Reziliencia kerék: a lelki rugalmasság 8 területe

A lelki rugalmasság és ellenállóképesség javarészt azon múlik, hogy bizonyos területeken hogyan működünk, milyen módon reagálunk a történésekre. A reziliencia-kerék megmutatja, melyik az a 8 terület, ami kiemelten fontos abból a szempontból, hogy könnyedén megküzdünk-e a nehézségeinkkel.

Ha rendszeresen a padlón találjuk magunkat, és sokadjára is nehezen állunk fel, talán azt gondolhatjuk, folyton kibabrál velünk a sors. Valójában azonban a reziliencia-kutatásokból kiderült, nem hivatkozhatunk mindig arra, hogy a génjeinkben van a hiba, vagy nem jó példával jártak előttünk a szüleink. Egyrészt ez a felelősségvállalás kikerülése lenne, ami épp e szuperképesség ellen hat, másrészt azért sem, mert a lelki ellenállóképesség rendkívül hatékonyan fejleszthető.

Arról, hogy milyen tulajdonságokkal és képességekkel szükséges rendelkezni egy keljfeljancsi attitűdhöz, különböző elméletek születtek. Mi a reziliencia fejlesztéséhez egy ún. kereket használunk, aminek 8 szelete van, s ezek mindegyike  fontos szegmens a rugalmas alkalmazkodás és a megküzdés szempontjából.

A reziliencia kerék 8 szelete
A reziliencia kerék 8 szelete (forrás: Énerő Akadémia)

1. A fizikai stabilitás és energiahatékonyság

Ez az egyik legfontosabb terület, hiszen amennyiben nincs elegendő fizikai energiánk, az egyensúlyból kibillentő helyzettel, krízissel is sokkal nehezebben tudunk megbirkózni, mint egészséges állapotban, hiszen pont a nehéz helyzetekben kell minden létező energiánkat mozgósítani. Ezért fontos a lelki állóképességhez a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenés, az egészséges táplálkozás, és egy normál mértékű sporttevékenység, amely a problémamegoldó képességünket fejleszti. Elengedhetetlen, hogy rendszeresen alkalmazzunk valamilyen stresszcsökkentő, relaxáló eszközt a feszültségeink kezelésére, illetve hogy tisztában legyünk azzal, melyek számunkra az energiarabló tevékenységek, és melyek az energiaforrásaink, amelyekből töltődhetünk.

2. Az érzelmi stabilitás és reális optimizmus

Ez a reziliencia „érzelmi oldala”, alapja pedig az empátia önmagunkkal, az önegyüttérzés, egyfajta öngondoskodás, azaz, hogy vegyük kellően komolyan magunkat. A lelki egyensúlyunk megőrzéséhez rendkívül fontos az érzelmeink felismerése és azok szabályozása. A reziliens ember sokféle érzelem megélésére képes: a negatívakat sem törekszik elfojtani, hiszen azokat – a felbukkanásuk esetén – képes szabályozni. Ugyancsak lényeges az impulzusok feletti kontroll gyakorlása, azaz, hogy ne indulatból reagáljunk a történésekre, hanem hátrébb tudjunk lépni és tudatosan dönteni a következő reakciónkról. Nagy szerepe van mindezekben a valóság elfogadásának, egyfajta reális optimizmusnak, a humornak, az örömre való képességnek, ezek mind a megbirkózást segítik nagy hatékonysággal.

öröm, mint reziliencia faktor
Ha a nehéz helyzetekben is megőrizzük az örömre való képességünket, az segít a kilábalásban (forrás: pixabay)

3. A motiváció és eltökéltség

A motiváció szerepe tagadhatatlan, hiszen akkor vagyunk igazán tetterősek, ha bizonyos motiváló tényezők hajtanak minket egy cél felé. Ezek eléréséhez szükséges a kitartásunk és az önfegyelmünk, egy fejlett akaraterő, a hit, lelkesedés, illetve az, hogy végezzünk rendszeresen olyan tevékenységeket is, amelyek flow élménnyel járnak. Fontos, hogy képesek legyünk a szokásaink uralására, a rossz, hasztalan, esetleg káros szokások felismerésére és elhagyására.

4. A hatékony önképviselet és a felelősség önmagunkért

A reziliens személyiség határozottan tud nemet mondani és képes tartani, védeni a határait, asszertíven képviselni az érdekeit. Ehhez persze szükség van egy egészséges mértékű önbecsülésre, önbizalomra is. A felelősségvállalás ugyanakkor legalább ennyire lényeges. Ha történik velünk valami és áldozatszerepbe helyezzük magunkat, csak másokra, a sorsra, a véletlenre mutogatunk, az a megbirkózási képességünket alapjaiban ássa alá. Ha a történteket objektíven tudjuk elemezni, és amennyiben van, felismerjük bennük a saját felelősség-részünket, azt pedig vállaljuk is, hamarabb kilépünk a gödörből. Ez az énerős viselkedés fontos aspektusa, ugyanis csak abból tudunk tanulni és fejlődni, ha meglátjuk, hogy hol vannak azok a pontok egy történésben, amire hatni tudunk, és amelyekre legközelebb másként tudunk reagálni.

