Az Imre Fia Imre zenekar egy teljesen új színt visz a hazai zeneszférába, amit most a velük készült interjúnkban is megerősítenek.
Kispálon és Belga-szövegeken nőtt fel, a Moszkván kirabolták, podcastet vezet, Ultrabalatont fut, és a marhabográcsba kakukkfüvet tesz – Imre Fia Imre zenekar nemcsak zenél, hanem közösséget épít, érzelmeket dolgoz fel, és egyre nagyobb körben ragaszt át valamit abból, amit csinálnak: szenvedélyt, humort és tökös őszinteséget.
Az Imre Fia Imre zenekarnév egyértelműen figyelemfelkeltő. Mi a története ennek az elnevezésnek, és hogyan tükrözi azt, amit ti képviseltek?
Egész gyerekkoromban hülye nevű zenekarokat hallgattam, mint a Kispál és a Borz, Korn, Butthole Surfers, Belga (tőlük különösen szerettük rappelni a „újságíró kérdezi, hogy honnan a név”-sort).
ezért én is ilyet szerettem volna magamnak. Túlzottan sok tanulság nincs benne.
Egy zenekar nemcsak zenei, hanem érzelmi és emberi közösség is. Ti hogyan működtök együtt a hétköznapokban? Ki hozza az ötleteket, ki tartja össze a csapatot?
Ez az emberi kapcsolat a kezdetektől harmonikus. Miután megalakultunk, mindenki pont túl volt már annyi tapasztalaton, hogy ne kezdjen el arénázni azon, ha két hónappal a lemezfelvétel után nem mi szólunk az össze londoni rádióban.
A májusi Zene Házás koncert nemcsak szakmai, hanem érzelmi mérföldkő is. Hogyan éltétek meg, amikor megtudtátok, hogy ott léphettek fel?
Nem vagyok kifejezetten szentimentális típus, inkább a lehetőséget keresem mindenben, az elsődleges kérdés rögtön az volt, hogy mit tudunk kihozni a szituból. Adott egy elképesztően hangulatos helyszín, jó technika. Mi mindig sok vendéget hívunk, ebben most sem lesz hiány, de ugyanakkor szeretnénk önmagunkat adni és egy ugyanolyan darálós bulit összehozni, mint amikor egy gyártelepen játszunk.
A rajongók bevonása a klipforgatásba egy igazán különleges ötlet. Mit jelent számotokra a közönségetek, és hogyan ápoljátok ezt a kapcsolatot a hétköznapokban?
Amikor még nem zenekarként léteztünk, csak egyedül csináltam a dalokat otthon, akkor is az volt a kikötésem, hogy csak akkor lépek fel, ha kovácsolódik az online térben egy olyan hallgatóság, akik azért kíváncsiak a produkcióra, mert szeretik és nem barátságból jönnek el. A méret nem igazán érdekelt, mindegy, hogy 20 vagy 1000 ilyen ember van, a lényeg, hogy beszippantsa őket ez a zene. Ez szerencsére bejött és buliról bulira több ismeretlen arc tűnt fel. Emlékszem, miután kijött a Köpködő című videoklipünk, a Szimpla kertes bulinkon volt, hogy megfordult az ismerős, ismeretlen arány, álltam a színpadon, az emberek tudták a szövegeket, én meg azt kérdeztem magamtól, kik ezek az emberek és honnan ismernek minket? Azóta sokakkal levelező viszonyban vagyok, valakivel megiszunk pár sört, de olyan is volt, aki a kanapémra kényszerült, miután lekéste a vonatát (azért ezt gyakran nem vállalom).
Egy zenész élete gyakran nemcsak színpadból áll – ti hogyan töltitek fel magatokat a szabadidőben? Van olyan hobbitek vagy szokásotok, amit kevesen tudnak rólatok?
Szerintem nagyon unalmas hobbikkal rendelkezünk és elég átlag palik vagyunk. Én amúgy másodszor futottam az Ultrabalatonon idén. Ez már valami! Juhéj! Gergő tudom, hogy kakukkfüvet tesz a marhabográcsba, amit Ernő nem nagyon szeret, de szerintem elég kúl.
A frontember, Imre, egy podcastban is aktív, valamint új, instrumentális projekten dolgozik. Hogyan fér meg ennyi kreatív irány egymás mellett, és mi az, ami állandó marad benned, mint alkotó?
Az, hogy nem bírok a seggemen maradni. Tízszer ennyi dolgot csinálnék, ha lehetne. Utálok várni, egyébként négy podcastet viszek. Van ami élőben nézhető és az Inga Kultúrkávézóban fut, a Felütést öt éve csinálom, de például dolgozok a Lángolónak is, ahol zenészekkel beszélgetek.
Milyen szerepe van nálatok a zenének önkifejezésként? Van olyan téma vagy érzelem, amit a zenéteken keresztül könnyebben tudtok megélni vagy feldolgozni?
Nem csak, hogy zenével könnyebb, hanem az életben leginkább a zenéléssel könnyebb. Évekig ki sem akartam adni az első Imre dalokat, mert gőzkieresztésnek tartottam. Mi van, ha valaki magára ismer a sztorikban? Mi van, ha teljesen hülyének néz a környezetem? Aztán az ember rájön, hogy csak akkor van értelme egy dalszövegnek, ha tétje van. Ha elmondasz valami kellemetlent magadról. Szinte kerestem a kínos szituációkat és sztorikat, amiket el lehet mondani. Néha teljesen fiktív történetet írtam meg, néha velem történt. Van egy 100 ezer fölött járó Tiktok videó, amiben arról rappelek, hogy hogyan raboltak ki a Moszkván 17 éves koromban. Nem csak a kommentszekcióban, hanem privátban is gyakran kérdezik, hogy ez megtörtént-e velem. A válaszom igen, de nem bírok röhögés nélkül rágondolni, mióta kijött ez a dal.
Ha visszanéztek az első próbákra vagy koncertekre, mi az a momentum, ami máig veletek maradt?
Számomra a Fahéj kávézó. Minden héten ott ültünk össze próba után. Az első próbatermünk ott volt pár utcára, utána leültünk, söröztünk és fantáziáltunk.
