Az ember azt gondolná, hogy leginkább a hideg időjárás felelős a piros, gyulladt, berepedezett szájzugért, ám a történet valójában másról szól: ez az úgynevezett angular cheilitis, vagyis a szájzug fájdalmas gyulladása.
A szájzug gyulladása meglehetősen gyakori, főként az időseket érintő betegség, melynek kialakulása számos tényezőre visszavezethető, a gombás fertőzésektől a vitaminhiányon át a rossz szokásokig. A gyulladásos berepedezés tünetei igen jellegzetesek: a száj egyik vagy mindkét sarkában nyílt sebnek tűnő, pirosas, fájdalmas sebek, hasadások, kirepedezések alakulhatnak ki.
A fenti tünetek súlyossága többnyire az azt kiváltó októl függ, így időnként egyszerű bőrcafatnak tűnhetnek, máskor viszont nemcsak a száj sarkát, de az ajkakat vagy az ajak melletti bőrt is érinthetik. A seb időnként vérezhet, és bizonyos fertőzéseknél sárgás heg is kialakulhat, a krónikus gyulladásoknál pedig gennyezhet is a seb.
A szájzug gyulladásának okai
A betegség kialakulása mögött az esetek nagy részében az alábbi négy tényező állhat: a nyál irritáló hatása, a felső ajak nem megfelelő elhelyezkedése, a túlságosan kicserepesedett ajkak, illetve valamilyen mikroba, gomba, vírus vagy baktérium jelenléte. A száj szélének kisebesedése, kirepedezése általában a legyengült immunrendszer és a, vitaminhiány jele.
A betegség kialakulásának kockázatát növeli a szájpenész (vagy az azzal összefüggő krónikus betegségek), a rosszul rögzített műfogsor, az alultápláltság (illetve a hozzá kapcsolódó betegségek, például felszívódási zavarok), bizonyos autoimmun betegségek, gyulladásos bélbetegségek, az érzékeny bőr és az ekcémára való hajlam. A kirepedezett szájszél mindemellett genetikai okokra is visszavezethető, de bizonyos gyógyszerek is fokozzák a betegség kialakulásának esélyét. Végül, de nem utolsó sorban, akik gyakran nyalogatják vagy harapdálják a szájukat, ők ugyancsak hajlamosabbak lehetnek a száj szélének kirepedezésére.
A szájzug kirepedezéséért gyakran valamilyen fertőzés felel, jellemzően a Candida albicans, Staphylococcus aureus, vagy ezek együttesen, de akár egy egyszerű ajakherpesz is okozhatja a kirepedezést. Ritkábban, de előfordul, hogy az irritáció felelős a kisebesedésért, mivel a nyálban található – egyébként emésztéssegítő – enzimek sebesedést okozhatnak, ha túl hosszan érintkeznek egy-egy bőrfelülettel. Ez akkor is bekövetkezhet, ha a száj állása megváltozik, például fogvesztés miatt. Ilyenkor a nyál jobban érintheti a száj sarkát, folyamatosan nyirkosan tartva és irritálva azt, ez pedig egyenes út a kisebesedéshez. Mindezen okok miatt a szájzug kirepedezése gyakori az idősebbeknél, azoknál, akiknek hiányoznak a fogai, illetve azoknál, akik fogpótlást, műfogsort viselnek.
A szájzug gyulladását ezen kívül rossz szokások is okozhatják, például a száj nyalogatása, harapdálása, a tollak végének rágcsálása, de a túlzott nyáltermelődés, és a szájon át légzés (például krónikus orrdugulás miatt) szintén fokozhatja a rizikót. Hideg, szeles vagy túl száraz időben, amikor a száj alapvetően szárazabb, nagyobb az esélye a repedések megjelenésének, és az a berögzült rossz szokás, hogy nyalogatjuk a szánkat, csak súlyosbbítja az ajkak állapotát.
Bizonyos irritáló anyagok, krémek vagy ajakápolók is okozhatnak betegséget, például, ha lejárt szavatosságú terméket használunk. A tápanyaghiányos állapotok közül többnek is lehet tünete a száj kirepedezése, ide tartozik egyebek mellett a vashiány vagy a B-vitaminok hiánya. Ezeknek a hátterében lehet egyoldalú táplálkozás, alkoholizmus, de valamilyen felszívódási zavar, esetleg bélrendszeri betegség is.
Diagnosztizálása és kezelése
A gyulladást a szakemberek mindenekelőtt a klinikai tünetek alapján diagnosztizálják. Ugyanakkor rendkívül fontos a háttérben meghúzódó ok vagy alapbetegség felderítése és kezelése, különösen a visszatérő vagy krónikus gyulladás esetén. A pontos és teljes diagnózishoz éppen ezért a laborvizsgálat, az allergológiai, bőrgyógyászati, fogorvosi vagy gasztroenterológiai vizsgálat, sőt esetenként a pszichológusi kivizsgálás is indokolt lehet. Amennyiben az orvos a szájgyulladás elfertőződésére gyanakszik, szövetmintát vagy kenetet vehet a sebekről, hogy azokat megvizsgálva kiderüljön, pontosan milyen kórokozó áll a betegség hátterében.
Megfelelő terápia mellett a szájzug gyulladása jól kezelhető betegség, feltéve persze, ha nem csupán a tünetekkel, hanem a kiváltó okkal is foglalkoznak. Mivel utóbbiak meglehetősen szerteágazóak lehetnek, így az is egyénenként eltérő, hogy mikor gyógyul meg valaki, lehet-e egyáltalán teljes gyógyulásra számítani, vagy a gyulladás időről időre visszatér majd. A fertőzés kezelése történhet gombaellenes vagy antibakteriális krémekkel, ritkábban szájon át bevehető gyógyszerekkel.
Megelőzés
A betegség eredményes kezeléséhez és megelőzéséhez elengedhetetlen, hogy megszabaduljunk az azt kiváltó rossz szokásainktól. Tehát szokjunk le a dohányzásról, használjunk rendszeresen és jó minőségű ajakbalzsamot, ne nyalogassuk a szánkat, inkább krémezzük be. Ezen kívül vizsgáljuk felül fogmosási, szájhigiéniai szokásainkat, például azt, hogy mennyi – és milyen minőségű – szájvizet használunk, vagy hogy megfelelően tisztítjuk-e a műfogsorunkat. Ügyeljünk a vitamindús, kiegyensúlyozott táplálkozásra, és arra, hogy elegendő folyadékot fogyasszunk. Ha az étrendünk egyhangú, vitaminszegény, érdemes megfontolni a B-vitaminokat, a cinket és a vasat tartalmazó étrend-kiegészítők szedését.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix