban is. Számtalan magyar rajz- és bábfilm karakterét szólaltatta meg, például a Süsüben az öreg királyt, Mikrobit, a Futrinka utcában Auguszt papagájt, és persze a bölcs, öreg Karakot is a Vukban. Nem mindig pozitív karakterek szóltak a hangján, hiszen ő volt Döbrögi a Lúdas Matyiban, aki háromszor kapta vissza.
Csákányi örömét lelte a szinkronizálásban, ám nem minden munkát vállalt el: nem szerette, ha magyar gyártású filmben kellett külföldi színészt megszólaltatnia. Az anekdota szerint egyszer egy kubai szereplő szinkronjára kérték fel, ami nem volt ínyére, így csak akkor volt hajlandó szinkronizálni a figurát, ha ugyanannyi fizetést kap, mint a külföldi kolléga. Próbálták lebeszélni róla, ám hajthatatlan volt. Nem tudhatta akkor még, hogy ,,a kubai” egy majom volt, így akárcsak a távoli kolléga, ő is egy adag banánt kapott a munkájáért. Mivel volt humora, jól fogadta a fizetséget.
Szerencsére nemcsak banánért dolgozott, ám tény, hogy a szinkronért járó fizetést kevesellte. Egyik legismertebb szerepe Frédi volt a Flinstone családban, amit Romhányi József zseniális szövege is hozzásegített a hatalmas magyar sikerhez. Az 1977-es szilveszteri műsorban nemcsak hangban bújhatott Frédi bőrébe, ugyanis Márkus Lászlóval kiegészülve előadtak egy direkt erre az estére készült jelenetet amolyan kőkorszaki-módra.
Nem ez volt az egyetlen kabaré, amiben Csákányi László feltűnt. Egyik legismertebb szerepe a Rádiókabaréban, a Hófehérke és a hét elgyötört törpe című jelenetben volt, amikor ,,egyedül hozta a hét törpét”.
Csákányi László kritikus és maximalista ember volt, nemcsak önmaga felé, hanem azok felé is, akikkel együtt játszott. Mindennek ellenére mindig sokat segített fiatalabb kollégáinak, legyen szó színpadi játékról, szinkronról vagy tévéfelvételről. Egyetlen dolog fájt neki egész életében, mégpedig az, hogy nem mehetett vissza szeretett színpadára, a Nemzeti Színházba. Ugyan a színpad volt az élete, egyenrangúnak tartotta a szinkronnal, hiszen ebben is meg tudta mutatni játékának sokszínűségét.
A rajzfilmeknek hála még a mai gyerekek is hallhatják őt Karakként, Baluként vagy éppen Foxi Maxiként. Így lett belőle Csákányi László, a halhatatlan színész.
Nyitókép forrása: Youtube