A Szemellenzős feminizmus számot vet a modern feminizmus önigazoló mítoszaival, rávilágít a kortárs nőjogi mozgalmat szétfeszítő ellentétekre, a faji, társadalmi és nemi különbségekre, valamint felteszi a kérdést: hogyan lehetünk nőként szolidárisak egymással, ha a köztünk lévő kapcsolat is sokszor az elnyomásra épül?
A feminizmus képes a kirekesztésre. Olyan tanulság ez, amit Mikki Kendall – Szemellenzős feminizmus (A nők, akikről megfeledkezett a feminista mozgalom) című könyve adott nekünk. Mert bár hangzatos közhelynek hangzik, de azóta teljesen más szemmel nézünk a feminista mozgalomra, illetve azóta még inkább hisszük, hogy a szebb, igazságosabb jövő mindannyiunk közös felelőssége.
Miről szól a Szemellenzős feminizmus?
Az író közel ötszáz oldalon keresztül, szemléletes példákkal, élettörténetekkel igyekszik bebizonyítani az olvasóknak, hogy az „egy méret mindenkire jó” megközelítés a feminizmusban igencsak káros, mert pont azokat az embereket idegeníti el, akiket szolgálnia kellene anélkül, hogy akárcsak egyszer is támogatná őket. Az az elvárás, hogy a nemet az etnikai hovatartozás fölé rangsoroljuk; hogy úgy kezeljük a patriarchátust, mintha minden férfinak ugyanakkora hatalmat adna a kezébe, a legtöbb színes bőrű nőben magányosság érzetét kelti.
Amikor olyan akadályokkal kell szembenéznünk, melyek az etnikai és a társadalmi osztály szintjén változnak, a prioritásaink is e mentén fognak kialakulni. A nőknek, akiknek épphogy tető van a fejük felett, és nincs pénzük élelmiszerre meg ruhákra, nem az a fő kérdésük, hogy elég keményen dolgoznak-e. Minden erejüket megfeszítve igyekeznek, de nem egyenlő fizetésre vágynak; nekik az egyenlő fizetésért vívott harc azzal kezdődik, hogy ugyanolyan oktatásban és lehetőségekhez férjenek hozzá, mint a többi ember. Arra van szükségük, hogy a feminizmus elismerje, minden, ami hatással van a nőkre, feminista probléma, legyen szó akár az élelmezés bizonytalanságáról, a tömegközlekedésről, az iskolák hozzáférhetőségéről vagy a minimálbérről.
Ez a könyv arról szól, hogy a szegény nők nehezen tudnak ételt tenni az asztalra; hogy a(z) (amerikai) városokban az emberek az iskolák nyitva tartásáért harcolnak; és hogy a vidéki populáció a testüket érintő legalapvetőbb választásokért küzd. Ezek mind-mind feminista kérdések, így a mozgalomnak a középpontba kellene állítania őket. Szó esik majd arról, hogy még ha tárgyalják is ezeket a problémákat, miért kerül ritkán hangsúly azokra, akikre a legnagyobb hatással vannak. Például amikor a nemi erőszak kultúrájáról beszélünk, a figyelem ritkán esik a bennszülött amerikai vagy alaszkai nőkre, akik körében jóval magasabb a szexuális bűncselekmények és bántalmazások aránya. A szexiparban dolgozó cisz- és transzneműek támadásait teljesen félresöprik, mert ők nem „megfelelő” áldozatok. A feminizmus a gettóban mindenkié, mert mindenkinek szüksége van rá. A BBC „Az év könyvének” választotta a Szemellenzős feminizmust 2020-ban, aki pedig rászánja az időt és kiolvassa, nyomban megérti, miért.
Borítókép forrása: Coloré