A királyokat és királynőket gyakran tisztelet, fényűzés és hatalom övezi. De mi történik akkor, amikor az abszolút hatalom torzítja az emberi jellemet – vagy eleve torz személyiségek kerülnek uralkodóként a trónra?
A történelemkönyvekben is gyakran hősként vagy megújítóként emlegetik az uralkodókat. A következő uralkodók történetei inkább rémtörténetként hatnak, semmint dicső múltként. Ők azok, akik alattvalóiknak nemcsak szolgálniuk kellett, hanem túlélni is.
I. Péter, Oroszország „nagy reformere” – vagyis a kegyetlenség királya
I. (Nagy) Péter cárt sokan a modern Oroszország megteremtőjeként ünneplik, de uralma korántsem csak reformokról szólt. Valójában egy végtelenül kegyetlen és kiszámíthatatlan ember volt.
Például előszeretettel tépte ki mások fogait – pusztán kíváncsiságból. Egyes beszámolók szerint saját felesége szeretőjének levágott fejét egy tálcán vitette be a nő hálószobájába, és rákényszerítette, hogy „nézze végig” a látványt. De még ennél is megdöbbentőbb: saját fiát, Alekszejt halálra kínoztatta árulás vádjával.
A civilizációs átalakítások mögött tehát egy olyan ember állt, aki inkább keltett félelmet, mint tiszteletet.
Szado herceg – a koreai trónörökös, akit saját apja zárt rizses ládába
Szado herceg, a 18. századi Koreában élt trónörökös sorsa a pszichológiai drámák legmélyebb bugyrait idézi. Gyermekkorában rideg apai bánásmódban részesült, anyja pedig gyakorlatilag nem nevelte.
Felnőttként viselkedése egyre aggasztóbbá vált: dühkitörései során szolgákat gyilkolt, nőket zaklatott, és mindenkit rettegésben tartott. Az egyik különös rögeszméje az öltözködés volt – ha nem talált megfelelő ruhát, simán kivégeztette azt, aki segíteni próbált.
Apja végül egy rizses ládába záratta, ahol nyolc nap múlva meghalt. Egy herceg, aki saját démonjai és az apai elutasítás áldozatává vált – de közben mások rémálmává is.
XIV. Lajos – a Napkirály, aki beöntésekkel uralkodott
XIV. Lajos francia király neve egyet jelent Versailles fényűzésével és a francia abszolutizmus csúcsával. De kevesen tudják, hogy a Napkirálynak különös megszállottsága volt a beöntés iránt.
Lajos több ezer alkalommal vetette alá magát ennek az orvosi kezelésnek – akkor is, ha nem volt rá semmi szükség. Udvaroncait is rávette, hogy kövessék példáját, és gyakorlatilag divatot csinált a beöntésből. Emellett saját testét is kultusz tárgyává tette: a napi öltöztetési ceremóniája nyilvános volt, és rendkívüli fontossággal bírt.
Bár Lajos korát technikailag fejlesztette, ő maga egy önimádó, kényszeres uralkodó volt – a testi mániáitól egészen az istenkomplexusáig.
I. Erzsébet orosz cárnő – szeszélyes szépség, aki meglepően modern lett volna… ha nem lett volna annyira őrült
I. Erzsébet, Nagy Péter lánya, Oroszország trónjára puccsal került, és kezdetben igazságos, népszerű uralkodónak tűnt. Aztán jöttek a furcsaságok.
Előszeretettel viselt férfiruhához hasonlító, testhez simuló nadrágokat, hogy megmutassa lábait – egy egész udvart botránkoztatva meg. Azt is tudni lehetett róla, hogy több ezer ruhát tartott, sosem viselte ugyanazt kétszer, és éjjelente néha álruhába öltözve járta a várost, hogy kihallgassa alattvalóit.
A kívülről szeszélyes, bohém karakter mögött egy kiszámíthatatlan, paranoid és gyakran megalázó uralkodó rejtőzött.
