Folyik a sör, a bor, a pálinka… Hangzik az ismert nóta, s annak szinte minden szava érvényes a karácsonyi és a két ünnep közötti időszakra. A rengeteg evés és ivás után azonban úgy éreztem, ideje megállt parancsolni a habzsi-dőzsinek, s jobb ötletem nem révén, kipróbáltam a száraz januárt. Érdekes tanulságokkal zárult a kísérletem.
Nem mondhatnám, hogy absztinens közegből származom: akárcsak a magyar családok legtöbbjénél, úgy nálunk is „alap”, hogy a „sátoros” családi ünnepeken felszisszen a sör vagy pukkan a borosüveg, ne adj’ Isten előkerül a pincéből a házi pálinka. Ha durván akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy az alkohol a mindennapjaink része, bár mentségemre szóljon: igen nehéz megállni, hogy ne kóstoljam meg a párom által esténként kavart isteni, ezer színű koktélokat, különösen télen, amikor a szürkén kívül eltűnnek az árnyalatok és mindent magába olvaszt a sötétség.
Karácsony után mégis úgy éreztem, itt az ideje tenni valamit: az ünnepi időszak előtt, alatt, s persze között egymást érték a különböző baráti és családi összejövetelek, s ezeken rendre előkerült a fent felsorolt kollekció. Mivel az emberem épp az influenzával viaskodott, rám „hárult a feladat”, hogy helyt álljak kettőnk helyett is a koccintások során, ez viszont megviselte a szervezetemet, ami jelezte: eddig és ne tovább.
Megvan a Szex és New Yorkból az a rész, amikor Charlotte először látogat el oda (a zsinagógába), ahova előtte egyetlen York sem tette be a lábát? Nos, nagyjából én is így éreztem magam a kiszabott száraz januárral: a barátok és család meglepve konstatálták, hogy mire határoztam el magam. Ugyanakkor még inkább megerősödtem a döntésemben, amikor elkezdtem utána nézni az itthoni statisztikáknak. Már ami az alkoholizmust illeti.
Igyunk barátim, jo hó’!
Nehezen lehet kerülgetni a forró kását, ha a magyar lakosság alkoholfogyasztásáról van szó: nem állunk jól, s akkor még kedvesen fogalmaztam. A ksh 2019-es felmérése szerint a hazai lakosság 5,2%-a tartotta magát nagyivónak, amikor arról kérdezték, mennyi alkoholt fogyasztott a múlt héten. (Nagyivók azok a férfiak, akik több mint 14 egységnyi alkoholt ittak a kérdést megelőző héten, nőknél ez – az eltérő fizikum miatt – több mint hét egység. Egy alkoholegység 1 korsó sörnek, 2 dl bornak vagy 5 cl röviditalnak felel meg.) A megkérdezettek 20%-a tartozott a mértékletes ivók (legalább heti fogyasztó, de nem nagyivó), 46%-a az alkoholt ritkán fogyasztók (hetinél ritkábban iszik) és 29%-a az absztinensek közé.
Ugyan valahol megnyugtató, hogy a statisztika szerint nem én vagyok az egyetlen, akinek a családjában gyakran pukkan a borosüveg, mégis súlyos adat, hogy a tízmillió magyarból több mint ötszázezer nagyivó. Más kérdés, hogy itthon úgy kezeljük az alkoholfogyasztást, mintha az a magyar virtus része lenne, de azért az alsó hangon elgondolkodtató, hogy az alkohollal összefüggő halálozások száma másfélszerese volt az EU-s átlagnak 2017-ben.
Ugyan kevésbé az alkoholizmustól való félelem, semmint a teljesítmény volt Emily Robinson motivációja 2013-ban, amikor meghirdette a száraz januárt (félmaratonra készülve döntött az absztinencia mellett), beszédes, hogy 2021-re nagyjából 8 millió ember csatlakozott hozzá Nagy-Britanniában, Svájcban, Németországban, Norvégiában, Franciaországban, Amerikában, s velem együtt Magyarországon is.
