Szülei óva intették a színészkedéstől, saját bevallása szerint csak azért indult el ebbe az irányba, mert nehezen lehetett belőle megbukni. Játszott már autistát, fia felügyeleti jogáért küzdő édesapát és alkoholista jogászt, a fiatalabb generáció számára viszont a metoo botrány kapcsán lehet ismerős a neve, amely erősen megtépázta addig makulátlannak vélt renoméját. 85 éves lett mindannyiunk esőembere, a legendás Dustin Hoffman.
Dustin Hoffman, a férfi, aki nem valószínű, hogy sikert arat
Korántsem mondhatnánk, hogy támogató közegből érkezett Harry Hoffman és Lilian Gold másodszülött gyermeke, Dustin Lee Hoffman: az askenázi zsidó származású férfi szülei nehezen tolerálták gyermekük bizonytalanságát, alacsony önértékelését. Színészi vénáját azonban egyértelműen édesanyjának köszönheti, hiszen Lilian (amatőrként ugyan), de gyakran játszott helyi darabokban, így – mivel Hoffmant gyenge képességei miatt eltanácsolták a főiskoláról – mindvégig ott volt számára a színészet, mint az utolsó mentsvár lehetősége.
Főiskolák tekintetében egyébként több helyen is megfordult, járt többek között a Los Angeles-i konzervatóriumban és a Pasadena Playhouse-ban is, majd jelentkezett a Broadway-re, ám, mivel nem kapott szerepet, egy ideig szendvicsembernek öltözve kereste a kenyerét. Végül felvették Lee Strasberg színitanodájába, így tagja azoknak a művészeknek, akiket csak Új-Hollywood legendás színészgenerációjaként emlegetnek. (Többek között itt tanult Al Pacino, Robert de Niro és Jane Fonda is.) Strasberg azonban nem volt Hoffman híve, ezt bizonyítja az a tény is, hogy ő, és szobatársa, Gene Hackmann a „nem valószínű, hogy sikert alatt” címkével kerültek fel évfolyamuk tablójára.
A tanoda után Hoffman ugyanott kötött ki, ahonnan cikornyás útja elindult: a Broadway-en, ahol már igen fiatalon nemcsak színészként, hanem segédrendezőként is tevékenykedett. Végül Mike Nichols figyelt fel csendes, ám annál hatásosabb játékára, a The Apple Tree című musical válogatásán. Ugyan énekesként nem felelt meg a kívánalmaknak, a rendező szerepet ajánlott neki a Diploma előtt című filmjében, amely aztán meghozta számára az átütő sikert: saját maga és környezete őszinte megdöbbenésére. Hoffman karrierje innentől számokban mérve is beindult, hiszen, míg első filmjéért 17 ezer dolláros gázsit kapott, addig a következőért már 250 ezer dollárt zsebelt be, karrierje csúcsán, a nyolcvanas években pedig átlagosan hatmillió dollár ütötte a markát.
„Aranyos” évek
A Diploma előtt című filmet követően indult el Hoffman pályafutásának (szó szerinti) aranykora. Az említett alkotásért bezsebelte élete első Oscar és Golden Globe-díj jelölését 1968-ban, ezt követte az Éjféli cowboy Jon Voighttal az oldalán (ezért BAFTA-díjat nyert), majd a Kis nagy emberben játszott szerepéért is elismerő kritikákat kapott. Érdekesség, hogy kollégáitól eltérően nem fordított hátat a színpadnak, hiszen a sikerfilmekkel párhuzamosan színpadi előadásokban is látható volt a Brodway-en.
Pályafutásának mesterhármasa kétségkívül a nyolcvanas évek derekára tehető: Az elnök embereiben Robert Redforddal együtt a Watergate-botrány körülményeit vizsgálta ki, majd 1979-ben Meryl Streep oldalán volt látható a Kramer kontra Kramer című családi drámában.
Két dudás viszont ritkán fér meg egy csárdában, s így volt ez korunk két legnagyobb színészével is, hiszen ki nem állhatják egymást: a forgatáson többször is összekülönböztek, így nem volt nehéz eljátszaniuk a közös gyermekük felügyeleti jogáért küzdő házaspár egyik és másik felét. A legendák szerint több dolog is meghatározta kettejük rossz viszonyát: Hoffman egyrészt nehezményezte, hogy Streep (a rendezők és az írók áldásával) átírta a forgatókönyv végét. Streep ellenben soha nem tudta megbocsátani kollégájának, hogy az első forgatási nap első jelenetében valóban felpofozta őt, s nem csak imitálta azt. Ennek ellenére (vagy épp ezért) mindketten Oscar-díjat nyertek 1980-ban: Hoffman a legjobb férfi főszereplő, míg Streep a legjobb női mellékszereplő díjával térhetett haza.
A mesterhármas harmadik akkordjára a nyolcvanas évek második feléig kellett várni, ekkor debütált a mozikban az Esőember című film, amelyben Hoffman az autista Raymond Babbit szerepében tűnik fel Tom Cruise oldalán. (Itthon egyébként Kulka János és Nagy Ervin főszereplésével készült el az alkotás színpadi változata 2010-ben.) Alakítása ismét Oscart érdemelt, köszönőbeszédében pedig háláját fejezte ki azoknak a családoknak, akik autista rokonnal élnek együtt, s segítették őt a szerepre való felkészülésben. A sors furcsa fintora, hogy a Forrest Gump című, szintúgy nagysikerű film majdnem az Esőember miatt hiúsult meg: a Warnernál ugyanis úgy voltak vele, hogy nincs szükség egy „ugyanolyan hőssel rendelkező” történetre. (Szerencsére aztán győzött a józan ész, s megszületett Tom Hanks mára legendás figurája.)
Ez is érdekelhet:
Az utolsó akcióhősök egyike, akinek karrierje páratlan, magánélete azonban tele volt vitatott pillanatokkal. Tom Cruise munkamorálja és teherbírása lenyűgöző a vásznon és a forgatásokon is, azonban a szcientológia, kirohanásai és válásai kissé befeketítik a tökéletes színész portréját.
Magánélet és metoo: keményre főtt tojás és lágyra főtt csikló
Dustin Hoffman összesen kétszer házasodott. Első feleségétől, Anne Byrne-től egy gyermeke született, emellett nevére vette párja első házasságból született csemetéjét is. Kapcsolatuk 11 évig tartott, majd egy új szerelem bukkant fel a láthatáron Lisa Gottsegen személyében, akivel 1980 óta alkotnak egy párt. Ugyan Hoffman askenázi zsidó gyökerekkel született, soha nem gyakorolta a hitét, egészen a Lisával kötött házasságáig. Nászukból négy gyermek született: Jake, Rebecca, Max és Alexandra.
Noha (hollywoodi mércével mérve) Hoffman magánélete kiegyensúlyozottnak mondható, őt sem kerülték el az évek során a megpróbáltatások. 2013-ban, 75 évesen rákbetegséget diagnosztizáltak nála, azt viszont nem árulták el, pontosan hol, milyen területen alakult ki a probléma. Akkori szóvivője, Jodi Gottlieb mindössze annyit közölt az újságírókkal, hogy szerencsére a kezdeti fázisban nyakon csípték az elváltozást, így emiatt megműtötték a színészt, emellett további megelőző kezeléseket végeztek rajta. A rákból végül sikeresen kigyógyult, ám mindössze néhány évvel később, 2017-ben újabb hullámvölgybe került, amikor felmerült a neve a metoo botrány kapcsán.
Hoffmant először egy volt gyakornok, Anna Graham Hunter vádolta meg azzal, hogy Az ügynök halála című film forgatása során szexuálisan zaklatta őt: elmondása szerint egyik nap, amikor bevitte a színész reggelijét annak öltözőjébe, Hoffman közölte vele, hogy keményre főtt tojást és lágyra főtt csiklót kérne inkább, emellett a színész többször is kéretlenül fogdosta a lányt, amire az minden esetben elutasítással reagált. Később lánya egyik volt középiskolás osztálytársa vádolta meg őt azzal, hogy meztelenre vetkőzött előtte, majd arra utasította, hogy masszírozza meg a lábát. (A lány ekkor 16 éves volt.) A vádlók sorához csatlakozott Melissa Kester is, aki az Ishtar című film forgatásán találkozott a színésszel. A zaklatásra abban a stúdióban került sor, ahol a film hangbeli utómukálatait végezték: amikor Kester bement Hoffman fülkéjébe, a férfi az üvegfalhoz állította őt, s szinkronizálás közben hátulról belenyúlt a nadrágjába, hogy kielégítse. Hoffman ezután többször is kereste őt telefonon, hogy randira hívja, ám a nő mindannyiszor nemet mondott. Hoffman végül bocsánatot kért az érintettektől „minden olyasmiért, amit elkövethetett” ellenük a forgatásokon, három évtizeddel korábban.
Kétségtelen, hogy Dustin Hoffman korunk egyik meghatározó színésze, ugyanakkor csakúgy, ahogy sorstársai – például Roman Polanski vagy Kevin Spacey – esetében, úgy nála is felmerül a kérdés: vajon szétválasztható-e a félretájolt erkölcsi magatartás a színész legendás teljesítményétől, s mindezek fényében hogyan értékelendő utánozhatatlan tehetsége?
