James Caan Hollywood egyik macsója volt, aki emlékezetes alakítást nyújtott többek között az első két Keresztapa-filmben, a Rollerballban, és a Brian énekében.
82 éves korában elhunyt James Caan, írta a család a színész hivatalos Twitterén, a halál okát egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Caan legismertebb szerepében Sonny Corleonét alakította A keresztapa című filmben, de érzékeny oldalát is megmutatta hosszú pályafutása során.
Német zsidó bevándorlók fiaként született és Sunnyside-ban nőtt fel. Ugyan nem végezte el a Long Island-i Hofstra Egyetemet, de az ott eltöltött idő alatt elkezdett érdeklődni a színészet iránt, és összebarátkozott osztálytársával, Francis Ford Coppolával. Első szerepe az Irma, te édes című filmben volt, ahol egy katonát alakított.
A Corleone család legidősebb fiának eljátszásáért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-jelölést, pedig majdnem másnál landolt a szerep. A Paramount eredetileg Michaelként castingolta őt, Carmine Caridi lett volna Sonny, de Coppola, aki korábban már rendezte Caant (Esőemberek, 1969), ragaszkodott hozzá. Miután a stúdió is beleegyezett, a bronxi születésű színész kapott is a lehetőségen. „Miféle átalakulás? A környéken nőttem fel, nem kellett az akcentuson vagy bármi máson dolgoznom.” – mondta egy 2009-es interjúban a Vanity Fairnek. Másik népszerű filmje a Brian éneke volt, melyben Chicago Bears irányítóját, Brian Piccolót alakította, akinél nem sokkal azután diagnosztizáltak rákot, hogy profi sportoló lett. Sok kritikus szerint a valaha készült legjobb tévéfilmek közé tartozik, és mindkét főszereplő Emmy-jelölést kapott alakításáért.
James Caan hat évtizedes pályafutása során megmutatta, hogy igazán sokoldalú színész. Volt ő a szorongástól szenvedő főszereplő John Updike Fuss nyuszi, fuss című művének 1970-es adaptációjában, magányos, szerelmes tengerész a Kimenő éjfélig című filmben (1973), önpusztító főiskolai tanár az 1974-es A szerencsejátékosban, a Rollerball (1975) futurisztikus sportfilm idősödő sztársportolója és tolvaj Az erőszak utcáiban. Hosszú karrierje során játszott még a Tortúrában, A híd túl messze van és az El Dorado című filmekben is.
James Caan, az örök lázadó
Az 1970-es években, népszerűségének csúcsán látszólag bármilyen szerepet megkaphatott volna, de sorozatosan meglepte Hollywoodot azzal, hogy visszautasított néhány nagyot – ilyen volt a Francia kapcsolat, a Száll a kakukk fészkére, és a Kramer kontra Kramer. Nem mellesleg mindegyik szerep Oscar-díjat hozott azoknak a sztároknak, akik elvállalták a Caan által elutasított szerepeket. Nemet mondott arra is, hogy játssza Han Solót a Csillagok háborújában, Willard kapitányt az Apokalipszis mostban. „Ha van valami, aminek a sikeremet köszönhetem, az az, hogy nemet mondtam” – nyilatkozta 1988-ban. „Elmegy az ember egy meghallgatásra, és ott mindig nagyon szívélyesek és kedvesek , megkérdezik, hogy vagy? Ha nem tetszett a munka, visszautasítottam. Aztán amikor az ember kimegy az ajtón, azt mondják: „Ki a fenének képzeli magát? Nekem fog dolgozni! Majd én megmutatom neki! Nem tud nemet mondani nekem!”
Megfogadta, hogy nem fogja újra és újra eljátszani ugyanazt a fajta szerepet, épp ezért kihívásokkal teli munkákat is vállalt. Ő alakította Billy Rose-t Barbra Streisand partnereként a Funny Lady-ben, játszott a Bombasikerben, és Bette Midlerrel az 1991-es Kopaszoknak szeretettel-ben. Feltűnt Nicolas Cage és Sarah Jessica Parker oldalán az Első állomás Las Vegas című filmben, láthattuk 2003-ban is a Mi a manó?-ban és az Apa ég!-ben is.
Forrás: The Hollywood Reporter
