„Gomba nélkül nincs kenyér, bor, sajt …”

A gombák együttesen sajátos világhálóként működnek, amely nélkülözhetetlen a földi élethez, együtt van benne élet és halál, játék és veszély – mondta Zsigmond Győző etnomikológus. Az egyetemi professzorral arról beszélgettünk, hogy milyen szerepe van a gombáknak a magyar kultúrában, megtudtuk, melyik a kedvence és hogyan készíti el, de kérdeztük a szarvasgombáról vagy medvés kalandjairól is.

A doktori disszertációdat az égitestekhez fűződő népi hiedelmekből írtad, majd névtant kutattál, most pedig elsősorban etnomikológusként ismernek szakmai körökben. Minek a hatására kanyarodtál a planétáktól a neveken át a gombák felé?

Tulajdonképpen már a szakdolgozatomat is az égitestekhez kapcsolódó hiedelmek és ismeretek, azaz etnoasztronómiai témában szándékoztam elkészíteni, mert már gimnazista korom óta nagyon érdekelt a néprajz. Sajnos az egyetemen – pártpolitikai okokból – ellenjavallották, hogy dolgozat készüljön a témából, ezért átálltam egy másik kutatási területre, amely a mai napig is foglalkoztat: beleástam magam a nevek világába. A kutatásaim során jártam az országot keresztül-kasul, főleg gyalog és kerékpáron, a gombák viszont sosem tűntek fel nekem. Csak a szép, érdekes helyeket vettem észre, de a gombákra nem figyeltem fel, pedig nélkülük felvenne minket a szemét; nélkülük nincs kenyér, bor, sajt, sokféle gyógyszer vagy éppen íz, hogy csak pár dolgot említsek. A gombák iránt csak később kezdtem érdeklődni, eleinte szintén néprajzi megközelítésben. Egy etnobotanikai konferencián készültem előadni, amikor egyszer csak eszembe jutottak a gombák. Nekiálltam felmérni a sepsikőröspataki népi gombaismeretet, kikérdeztem a saját kérdőívem alapján mintegy 200 embert, utánanéztem a szakirodalomnak, s rájöttem, hogy a 20. században még mindig van mit felfedezni és megalapozni ezen a téren. Magyar viszonylatban hiába van legrégebb óta épp Magyarországról s épp a mikológia atyja (Clusius) részéről népi gombászati adat, az én tanulmányom lett végül az első magyar etnomikológiai munka.

Zsigmond Gyozo Gombaval
Fotó: Zsigmond Júlia

Milyen szerepük volt a gombáknak a magyar ember életében, hagyományaiban, a gyógyításban?

Erre a kérdésre már eddig több kötetnyi tanulmánnyal válaszoltam, röviden szólni nehéz lesz, de megpróbálom. Volt szerencsém felkeresni a Kárpát-medence jóformán minden kisebb és nagyobb tájegységét, hogy legalább ízelítőt kaphassak és nyújthassak abból, hogy milyen a magyarok lakta térségben a gomba és kultúra összefonódása. Összességében elmondható, hogy a gomba eléggé fontos az életünkben. Számos szokásunk „kelléke” valamiképpen a gomba, több, mint harmincféle betegség gyógyításához használják például a Kárpát-medencében. 1600-nál is több népi gombanevünk van, s olyan gombákat is számon tartunk, amelyeket kevés más nép Európában vagy a nagyvilágban.

És mi a helyzet a többi kultúrában?

Az egyes népek, például Ausztráliában, úgy tartják, hogy a gombák földre hullott csillagok. Másutt, Afrika egyes részein pedig a világ teremtését kapcsolja a taplógombához a néphit.

Erdélyben mennyire él még a gombagyűjtés hagyománya? Az emberek jól ismerik a gombákat, vagy itt is hódítanak a gombákkal kapcsolatos tévhitek?

Az emberek tájegységenként és etnikumokként, no és persze műveltségi szint szerint is különféleképp ismerik a gombákat. Az itteni magyarok gombaismerete közepesnek mondható: kicsivel alaposabb a románokénál és a cigányokénál, és sokkal mélyebb szászokénál – legalábbis ami a vidéki lakosságot illeti. A gombákkal kapcsolatos tévhitek itt is élnek, s ezek sajnos terjednek és terjedni fognak, míg a tankönyvekbe még az alapvető ismeretek vagy az életveszélyes gyilkos galóca sem kerül bele. Sokan azt gondolják, hogy a csigarágta gomba ehető, de beszéltem már olyannal is, aki szerint az eső átmoshatja a mérget a rossz gombáról a jóra. Mások meg vannak győződve arról, hogy a mutációk miatt az ehető gomba is mérgezhet, vagy éppen, hogy főzéssel kimegy a méreg a gombából…

Hányféle gombát ismersz? Hogy lehet ennyi fajtát megkülönböztetni? Hány év, mennyi munka, mennyi erdőjárás kell hozzá?

Sose számoltam, hogy hányfélét ismerek. Egészen jól csupán pár százat. Jól jött nekem ehhez majdnem 30 év tapasztalata, a rendszeres (de nem állandó jellegű) tanulás könyvek, szakmabeliek és nem utolsósorban terepmunka révén. A terep többnyire az erdőt jelentette, amelyet már a gombák előtt is kedveltem, most viszont még inkább kötődöm hozzá – egyszerre tanít és kikapcsol.

