Négyszázhatvan éve annak, hogy a világhírű drámaíró, William Shakespeare világra jött. Levelet intéztem hát hozzá, hiszen sok mindent köszönhetünk neki!
Kedves Shakespeare William!
Tudom, furcsa a megszólítás, de egy Cseh Tamás-dalban így szólt: Shakespeare William. Sőt, hogy szó szerint idézzem a címet, ,,Dal a ravaszdi Shakespeare William-ről”. Valóban ravaszdi volt ez a Shakespeare William? A mai napig nem tudjuk. Annyian mondják önről William, hogy másokkal íratta meg a drámáit, tragédiáit és vígjátékait! Vajon a rossznyelvek beszélnék csupán?
Tényleg csodaszámba megy, hogy írás-és olvasástudatlan szülők gyermekeként ön lett a világ legismertebb drámaírója. Amikor 1564-ben megszületett Stratford-upon-Avonban a Shakespeare-család harmadik gyermekeként, senkiben nem merült fel, hogy milyen különleges ember érkezett az angliai kisvárosba. Szülei keményen dolgoztak, és felnevelték a nyolc gyermeküket, ám tanításukban nem tudtak segíteni, és tán nem is akartak, hiszen ők is elvoltak írás és olvasás nélkül.
Ön, a kis William azonban úgy szívta magába a tudást, mint a szivacs, sőt, mintha mindig érezte volna, hogy sokkalta több annál, mint egyszerű emberek gyermeke!
Tizennyolc évesen feleségül vette a nála nyolc évvel idősebb Anne Hathaway-t, majd az esküvő után hat hónappal megszületett első gyermekük, Susana. Stratford-upon-Avon persze nem hagyta szó nélkül a frigyet, és a gyermek születésének körülményeit, így megindult a pletyka, miszerint Susana bizonyosan nem Shakespeare-gyermek, csupán érdekházasság köttetett. Hogy mi az igazság, sosem fog kiderülni, de már a XVI. században is rejtély övezte azt, ha egy tizennyolc éves fiú elvesz egy huszonhat éves nőt. Tény azonban, hogy kiváló Rómeó és Júlia-alap lehet, hiszen nyilvánvalóan egyik szülő sem örült a frigynek, vagy tévednék?
Két évvel ezután megszületettek az ikrek, Hamnet és Judith, s bár az atyai szeretet jelen volt, alig húszévesként fontosabb volt a saját karrier építése, mint a gyereknevelés. Fiatal férfiként színész szeretett volna lenni, és hol máshol talált volna lehetőséget erre, mint Londonban! Sokat volt hát távol a családtól, és az ifjonti hév erősebb volt a kötelességtudatnál. Szegény asszony tehát egyedül maradt három gyerekkel, míg ön a saját útját kereste. Hamar kiderült azonban, hogy a darabok írása sokkalta jobban megy, mint a színészkedés, ekképp hamar rájött, hogy pályát tévesztett, és vígjátékok és drámák írásába kezdett.
Ennek hamarosan a család is előnyét látta, hiszen – ahogy ma mondjuk – beindult a szekér, és hamarosan három ingatlan is a Shakespeare-család birtokába került. Minden csodás volt hát: karrier és idilli családi élet. Egészen addig tartott ez, míg a bubópestis fel nem ütötte a fejét. Ugrott a színház és a darabok, de ami a legrosszabb, hogy a család élete is ráment a betegségre. Imádott fia, Hamnet életét vesztette a vírus miatt. Innentől minden megváltozott. Ön, a szerelmes, a bohó és a víg búskomor lett, és ez a műveire is kihatott. Ekkor született meg az egyik legismertebb karakter, Hamlet is. Talán a kérdés – ,,lenni vagy nem lenni?” sokkalta komolyabb, mint ahogyan bevonult a köztudatba, és a valóságban ezt jelenti: van értelme az életnek szeretett fiam nélkül? ,,Ez itt a kérdés”.
Mint innen, 2024-ből látom, a válasz: lenni. Ugyan nagyon megviselte a fia halála, alkotott tovább úgy, ahogyan csak tudott, ráadásul nemcsak íróként futott be, hanem üzletemberként is! Több színházban tulajdonostárs lett, és ezek egyike a ma is ismert Globe Színház. Rendkívül különleges színházban volt társtulajdonos – bár feltételezem, hogy ezzel semmi újat nem mondok. Ebbe a színházba ugyanis nemcsak a tehetősek járhattak, hanem a szegényebbek is, hiszen számukra kifejezetten olcsó – a földre szóló – jegyek is voltak.
A színház és az írás igencsak sokat hozott a konyhára, ám szeretett fia hiányát nem tudták pótolni. A gyászoló apa, az angol drámaírók királya csupán ötvenként éves volt, amikor barátaival felöntött a garatra, és soha többé nem ébredt fel.
Igaz lenne, hogy csak megbízott írókat, hogy vessék papírra ön helyett a történeteket? Valójában a Shakespeare-kultusz szempontjából lényegtelen. 2024-et írunk, és a Rómeó és Júlia, a Sok hűhó semmiért, a Hamlet vagy a Macbeth a mai napig rendszeresen előkerülnek nemcsak a világ különböző színházaiban, hanem a filmvásznon is. Talán Bereményi Gézának igaza volt a Cseh Tamás-dalban, és Shakespeare William tényleg ravaszdi volt, de négyszázhatvan év után is ismerjük, sőt, még levelet is írunk – írok – önnek. Ez azért nem mindennapi! Sir, ön tud valamit!
,,E kies hazában mutass nekem egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!”
Források: ITT, ITT, ITT és ITT.
