Török Sophie és Babits Ildikó között családjuk férfi tagjának elvesztése után indult meg a gyűlölködés. Székely László könyve e mérgező viszony jogi hátterének feltárására tesz kísérletet.
Babits Mihály és Török Sophie a huszadik század magyar irodalmának meghatározó alakjai. 1928-ban, házasságkötésük után hét évvel fogadják örökbe Sophie testvérének gyermekét, Babits Ildikót, akit az író haláláig saját lányaként szeretett és nevelt.
Babits 1941-ben bekövetkezett halála után azonban a két nő között megromlik a viszony, itt kezdődik Székely László jogi elbeszélése. Török Sophie és Babits Ildikó között a szerzői jogok kezelése miatt kezdődött meg a gyűlölködés, mivel Babits végrendelet nélkül hunyt el. Török Sophie az örökbefogadás érvénytelenítésével igyekezett kizárni nevelt lányát a hagyatékból, sőt, mindkét szülő, azaz a már elhunyt Babits Mihály nevében is kérvényezte azt.
Érdekesség, hogy a per Babits halála után tizennégy évvel, Török Sophie halála előtt néhány nappal indult el, és csak 1967-ben ért véget. Amikorra végleges ítélet született, Babits már huszonhat, Török tizenkét éve halott volt.
Székely Jaffa kiadónál megjelent elbeszélése egyfajta család- és irodalomtörténet, speciális korrajz, hiteles jogi érdekességek halmaza. A Babits család szomorú kálváriája mementóként állhat mindazon irodalom és történelemkedvelő olvasók előtt, akik szívesen merülnek el a szívszorító, olykor komikus fordulatokban gazdag pereskedés rejtelmeiben.