Még a macskapárti emberek számára is fejtörést okoz néhány cica viselkedése. A tiéd sem jófej? Neveléssel megoldható.
A kutyás gazdis lét nem jelenti azt, hogy a macskákért nem rajonghat valaki. És ha nem is élünk egy fedél alatt egy cicával, azért még tudunk róluk egyet és mást. Például azt, hogy egyik kedvenc elfoglaltságuk a magasabban lévő helyekről minden olyan tárgy lepöckölése, amelyik számukra útban van, vagy csak úgy, szórakozásból.
Egy általános nézet szerint a macskák önző és makacs lények, akik csak azért járnak haza vagy maradnak otthon, mert tudják, hogy a táplálékuk így biztosított. Ezzel a megítéléssel persze nem könnyű a kutyák hírnevével felvenni a versenyt. Mégis, éppen ez a nagyfokú önállóság és hihetetlen személyiség az, ami miatt sokan döntenek egy cica mellett. A kutyás, macskás gazdik aránya viszonylag kiegyenlített. Ahogy a hűséges és okos kutyatársak is között vannak nehéz esetek, úgy miért ne lehet a cicák között is?!
Viselkedési galibák
Minden hozzánk kerülő állatnak megvan a maga története. Amelyik cica a közelünkben cseperedik fel nagyobb eséllyel tudjuk befolyásolni viselkedésüket. A szocializáció tehát tőlünk függ. Csakhogy nagyon sokan örökbefogadás útján, menhelyről szerzik be új kedvencüket. Az ilyen macskák előélete nem mindig ismert. Könnyen lehet, hogy számos traumát meg kellett élniük, mire az állatvédők, majd az új gazdik kezei közé kerültek.
Még azok a cicák is okozhatnak meglepetést viselkedésükkel, amelyek régóta velünk vannak. Ennek kiváltója lehet a környezeti változás, betegség, idegesség, félelem. A gazdiknak is elvárásaik vannak a cicák felé azért, hogy az együttélés a legbékésebb lehessen. Ezt viszont nekünk kell kialakítani és a macskánk tudtára adni.
Ahogy a gyerekek számára is a család az elsődleges nevelő közeg, úgy a kiscicák is az anyjuktól és testvéreiktől látják és tanulják el a mintákat. Vagyis a macska igenis tanítható. Azonban egészen másképp szocializálódnak a kóbor macskák kicsinyei, akik nincsenek emberhez szokva. De még az esetükben sem lehetetlen, hogy kedves és jó fej házicicává váljanak.
Hogyan kezeld?
Erőszakkal semmiképp nem tesszük kedvessé macskánkat. Amíg a kutyák falkában élők és az abban betöltött helyükkel is tisztában vannak, addig a cicák egyenrangúnak képzelik magukat velünk. Ez a viselkedés abból fakad, hogy igazi vadászok, méghozzá magányos zsákmányszerzők. A vadonban sem alkalmazkodnának senkihez, így az emberhez sem akarnak.
Azt már tudjuk, hogy az erőszak egyáltalán nem megfelelő nevelőeszköz. Helyette a határozott „NEM” az, amit gyakorolni kell a gazdinak és megértetni a csintalan cicával. Amikor a kedvenc valami rosszban töri a fejét vagy már épp műveli is, akkor léphet életbe a „NEM”. Felugrik az asztalra, ami nincs a megengedettek listáján? Hangozzon el a „NEM” és szelíd mégis határozott mozdulattal rakjuk oda, ahol szabad tartózkodnia. A „NEM” helyett megteszi egy másik jelzés is. Mondjuk, amikor rajtakapjuk, hogy valami olyat tesz, amit nem szabadnak, akkor tapsolunk vagy éles „sz” hangot hallatunk. Bármelyik jelzést is alkalmazzuk, azt használjuk ezentúl tudatosan és következetesen. Ha a kaparófája helyett a bútorokon élesíti a körmét cicánk az is egy megoldás, ha a kaparófát annak a bútornak a közelében helyezzük el.
Bármilyen tanítást akarunk a cicánknál elérni, azt következetesen kell tenni. A tanulási folyamat elmélyítésének eszköze a jutalomfalat lehet. Olyannal jutalmazzuk meg kedvencünket, amiért rajong és minden alkalommal tegyük azt meg, amikor végrehajtja az utasítást, kért feladatot. Ez a pozitív megerősítés eszköze.
A klikker nemcsak a viselkedés módosítására alkalmas módszer. A trükkök tanítását, annak helyes elvégzését a macskák hamar össze tudják kapcsolni a klikker hangjával. Az elvégzett feladatért ebben az esetben is jutalomfalatban részesülhet az állat, vagyis megerősítjük viselkedésében.
Borítókép forrása: Pexels
