Január elején minden évben ugyanaz történik velem, vagyis listákat írok, fogadalmakat teszek, és megpróbálom elhinni, hogy most tényleg sikerülni fog. Idén rendszeresen fogok mozogni. Jobban odafigyelek magamra.
Kialakítok egy rutint, ami nem három hétig tart, hanem hosszú távon is működik. A különbség most annyi volt, hogy először nem csak lelkesedéssel vágtam bele az egészbe, hanem egy konkrét tervvel is. Tavaly nyár óta ugyanis azt teszteltem, hogy a mesterséges intelligencia képes-e valóban segíteni a mozgásban. Nemcsak abban, hogy kitűzzem a célokat, hanem abban is, hogy ne adjam fel őket az első nehezebb hét után.
Amikor a tested mást akar
Őszintén szólva nem számítottam sokra. Az AI-fitneszappok elsőre inkább tűntek divatos technológiai játéknak, mint valódi segítségnek. Nehezen hittem el, hogy egy algoritmus pontosabban értheti, mire van szükségem, mint én magam. Addig mindig saját magam állítottam össze az edzéseimet: egyik videóból ezt vettem át, másikból azt, közben pedig folyamatosan próbáltam megfelelni annak a képnek, amit az internet ideális edzésről mutatott. Szinte mindig a legintenzívebb mozgásformákat választottam. HIIT-edzés, gyors tempó, magas pulzus, teljes kifulladás.
Azt gondoltam, csak az számít rendes edzésnek, amitől teljesen elkészülök az erőmmel. Később jöttem rá, hogy a testem sokszor egyáltalán nem erre vágyott. Voltak időszakok, amikor inkább regenerálódásra, könnyebb mozgásra vagy egyszerűen több pihenésre lett volna szükségem. Ennek az lett az eredménye, hogy folyamatosan fáradtnak éreztem magam. Egyre kevesebb kedvem volt mozogni, és sokszor olyan érzésem támadt, mintha a saját szervezetem ellen harcolnék.
Mit lát az AI, amit mi nem?
A kísérlethez az Apple Watchomat és az Oura Ringemet használtam. Ezekre épültek az AI-alapú alkalmazások és digitális edzésplatformok, amelyeket kipróbáltam. Az egész mögött egyetlen kíváncsiság dolgozott bennem: valóban működik-e az a sokat emlegetett személyre szabás, vagy csak jól hangzó marketing az egész? Az első hetekben meglepően gyorsan feltűnt, hogy ezek a rendszerek mennyire jól felismerik a mintákat. Nemcsak az edzéseimet figyelték, hanem az alvásomat, a regenerációmat, a stressz-szintemet és az aktivitásomat is. Nagyjából három hét után az Apple Fitness+ már teljesen más ajánlásokat küldött, mint az elején. Egy különösen feszített nyári napon például egy tízperces jógát ajánlott a betervezett negyvenöt perces HIIT-edzés helyett. Először bosszantott a dolog. Tíz perc? Ennek mi értelme?
Nem a maximalizmus működött
Korábban mindig túl sokat akartam egyszerre. Egyik napról a másikra próbáltam megváltoztatni az egész életemet, aztán néhány hét után teljesen elfogyott az energiám. Az AI-appok viszont nem azt próbálták elérni, hogy minden nap maximális teljesítményt nyújtsak. Inkább azt figyelték, mire reagál jól a testem, és mikor mire van szükségem. Ez volt az első alkalom, hogy nem büntetésként éltem meg a mozgást. Ahogy teltek a hónapok, az ajánlások egyre pontosabbak lettek. Augusztus környékén elkezdtem rendszeresebben erősítő edzéseket is végezni, és feltűnt, hogy az alkalmazások egyre változatosabb programokat ajánlanak.
Nem ugyanazokat a gyakorlatokat ismételtem újra és újra. Más izomcsoportokra fókuszáló edzések érkeztek, kiegyensúlyozottabb kombinációkkal. Furcsán hangzik, de már az is rengeteget segített, hogy nem nekem kellett minden egyes nap eldöntenem, mit csináljak. Korábban sokszor már attól elfáradtam fejben, hogy összeállítsak egy edzéstervet. Mire végiggondoltam, kardiózzak-e vagy erősítsek, rövid vagy hosszabb edzés legyen, egyszerűen elment a kedvem az egésztől. Az alkalmazások ezt a mentális terhet vették le rólam.
A motiváció új formája
És ami igazán meglepett:, hogy ezt tiszteletben is tartották. Nem próbáltak mindenáron teljesítményre kényszeríteni. Nem éreztem azt, hogy kudarcot vallottam attól, mert pihenésre volt szükségem. Persze voltak pillanatok, amikor a technológia közelsége már soknak tűnt. Néha idegesítettek az értesítések, és akadtak napok, amikor az egész inkább nyomásnak érződött. Mégis érdekes módon nem a klasszikus motivációs üzenetek működtek nálam, hanem a konkrét visszajelzések. Ez például sokkal jobban hatott rám, mint bármilyen általános „ne add fel” típusú mondat. Nem volt benne ítélkezés. Egyszerűen csak emlékeztetett arra, hogy már elkezdtem valamit. A futás volt talán a legnagyobb meglepetés az egészben. Soha nem szerettem igazán futni.
Mindig kötelező feladatnak éreztem, nem olyasminek, amit élvezni lehet. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy AI-edző hangját hallgatom futás közben, miközben a zene és az audio guide teljesen más élménnyé teszi az egészet. Furcsa módon emberibbnek hatott, mint vártam. Őszre az ajánlások már teljesen alkalmazkodtak a szokásaimhoz. Reggel inkább nyugodtabb jógaedzéseket ajánlott az app, estére intenzívebb mozgást. Nem próbált meg átalakítani, inkább reagált arra, hogyan működöm. Most, fél év után visszanézve már pontosan látom, mi változott meg bennem igazán. Nem az lett a legnagyobb eredmény, hogy fittebb lettem, bár az is megtörtént, hanem az, hogy teljesen másképp tekintek a mozgásra. Rájöttem, hogy az edzés nem kizárólag teljesítményről szól. Nem attól értékes, hogy mennyire vagyok kimerült utána.
Sokszor éppen azért utáltam korábban mozogni, mert folyamatosan túlterheltem magam. Amikor elkezdtem figyelembe venni a ciklusomat, az energiaszintemet és a regenerációmat, minden könnyebb lett. Mintha végre nem a saját testem ellen dolgoztam volna. Azt is megtanultam, hogy a mozgás nem mindig izzadságot és kemény edzéseket jelent.
Néha egy hosszú séta is elég. Az Apple Fitness+ „Time to Walk” funkciója például teljesen váratlan kedvencem lett. Séták közben hírességek és inspiráló emberek történeteit hallgattam, többek között Rita Ora vagy Penn Badgley gondolatait, illetve olyan személyiségekét, mint Malala Yousafzai. Ettől az egész sokkal személyesebb élménnyé vált. Idén már teljesen másképp állok az újévi fogadalmakhoz is. Nem akarok minden nap tökéletes lenni. Nem akarok minden edzést kipipálni. Inkább olyan mozgásformákat keresek, amelyek természetesen beleférnek az életembe.
Forrás: Wired / KÉpek: Getty