Angolul control freakeknek nevezzük azokat az embereket, akik életük minden területén görcsösen ragaszkodnak az irányításhoz, nehezükre esik spontánnak lenni, és magukat teszik felelőssé mindenért. Mi áll emögött?
Mivel a pszichológiában ilyen kifejezés nincs, kezdjük azzal, milyen lehet az emberek kontrollhoz való viszonya, vagyis az, hogy értékelik a helyzeteket és az ahhoz kapcsolódó befolyásukat. Julian Rotter amerikai pszichológus megkülönböztet belső és külső kontrollos embereket.
A belső kontrollos emberek
- biztosak benne, hogy ha akarnak, változtatni tudnak környezetükön és viselkedésükön
- magasabb a frusztrációs toleranciájuk
- teljesítményhelyzetben kevesebbet szoronganak
- többször vállalnak felelősséget a tetteikért
A külső kontrollos emberek
- úgy érzik, erőfeszítéseikhez és képességeikhez semmi köze nincs az elért eredményeknek, ezért ritkán vannak törekvéseik
- többet szoronganak
- végletes feladatokat (nagyon könnyű vagy nagyon nehéz) választanak önigazolásukra
A mindennapokban használatos kontrollmánia azonban ettől a skálától különbözik, hiszen valamilyen mentális zavar, például OCD, indulatkezelési problémák, hangulatzavarok állhatnak a hátterében. A pszichoanalitikusok szerint gyerekkorból is eredeztethető ez az állapot, amennyiben kicsi korában nem kapott elég figyelmet, és felnőttkorára sem tanult meg bízni a világban, így úgy gondolja, mindent magának kell elintéznie.
A kontrollmániás ember jellemzően
- rendszeresen kijavít, ha hibázunk, még ha apróságról is van szó
- nem tudja beismerni, ha téved
- az övé az utolsó szó
- kritikus, de csak másokkal szemben
- nem tud spontán lenni
Mit tegyek, ha annak érzem magam?
Kis lépésekkel kezdd, és nagy önuralom szükséges, de ahogy más témában is szokták mondani, a felismerés már fél győzelem.
Apró dolgokban engedjük át a gyeplőt másnak, hagy döntsön vagy szervezze meg például a párunk a következő utazást – nem fogja elrontani, és nem lesz katasztrofális.
Próbáld meg elfogadni, hogy nem irányíthatsz a világon mindent, és hogy nem is várja ezt tőled senki.
Tűzz ki a héten egy napot, ami nincs megtervezve előre, és próbálj meg úszni az árral.
Amikor már úgy érzed, kézben tartod a zavaró tüneteidet, érdemes a mélyebb indokokat is megkeresni – miért alakult ki ez? Mi lehetett az az élmény, ami miatt úgy érzed, csak te intézheted jól a dolgokat?