A kutya is gyászolhat kutyát, hiszen egy négylábú társ elvesztése nem csupán a gazdát viseli meg. És még ha mi, emberek, fel sem ismerjük a jeleket, attól még kedvencünk osztozik a gyászunkban. Megvan a módja annak is, hogy segítsünk nekik feldolgozni a veszteséget.
Az emberekhez hasonlóan a kutyák is eltérően reagálhatnak a halálra. Egyeseknél az elmúlást követő időszakban is látszólag minden rendben van, míg mások depresszióba eshetnek, ami egészségügyi, sőt, akár viselkedésbeli problémákkal társulhat. Hogy pontosan milyen az, amikor a kutya gyászol, az alábbiakban részletezzük.
Hogyan reagálnak a kutyák egy másik kutya halálára?
Megváltozik a viselkedésük
Egyes kutyák viselkedése gyökeresen megváltozhat négylábú pajtásuk halálát követően. A bánat ráadásul még a személyiségében is változásokat idézhet elő. Ha például az elhunyt kutya volt a falkavezér, akkor a hátrahagyott kedvenc úgy érezheti, hogy most neki kell átvenni ezt a szerepet. Emiatt gyakrabban megugathatja a járókelőket, vagy nyíltabban és magabiztosabban viselkedhet. Ám az is lehet, hogy ennek épp az ellenkezője történik, vagyis az eb csendesebb, visszahúzódóbb lesz.
Fizikai tüneteket produkálnak
A hátrahagyott kutya különféle fizikai tüneteket is produkálhat, válaszul a veszteségre. A leggyakoribbak közé tartozik a letargia, az étvágytalanság és néha konkrét betegségek is ehhez köthetően jelentkeznek. Utóbbi esetben mindenképp ajánlott az állatorvos felkeresése.
Az is jel, ha nincs jel
Előfordulhat, hogy egyes négylábúak semmit sem mutatnak a társkutya elvesztése után. A gyász elrejtése egyfajta önvédelmi mechanizmus, hasonlóan ahhoz, ahogy a kutyák elrejtik fájdalmukat. Mindez azt jelenti, hogy az is jel, ha nincs jel, így nem dőlhetünk nyugodtan hátra. Már csak azért sem, mert az állatok ösztönösen elrejtik a betegségre (vagy jelen esetben a gyászra) utaló jeleket, jóval ügyesebben, mint az emberek, ezért a gazdi figyelmét is elkerülhetik az apróbb változások. Elképzelhető, hogy ha egy szakember vizsgálja meg az állatot, jóval hamarabb kezdheti meg kezelni a betegségét, még azelőtt, hogy az a gazdi számára is nyilvánvalóvá válna.
Amikor a kutya gyászol kutyát: így segíthetünk a gyász feldolgozásában
Tartsuk a bejáratott napirendet
Bárhogy is reagál kutyánk egy másik kutya elvesztésére, a stressz-szintje ilyenkor egész biztosan megemelkedik. Az egyik legjobb módja annak, hogy segítsük a veszteség feldolgozását, ha a lehető leggondosabban ragaszkodunk a kutya szokásos napi rutinjához. Etessük és sétáltassuk továbbra is ugyanabban az időpontban, mert a megszokott napirend betartása csökkentheti a stresszt. Ez egyébként az emberekre is igaz.
Több testmozgás és stimuláció
Az elhunyt kutya valószínűleg nagyobb szerepet játszott hátramaradt társa mindennapi életében, mint azt gondolnánk. Különösen, ha rengeteget játszottak, esetleg együtt is aludtak, vagy, ahogy már írtuk, gyászoló kedvencünk falkavezérként kezelte az elhunytat. A kapcsolat elvesztése miatt a megmaradt kutya unatkozhat és szoronghat. Ezen úgy segíthetünk, ha növeljük az aktív mozgással töltött időt, valamint foglalkozunk az állat mentális egészségével is. Szerencsére van néhány tevékenység, amitől kutyánk jó hangulatba kerülhet: iktassunk be plusz egy sétát naponta, biztosítsunk számára sok érdekes játékot, tanítsunk neki új trükköket vagy gyakoroljuk a korábban elsajátítottakat. Játsszunk kétszemélyes játékokat, mint mondjuk a kötélhúzás. Erősítsük a kettőnk közti kötődést azzal, hogy gyakrabban szeretgetjük őt.
Mielőtt új kutyát vennénk
Az egyik első tanács, amit sokan hallanak, miután elveszítették szeretett kutyájukat, hogy azonnal szaladjanak, és szerezzenek egy másikat. Ez azonban nem mindig a megfelelő választás. Mielőtt új társat keresnénk meglévő kedvencünk mellé, bizonyos dolgokat érdemes figyelembe vennünk. Mindenekelőtt kérdezzük meg magunktól, hogy készen állunk-e egy új kutyára, hiszen az életünk sokat változott azóta, hogy elhoztuk jelenlegi kutyusunkat, emiatt talán már el is felejtettük, mennyi pluszmunkával jár egy négylábú érkezése.
Győződjünk meg arról, hogy kutyánk elfogadna-e egy új társat: csak mert az előző barátjával elválaszthatatlanok voltak, még nem biztos, hogy egy új ebet kitörő lelkesedéssel fogadna, vagy, hogy később ugyanolyan lenne a kapcsolatuk, mint az előzővel. Érdemes ellátogatni egy parkba, vagy találkozót szervezni kutyás ismerőseinkkel, hogy megnézzük, hogyan reagál kedvencünk más kutyák jelenlétére.
Lehetőség szerint vigyük magunkkal régi kutyánkat is új kedvencünk kiválasztására: a legtöbb menhelyen, illetve tenyészetben a gazdik lehetőséget kapnak arra, hogy már meglévő társuk megismerkedjen az ismeretlen kutyákkal. Ez egyébként azért is jó, mert így úgymond a kutyánk választhat társat magának, és emiatt jó eséllyel a későbbiekben is pozitívan alakul a kapcsolatuk.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
