A reziliencia egyre ismertebb fogalom: olyan viselkedés – és szemléletmód, amely rendkívüli erőforrást jelent, kitartásra és boldogulásra, sőt további fejlődésre való képesség a legnehezebb élethelyzetekben is.
A reziliencia hallatán ma már talán egyre kevesebben húzzák fel a szemöldöküket, hogy „az meg mi fán terem?” Pedig emlékszem, kb. 6-7 éve még én magam is betűzve olvastam a szót egy cikk címében, és nem tudtam, vajon eszik-e vagy isszák… Ám ahogy egyre inkább elmélyültem e fantasztikus kompetencia-csomag lényegében, egyértelművé vált számomra, hogy ez az életképesség sava-borsa, és ha valamit ajándékozhatnék a számomra fontos embereknek, amellyel megkönnyíthetném, boldogabbá, teljesebbé tehetném az életüket, akkor ez lenne az.
Azóta, de legfőképpen az utóbbi két évben az egyik legkeresettebb téma lett a tréningek, egyéb fejlesztő programok palettáján, nemcsak a magánemberek körében, hanem a cégek részéről is. De mégis mi ez a nagy felhajtás a reziliencia körül?
Talán azt nem is kell hangsúlyozni, hogy a Covid időszaka alaposan próbára tette a rugalmasságunkat, letesztelte azt, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni a gyors, váratlan változásokhoz, megmutatta számunkra, hogyan éljük meg a veszteségeinket, mennyire gyorsan vagy épp nehezen találjuk meg újra a stabilitásunkat egy nagyobb krízis vagy akár egy hétköznapi, egyensúlyból kibillentő történés után.
A reziliencia aktuálisabb, mint valaha
A biztonság vs. veszély, illetve a kiszámíthatóság vs. bizonytalanság fogalomköre rendkívül aktuális téma lett mára. Hónapról hónapra változnak az egész családot érintő „játékszabályok”, amelyek az életünkre kihatással vannak, hisz meghatározzák a munkába és iskolába járás, a bevásárlás, a kikapcsolódás, utazás vagy az ünnepeink megélésének lehetőségeit.
A megszokott keretek, a rutinok megváltoztak, eltűntek, sokszor megfoghatatlanná váltak a mindennapi kapaszkodók. Ez a folyamatos változás és alkalmazkodás a korábbi stabilitáshoz képest egyfajta kimerültséget, félelmet és feszültséget is okoz sokunknál. Épp emiatt vált egyre vonzóbbá, sőt hétköznapi szükségletté a reziliens működés, amely nem más, mint a rugalmas alkalmazkodás, a lelki ellenállóképesség, megküzdési képesség a nehéz helyzetekben.
Nézz rá a saját szemléletmódodra!
Ha az olvasónak kedve támad egy kis gyakorlathoz, akkor arra buzdítom: álljon meg egy pillanatra és fogjon egy lapot, tollat, majd írja fel azokat a szavakat, fogalmakat, érzéseket, akár rajzolja le azokat a képeket, amelyek a „változás” illetve a „bizonytalanság” szavak hallatán felmerülnek benne. Érdemes rászánni az időt, hagyni, hogy az újabb és újabb – akár különböző előjelű – érzések, szavak, metaforák, képek felszínre bukkanjanak és informáljanak minket arról, hogyan is viszonyulunk ezekhez az állapotokhoz.
Ha most a papírra írt szavakra tekintünk, egy pillanatképet kaphatunk arról, hogy egy változásban vagy egy kiszámíthatatlan helyzetben inkább a veszélyt, a problémát, a félelmetes, leküzdésre váró akadályt vizionáljuk, vagy inkább kíváncsiságot élünk meg és a fejlődés lehetőségét, egy kihívást látunk meg benne, egy alkalmat a saját erőnk kipróbálására. Valahol – számos egyéb jellemző mellett – ebben fogható meg leginkább a reziliens működés, mint mentális beállítódás lényege. A rugalmas alkalmazkodás azonban nem csak az emberek esetében a megfelelő életminőség feltétele.
Reziliencia-példaképeink: növények és állatok
A növényvilágban ennek a működésnek csodás példái a sétáló pálmafák, amelyeket Dél-Amerikában, az ecuadori esőerdőkben fedeztek fel. Az ő szuperképességük, hogy ha veszélyt éreznek, akkor egyszerűen tovább sétálnak. Akár 20 métert is tudnak kedvezőbb körülmények irányába „vándorolni”, és új gyökereket ereszteni szilárdabb alapokat keresve, ha például meglazul a talaj alattuk, vagy ha rájuk dől egy másik fa.
Ez a fantasztikus, ösztönös működés az állatvilágban ugyancsak jelen van, mint kitűnő alkalmazkodó képesség a változó természeti körülményekhez, illetve mint más állatfajok vagy az emberek részéről érkező támadások, veszélyhelyzetek kivédésére – azok túlélésére adott reakció. Minden állatnak megvan a maga erőssége (pl. a méhek szorgalmasak, a majmok leleményesek, az elefántok óriási teherbíró képességűek, a kaméleonok veszély esetén változtatják a színüket, hogy megmeneküljenek a ragadozók elől), amelyek mind konkrét megküzdési stratégiák példái lehetnek számunkra is.
A reziliens attitűd lényegében tehát egy olyan viselkedés- és szemléletmód, amely egy rendkívüli erőforrás, s így akár szuperképességnek is nevezhetjük, hisz kitartást és a boldogulásra, sőt további fejlődésre való képességet jelent a legnehezebb élethelyzetekben is. A világjárvány beköszöntével ugyanakkor a mindennapjaink kihívásaival való megbirkózáshoz elengedhetetlen üzemanyaggá is vált.
Ha érdekel, hogyan figyeltek fel a reziliens működésre, hogy pontosan mi jellemzi azokat az embereket, akik keljfeljancsi módjára felpattannak a padlóról az élettől kapott pofon után, hogy mik azok a képességek, kompetenciák, amelyek ezt a szuperképességet alkotják, és hogyan fejlesztheted azokat magadban, akkor tarts velem a következő hetekben.
A sorozat következő cikke jövő kedden olvasható a Colorén.
Nyitókép forrása: Unsplash
