A kisbabákkal az első 24 hónap alatt rengeteg minden történik. Megszületnek, elkezdenek ismerkedni a világgal, gagyogni, majd tudatosan mozogni, járni és beszélni. A babák lelki-és testi fejlődése szempontjából az első két év a legfontosabb. Az anyáknak pedig az a feladata, hogy biztonságot és szeretet adjanak a csöppségnek. De vajon mi a legfontosabb szükséglete a babáknak az első két évben? Papp Katalinnal, a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház Vármegyei Védőnői Szolgálatának védőnőjével, laktációs szaktanácsadójával beszélgettünk.
Coloré: Mi a legfontosabb dolog a babák számára az első két évben?
Papp Katalin: A kisbabák születésüket követően sokáig magatehetetlenek, szükséges számukra a szülői gondoskodás. Fontos, hogy biztonságérzetet és komfortérzetet biztosítsanak számukra a szülők, főleg az édesanyjuk. Az első két év a legmeghatározóbb egy gyermek életében, viszont az első fél év azért fontos, mert ilyenkor alakul ki náluk az ősbizalom. Ha ezt nem kapják meg, sérülhetnek. Fél éves koruktól kezdve önállóan is képesek dolgokra, elindulnak felfedezni a világot, de az anya közelsége továbbra is a legfontosabb számukra.
Coloré: Mennyi változáson megy keresztül a csecsemő, az első egy évben és mikor milyen változásra lehet számítani?
Papp Katalin: A babának vannak alapreflexei és ösztönei, de mindent tőlünk tanul. Az, hogy melyik babánál mikor indul be egy újabb dolog, az sok mindenen múlik, például hogy hagyunk-e neki elég mozgásteret, vagy még serkentjük is a mozgás- vagy értelmi fejlődését. A legtöbb reflex 4-6 hónapos korra kopik ki, addigra nagyjából a mozgásfejlődés is kicsit stabilabb.
- 1 hónaposan: akaratlan mozgásuk van, 3 hetesen kezdenek el figyelgetni, követni a szemükkel
- 2 hónaposan: mosolygással is tudnak már kommunikálni, nem csak sírással
- 3 hónaposan: oldalra el tudnak fordulni, meg tudnak tartani valamit a kezükben, odafigyelnek a környezetükre és gőgicsélnek
- 4 hónaposan: hasról hátra fordulnak, és amit megtartanak a kezükben, azt el tudják engedni, majd újra vissza is tudják venni, bővül a szókészletük is és tartósabban oda tudnak figyelni az őket érdeklő dolgokra, 15-20 percig hason is el tudnak játszani
- 5 hónaposan: hasról hátra, illetve hátról hasra is tudnak fordulni, hason fekve is tudnak tárgyakért nyúlkálni
- 6 hónaposan: képesek gurulni, tudatosan nyúlnak a tárgyakért, szókincsük tovább bővül, elkezdődik a fogzás (nagyjából egy hónap alatt jön ki egy fog, egy éves korra általában 8 foguk van)
- 7 hónaposan: játszanak a hangjukkal, élvezik a saját hangadásukat, képesek kúszni – először hátrafelé, aztán előre
- 8 hónaposan: először ringatóznak, aztán másznak, ebben a korban már megjelenhetnek konkrét szótagok, vagy szókezdemények
- 9 hónaposan: csipeszfogásra is képesek és memorizálják a mozgáshoz kapcsolódó szavakat, önállóan döntenek arról, hogy ki tetszik nekik és ki nem
- 10 hónaposan: ikerszavakat mondanak, kifejlődik térérzékelésük
- 11 hónaposan: föltérdelnek, vagy fölállnak, határozottabb a mozgásuk
- 12 hónaposan: fölállnak, de olyan baba is van, aki inkább szavakat mond, ilyenkor még nem tudnak stabilan járni, ezért lábujjhegyen is közlekedhetnek
Coloré: Mennyire támasztanak a szülők irreális elvárásokat a gyerekük felé?
Papp Katalin: Az lenne a jó, ha a baba születése után a szülők figyelmet fordítanának az ismerkedésre, majd ha megismerték a pici természetét, azután elfogadnák őt úgy, ahogy van. A feltétel nélküli szeretetet kell gyakorolni és nem szabad más babákkal összehasonlítgatni, hiszen nincs két egyforma csecsemő. Vannak olyan szülők, akik jól veszik ezt az akadályt, vannak, akiknek nagyon irreális elvárásaik vannak és szeretnék, ha minden tökéletesen menne, mint ahogyan azt egy könyvben, vagy újságban olvasták. Az ilyen irreális elvárások általában felesleges feszültséget okoznak a szülőkben, ami aztán a gyerekükre is kihat.
Coloré: Miért van az, hogy sok anya képtelen egyes szám harmadik személyben beszélni a gyerekéről, miután megszületett és inkább többes szám első személyben beszél?
Papp Katalin: Ha valaki úgy beszél a babájáról másoknak, hogy „mi kakilunk, mi eszünk, stb.” ez több ok miatt is lehet. Egyrészről a friss anyukák azt érezhetik, hogy még a szülés után is „együtt vannak” a gyerekükkel, hiszen a csecsemőgondozás során egy folyamatos együtt lüktetés van az anya és a gyermeke között – ez főleg a szoptatott babáknál lehet igaz – ezért gondolom, hogy az anyuka többes szám első személyben beszél a babájáról. De az is lehet az oka, hogy az anya úgy érezheti, hogy míg kismama volt, addig mindenki vele foglalkozott, miután pedig megszületik a baba, akkor olyan, mintha ő ott sem lenne, és egy kicsit szeretné felhívni magára a figyelmet. Ez az „együtt lüktetés” nem csak az anyáknál van jelen: a gyerekek is úgy érzik, hogy ők egyek az anyjukkal. Nagyjából 12-15 hónapos korukban tudatosítják azt, hogy ők és az anyukájuk két külön személy.
Coloré: Miért fontos az, hogy milyen érzelmek/tapasztalatok érik a babákat az első egy-két évben?
Papp Katalin: Az első fél év a legfontosabb, de az első két év a legmeghatározóbb egy baba életében. A „válaszkész” gondoskodás nagyon fontos, azaz, ha a gyerek jelez valamit, megpróbáljuk megnyugtatni. Ha ez nem történik meg, akkor a kisgyerek úgy érzi, hogy ő elhagyatottá válik a világban és az egy egész életre ott marad!
Egy tanulmány szerint, például az amerikai gyerekeknek csak 65%-a biztonságosan kötődő és ez nem egy jó arány. A biztonságos kötődés kialakulása azon múlik, hogy a szülei hogyan viszonyulnak a baba igényeihez.
Ha egy gyereket depressziós anya nevel, nagy valószínűséggel nála is előfordulhat majd felnőtt korában a depresszió, hiszen ő gyerekkorában nem tanulja meg a saját határait, mivel az édesanyja egyszer így reagált ugyanarra a dologra, egyszer pedig úgy. Egy ilyen gyerek nem tanulja meg, hogy tőle mit várnak el. Az is fontos a mai világban, hogy szülőként nyugalomban tudjunk lenni néha ebben a felgyorsult világban! A gyereknek sem kell minden nap valami programot szervezni, csak azért, hogy ne unatkozzon, hiszen a monotonitás egy babának a bevésődést és a memóriafejlődést jelenti. Ha örökre valami program van, akkor nincs ideje elmélyülni egy-egy dologban.