Egy hónap alkohol nélkül – Regenerálódó máj, tisztuló bőr
Magam is meglepődtem, amikor az első absztinens héten szinte észre sem vettem, hogy nem ittam alkoholt, sőt: a szervezetem megkönnyebbült, hogy végre nem bombázom ezernyi nehéz étellel és itallal. (Mint ahogy tettem azt karácsony alatt.) Annál inkább meglepődtem a reggeli edzéseken: az első tíz percet követően dőlt rólam a víz és levegő után kapkodtam. (Holott nem januárban kezdtem el az edzést, gyermekkorom óta mozgok.)
A dolognak utánajárva arra jutottam, hogy a májam is örülhet a beálló változásnak: a száraz januárt érintő kutatások szerint mindössze néhány nap absztinencia elengedő ahhoz, hogy a máj elkezdje az öngyógyítótást és regenerációt, s ennek egyik „tünete” a fokozódó izzadás. Hasonló a helyzet az első héten bőrön megjelenő pattanásokkal is: a helytelen táplálkozás miatt korábban eltömődött pórusok ekkor döntöttek úgy, hogy elkezdenek megtisztulni. Ugyan ezeket kevésbé boldogan üdvözöltem, mint az izzadást, egy kis aloe vera segítségével hamar eltüntettem őket a bőrömről. Problem solved, 1:0 ide.
Ha már a bőr zsírosodása szóba került, azt is érdemes megemlítenem, hogy a hajam sem járt sokkal jobban: az első héten tapasztalt fokozódó izzadás miatt gyakrabban kellett hajat mosnom, mint korábban. Érdekesség ugyanakkor, hogy a második héttől kezdve sokkal egészségesebbnek érzékeltem a hajam állagát, mint korábban, nem mellesleg kitolódott a két hajmosás közötti intervallum, amely valószínűleg szintén a máj regenerációjának köszönhető.
Fejlődő produktivitás és ördögi kísértések
Nagyjából a harmadik héten jártunk, amikor észrevettem, hogy sokkal energikusabb vagyok, mint az azt megelőző időszakban bármikor, s visszagondolva leesett: mióta nem iszom alkoholt, jobban alszom. Nem vagyok ezzel egyedül: a száraz januárt előnyeit kutató vizsgálatok szerint az alkoholfogyasztás azért „árt” az alvásnak, mert megzavarja a REM-fázist. (Ebben a szakaszban alszunk a legmélyebben.) Az alkoholfogyasztás visszaszorítása tehát nyugodtabb álmokat, magasabb energiaszintet, fókuszálási készséget és produktivitást eredményez.
Ennek kapcsán talán mondanom sem kell, hogy a négy hét alatt teljesítőkészségem is javult: többet tudtam dolgozni, mint decemberben, emellett nem esett nehezemre több órán keresztül koncentrálni. Újabb siker!
Noha az első három hét a „boldog küldetéstudat” jegyében telt, természetesen hazudnék, ha azt mondanám, nem estem kísértésbe: az utolsó héten csaknem elcsavarta a fejem egy gyöngyöző Gin Tonic, s talán érthető, hogy nem kortyoltam olyan kitörő örömmel a zöld teámat, mint ahogy azt a koktéllal tettem volna. A nagy szomorkodás közepette kárpótoltam magam egy csokis sütivel, ami visszagondolva is minden pénzt megért, különösen, ami a lelki békémet illeti. A társalgás közben azonban boldogan konstatáltam, hogy alkohol nélkül is tudok szórakoztató lenni és jól érezni magam, így hamar elröppent az a félelmem, miszerint
absztinensen nem vagyok jó fej.
Bölcseletek és konklúzió
Végeredményben elmondhatom, hogy egy hónapot töltöttem alkohol nélkül, s megfogadtam, hogy ugyan eddig is igyekeztem tisztességes határon belül tartani az „ivászatot”, innentől méginkább figyelni fogok arra, mit viszek be a szervezetembe. S hogy mit nyertem január alatt? Egy „fellélegzett” májat, tiszta bőrt, egészséges keringést, kipihent testet és elmét, s legfőképpen befelé figyelést, amely meglehetősen alulértékelt kincs a 21. században, pedig érdemes lenne eszünkbe vésni: az alkoholfogyasztással elpusztított sejteket és elherdált időt sosem kapjuk vissza.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
