A kapitalizmus és a szocializmus elvei csapnak össze a Taron Egerton-féle Tetris című thrillerben. A korábban Elton John-t is megformáló színész ügyes játéka mellett még félelmetesebb az igaz történet hátborzongató mivolta: mind az amerikai mind az orosz érdekelt felek bármit megtettek volna a játék jogainak birtoklásáért. Verseny az elsőbbségért, bármi áron: ez a Tetris.
Egykor a világ egyik legnépszerűbb játékaként tartották számon, kézi konzolos verzióját pedig a mobiltelefon egyik elődjének is tartják. Mégis évtizedeket kellett várni, mire a Tetris című film rávilágított a játék keletkezésének furcsa hátterére, amely újra bebizonyítja: még mindig a való élet írja a legvalószerűtlenebb forgatókönyvet.
Tetris: versenyfutás a tulajdonjogokért
Elton John megformálása után nem sokkal újra nagy fába vágta a fejszéjét Taron Egerton, akit ezúttal egy lelkes feltaláló-üzletember, Henk Rogers képében láthatunk viszont a Tetris című filmben. Rogers az amerikai self made man mintapéldánya: cége, a Bullet-Proof Software számítógépes játékok fejlesztésével és kereskedelmével foglalkozott a nyolcvanas években, Japánban.
Mindeközben a világ másik felén, Oroszországban Alexey Pajitnov szórakozásból létrehozza minden idők egyik legsikeresebb játékát, a Tetrist a Moszkvai Egyetemen,1984-ben. (Pajitnov valószínűleg sosem gondolta, hogy a barátainak kölcsönadott játék ’86-ra olyannyira elterjed az akkori Szovjetunióban, hogy a hatóságoknak le kell tiltaniuk azt a közintézményekben, hogy normális mederben folyjon a munka.)
Rogers és Pajitnov furcsa körülmények között találkoznak a vasfüggönyön túl: az amerikai szeretné magáénak tudni a Tetris kézikonzol jogait, ám versenyfutás kezdődik közte, s a szintén érdekelt Microsoft vállalat dörzsölt üzletemberei, Robert (Roger Allam) és Kevin Maxwell (Anthony Boyle) között. Vajon mennyit számít a tisztesség egy kapitalista versenyben, s érdemes-e ölre menni olyasvalamiért, ami végső soron sokkal kevesebbet ér, mint egy emberélet? Erre a kérdésre keresi a választ Jon S. Baird rendező legújabb alkotása, a Tetris.
Thriller politikai mondanivalóval. Vagy mégsem?
Ugyan kár lenne tagadni, hogy a Tetrisben ütközik a vasfüggöny lehullása előtti Oroszország és Amerika világnézete, a főszereplő, Taron Egerton mégsem poltikai thrillerként hivatkozik a filmre. „Ez a történet sokkal inkább a barátságról szól, illetve arról, hogy egy férfi valami őrültséget csinál azért, hogy megszerezze a játék jogait” – fogalmazta meg a véleményét a színész a Rotten Tomatoes-nak adott interjújában.
A valóságban Rogers egyébként azt állította, húsz százaléknyi naivitás és nyolcvan százalék elszántság volt benne, amikor az életét kockáztatta „egy játékért”. Tény: némi merészséget feltételez, amikor valaki időpont nélkül oson be a legnagyobb techvállalatok vezetőihez, pláne úgy, hogy turistavízummal utazott be a Szovjetunióba, amikor nyilvánvalóan üzleti céllal érkezett. (Ezért a Szovjetunióban akkoriban minimum bebörtönzés járt.)
Jon S. Baird rendező szerencsére nem (csak) fizikai fenyítések formájában fitogtatja a rettegett Szovjetunió erejét, bár ez nem csak az ő érdeme: a forgatókönyvíró Noah Pink, s persze a fantasztikus színészgárda elismerésreméltóan teremtik meg verbálisan azt a feszültséget, amely a vasfüggöny lehullása előtt jellemezte a két ország kapcsolatát. Az izgalmakat a Tetrisre hajazó animációk oldják fel: ezáltal mindig épp egy csepp levegőhöz jutunk akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Akárcsak a való életben a kézi konzollal anno.
Az imdb-n 7,4-re értékelt, Tetris c. film ingyenesen megtekinthető az AppleTv+ kínálatában.
Borítókép forrása: Jeff J. Mitchell / Getty Images