Nagy népszerűségnek örvend az utóbbi pár évben Peter Wohlleben könyve A fák titkos élete, amelyben a német erdész úgy beszél a fákról és gombákról, mintha azok érző és intelligens lények lennének, akik emlékeznek, kommunikálnak. Te mit gondolsz az erdőnek erről a romantikus megközelítésről?

Olvastam az említett könyvet, élményt jelentett számomra. Én talán még Wohllebennél is többre tartom az erdő gombáit, az elmúlás, a takarítás, a sok színben pompázás, a változatosság dolgában példás és szinte felülmúlhatatlan élőlényeket. A gombák együttesen sajátos világhálóként működnek, amely nélkülözhetetlen a földi élethez, együtt van benne élet és halál, játék és veszély.

Szerinted melyik a legfinomabb gomba?

Én csak azt tudom, hogy számomra melyik a legfinomabb: az ízletes vargánya, illetve a nyári és a bronzos, mert ezek íze összehasonlíthatatlanul finom, sajátos. Nem véletlen, hogy például a szláv népek, így az oroszok is ezt becsülik a legtöbbre. A lehető legegyszerűbben elkészítve szeretem leginkább: kevés fűszerrel, vajban vagy zsírban kisütve. Fenséges. Nejem a főszakács otthon, de én is szívesen sütök, főzök, ha hagyok rá időt magamnak. Nagy kedvencem az aranyosszéki gombakolbász, ezt ugyancsak a nejem vagy a kolbászfesztiválon is díjazott szomszédom készíti, hagyományos módon. Ebbe fele-fele arányban kerül hús és gomba (például rizike, csiperke, vargánya).

Mi a véleményed a szarvasgombáról? Te is olyan értékesnek tartod, mint amekkora híre van?

Nekem ízlik a jókor szedett fekete- és fehér szarvasgombaféle is, de a föld felett termők közül számomra legalább tucatnyi finomabbnak számít a jó szarvasgombánál is. Gyűjteni nem szoktam, de találtam már többször, örülök, ha találkozom vele. Sajnos sokan tönkreteszik a legértékesebbnek vélt gombáért a helyet. Egyébként eddig legtöbb pénzt tudtommal a matsutakéért (a japánok nemzeti gombájáért), és nem szarvasgombáért fizettek.

Van-e olyan gomba, amit szeretnél megkóstolni, de még nem volt rá alkalmad?

Hogyne lenne! Rég keressük a nálunk nagyon ritka (vagy nem is honos) akácpereszkét, de szívesen ennék az említett matsutakéból, s többet a mi harapégésgombánkból, amely alig hozzáférhető az utóbbi időben.

Zsigmond Gyozo Unokakkal
Zsigmond Győző gombászás közben két unokájával. Fotó: Róth András Lajos

A világ mely tájain gombásztál már, és van-e valamilyen konkrét célod, ahová szeretnél eljutni?

Gombásztam minden Magyarországgal határos országban, noha nem sokat, mert elsősorban azt próbáltam felmérni, hogy az ottaniak, főleg a magyarok, hogy állnak a gombászattal. Volt szerencsém kutatói ösztöndíjjal Franciaországban tanulni, ahol megérkezésemkor a legrégebbről dokumentált gombafaj egy szép csoportja fogadott szálláshelyemre menet: egy tuskó mellett virítottak felém a déli tőkegombácskák. Finnországban meglepett, hogy a piacon milyen nyamvadt rókagombákat árultak, noha én gyönyörűeket találtam a Jyväskylä melletti erdőkben, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy a piaciak Észtországból kerültek oda, ki tudja hogyan és mikor. Egyébként szívesen körülnéznék néhány malajziai és amerikai őserdőben.

Leggyakrabban Erdélyben gombászol, ráadásul azokon a vidékeken, ahol köztudottan sok a medve. Melyik volt a legijesztőbb élményed?

Medvével számtalanszor találkoztam, nehéz lenne kiválasztani a legveszélyesebb medvés gombászásom történetét. Előfordult olyan, hogy az anyamedve és a bocsa közé kerültem társaimmal, elválasztva őket egymástól. Emlékezetes, ahogy a hegytető visszhangzott a bocs jajveszékelésétől. Volt olyan is, amikor észrevettük, hogy a medve két lábon állva málnászik mellettünk. A meglepetésszerű találkozások mindig a legveszélyesebbek, különösen, ha az anyamedve bocsokkal van. Amióta egy – két apró boccsal rohangáló – anyamedve alig méternyire közelített meg, azóta óvatosabb vagyok erdőjárás és gombászás közben, koppintom a fákat és fütyörészek, és úgy tűnik, ez használ.

A gombákról szóló, illetve néprajzi témájú könyveid mellett számos más kiadványon olvasható a neved, jelent már meg nyelvi rejtvényekből, játékokból álló köteted és viccgyűjteményed is. Mi minden érdekel még?

Mindenekelőtt a történeti szájhagyomány, az élő múlt kérdése – a politikai viccek részben szintén idetartoznak. Ugyancsak gyűjtök, tanulmányozok történeti mondákat, helynév-magyarázatokat. Nagyon érdekel a népi játékok – főleg a kártyajátékok és a sakk ­– kérdésköre, valamint a nyelvi-logikai játékok kiötlése. Ezek mellett összegyűjtöttem egy kötetre való „gombás” tréfát és anekdotát, hátha egyszer sikerül megjelentetni…

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Mi szükséges a baba nyugodt alvásához és mi nem?