A változókor előbb-utóbb minden nőt utolér, mégis félve vagy alig beszélünk róla. Sokan ilyenkor kerülik a barátaikat, a nyilvános helyeket, és némán szenvednek a munkahelyükön. Pedig a tünetek enyhítését szolgáló szokások és szerek mellett a nyílt kommunikáció az első lépés a harmonikus mindennapok és az empatikus környezet felé.
A változókor, mint egy nem várt vendég, biztosan bekopogtat egy nő ajtaján, a kérdés csak az, hogy mikor és milyen hevesen érkezik. A korai menopauza már negyvenéves korban felütheti a fejét, a többség azonban csak az ötvenes éveiben veszi észre, hogy valami megváltozott.
A klimax tünetei rendkívül szerteágazók: az állandó kialvatlanság, a fejfájás, a hőhullámok vagy a hízás mind a változókor kísérőjelenségei lehetnek. Vannak, akik ebből alig éreznek valamit, míg másokat depresszióba hajszol ez az állapot. Míg előbbieknek semmi gondjuk nem származik a kimaradó menstruációból, addig a másik csoport tagjainak továbbra is úgy kell élni az életüket, mintha mi sem történne: frissen érkezni a munkába, és ott úgy teljesíteni, mint a klimax időszaka előtt.
A természet sem könnyíti meg a dolgunkat, ugyanis kutatások kimutatták, hogy minél több termékeny évünk van, annál tovább élünk, így akár a klimax időszaka is tarthat tovább. Ha valaki 12 évesen kezdett el menstruálni, és csupán 50 éves kora után kezdi el érezni a menopauza tüneteit, jó esélye van rá, hogy megérje a 90 éves kort.
A klimax társadalmi megítélése
Az 1960-as években a szakemberek még úgy vélték, hogy a hosszú ideje tartó házasságok a menopauzába érő nők miatt esnek szét, és miattuk válik egy boldog otthon nyomorúságos fészekké. Bár ma már ez a szemlélet valamelyest változott, a nők többsége továbbra sem kap támogatást és elfogadást a munkahelyén vagy akár a családjában.
A nyugdíjkorhatár kitolódásával a nők több időt töltenek a munkahelyünkön, mint annak idején, ezáltal a változókort is aktív dolgozóként kell átvészelniük. Bár eddigre vélhetően a gyermekeiknek már nincs rájuk szükségük a nap 24 órájában, a munkahelyükön funkcionálniuk kell legalább nyolc órában. Ez olyannyira nehéz, hogy Angliában tízből egy nő kénytelen felmondani a munkahelyén, mert képtelen a menopauza tünetei mellett tevékenyen részt venni a munkában.
Mindennek ellenére azok, akik kitartanak, igyekeznek annak a látszatát kelteni, hogy minden rendben van, és egyedül szenvedni, a problémáikat pedig legfeljebb a párjukkal vagy a közeli barátnőkkel megosztani.
Sok nő kifejezetten kerüli azt, hogy társaságba menjen, így nemcsak a munkahelyéről próbál ellógni, hanem a barátai elől is. Ennek oka, hogy szégyellik a változókorral járó fokozott izzadást vagy a hangulatingadozásokat. Olyan nő is akad, aki fél vásárolni menni, mert attól tart, hogy a hirtelen izzadása és pirosodó arca miatt tolvajnak tartanák.
Ezek az érzések kényelmetlenné teszik az otthonon kívüli létet, hiszen idegen helyen az ember nem érzi magát magabiztosan, mert nem tudja, mikor tör rá egy-egy váratlan hőhullám. A médiában többen is vannak azonban, akik hangosan ki merik mondani, hogy klimaxolnak, ezzel is emlékeztetve a társadalmat arra, hogy a változókor létező, teljesen normális biológiai jelenség, és megvannak a maga nehézségei.
A munkahelyen a probléma gyakran ott kezdődik, hogy a klimaxtól szenvedő nő nem meri kommunikálni állapotát, hiszen tart a megbélyegzéstől. Másrészt a legtöbb esetben a munkahelyi vezetők – különösen, ha férfiak – sem tudják, hogyan biztosítsák a támogatást ilyen helyzetekben. Pedig nem járna pluszköltséggel az, hogy a változókorú kolléganők az ablak mellé ülhessenek, és így szükség esetén hűvös, friss levegőhöz jussanak. Sok esetben egy hideg vizet kínáló vízautomata is elegendő, hiszen ezáltal bármikor felfrissülhetnek a dolgozók. Akár az otthonról való munkavégzéssel is segíthetjük a klimaxos tünetektől szenvedő nőket, ha a munkakör ezt megengedi. A súlyosabb tüneteket észlelő nőkkel szemben a támogató munkahely türelmes, és igény esetén alkalmanként szabadnapokat is engedélyez számukra.
A klimaxon átesők általában nem várnak hatalmas változást és hetekig tartó szabadságot, csupán némi megértést. Ha biztonságos és támogató környezet veszi körül az embert, mindent könnyebb elviselni, így a tüneteket is.
Forrás: The Marion Gluck Clinic, Fawcett Society, The British Psychological Society.
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix
(Szponzorált tartalom)