5. Kapcsolatok és építő kommunikáció

A pozitív szociális háló szükségessége tagadhatatlan a boldogulásban és a megküzdésben. Egyrészt már a nehézség megosztása valakivel, aki figyel ránk, aki meghallgat, rendkívül sokat számít a feldolgozásban. A társas kapcsolatok persze akkor hatékonyak, ha párosul melléjük a segítségkérés képessége: a segítségkérés ugyanis nem gyengeség, hanem erősség a nehéz helyzetekben, bizonyos elméletek szerint a társas megküzdés egyik fajtája. Ahhoz pedig, hogy pozitív, építő jellegű kapcsolataink legyenek, fontos a mások felé tanúsított empátia, illetve a megfelelő vitakultúra és konfliktuskezelés. Hatékony és empatikus kommunikáció hiányában ugyanis problémás helyzeteink csak tovább mélyülnek.

A segítségkérés és a támogatás elfogadása inkább erősség, mint gyengeség (forrás: pixabay)
A segítségkérés és a támogatás elfogadása inkább erősség, mint gyengeség (forrás: pixabay)

6. A hatékony problémamegoldás és kreativitás

A problémamegoldás lényegében egy aktív megküzdési módot jelent. Egy problémás helyzetbe kerülve a stressz sokszor aláássa a kreativitásunkat, és pont akkor “bénulunk le”, amikor a leghatékonyabbnak kellene lennünk. A reziliens egyén azonban ilyenkor is képes a perspektívaváltásra, azaz egy helyzetet több oldalról is meg tud vizsgálni, többféleképpen tud értelmezni. A logikus gondolkodása mellett elő tudja venni a furfangos gondolkodását, leleményességét, rugalmas, új megoldások felé tud fordulni. Nem fél kísérletezni, bevállalja a hibázás lehetőségét is, hisz tapasztalta és elfogadta, hogy az a fejlődési út része. Ha ismerjük a saját megküzdési történetünket, a már bevált és „elbukott” stratégiáinkat, képesek vagyunk adaptálni egykori  kríziseinek ajándékait, a korábbi megküzdéseinek tanulságait, egyre könnyebben boldogulunk a fejünk fölött összecsapó hullámok között.

7. Jövőkép és célkitűzés

A pozitív jövőkép nagymértékben befolyásolja a megbirkózási hajlandóságunkat. Amikor van egy vágyunk, célunk, akkor van miért felkelni, nem csak nap mint nap, hanem a padlóról is. De nem akármilyen cél bír ilyesfajta emelő erővel. Ideális, ha ez a jövőkép, illetve a cél eléggé személyes, nem túlságosan általános, hiszen csak a konkrétan meghatározott, tűpontosan kijelölt és szívből jövő cél inspirál és húz ki a gödörből is. Sokat számít, ha megjelenik egy  magasabb rendű cél is e mögött, egy küldetéstudat, ami vezérel minket, és még több értelmet ad az életünknek. Ilyen lehet pl. az altruizmus, mások önzetlen segítése, amely bizonyítottan építi a rezilienciát.

8. Rendszer és egyensúly a mindennapokban

Végül, de nem utolsó sorban a lelki rugalmasságot támogatja a mindennapokban megteremtett és megélt rendszer és egyensúly. Ide tartozik a napi rutinunk, az időgazdálkodásunk, a munka-magánélet egyensúlya, és azok a szokások, amelyek a stabilitás fenntartását segítik elő nap mint nap. Ha itt az egyensúly megbomlik, akkor a nagyobb súlyú történésekkel sem tudunk könnyen megbirkózni, ezért érdemes ezekre kiemelt figyelmet fordítani.

Reziliencia kerék
Reziliencia kerék (forrás: Énerő Akadémia)

Ha most erre a leltárra nézünk, talán hátrahőkölünk, és azt gondolhatjuk: „lehetetlen küldetés”. A következő hetekben azonban kiderül, mi mindent tehetünk egy-egy kompetencia életre hívására és megerősítésére, hogyan építhetjük fel a saját kelfeljancsi-létünket.

A következő cikk jövő héten kedden olvasható a Colorén.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Így épít a nemet mondás művészete – 3. rész