Hetvenéves lett a magyar abszurd úttörője, nagyágyúja és védelmezője, Dolák-Saly Róbert. Szerzőnk intézett hozzá levelet e jeles nap alkalmából.
Kedves Robi!
A köszöntésedre készülve egy angol színész-komikus, Stephen Fry szavai jutottak eszembe, miszerint: ,,nem főnevek vagyunk, hanem igék. Nem vagyok egy dolog… színész, író… Olyan ember vagyok, aki csinál dolgokat… Írok, játszom… és soha nem tudom, mit fogok legközelebb csinálni”. S hogy ez miért jutott eszembe? Mert annyi minden vagy: humorista, költő, énekes, dalszerző, és még sorolhatnám, de Sir Fry intelmeinél maradva próbálok az igéknél maradni: vagy. És mennyire jó, hogy vagy!
Oda kell figyelnem, hogy ne „Szerelmi vallomás” legyen a levél, de nehéz, mert már ötéves korom óta ,,ismerlek”, és a csúcsok csúcsa volt, amikor találkoztam Móni barátnőmmel, és együtt rajonghattunk úgy, mint a hatvanas években a lányok a Beatlesért – mondom ezt úgy, hogy a Beatlesért is rajongunk. Elit társaság tagja vagy hát!
Éljen Dolák-Saly Róbert!
Szövegíró táltos, a dalszerzők Roy Harpere, az abszurd humor Dolák-Saly Róbertje. Merthogy Dolák-Saly Róbert fogalom, és nemcsak a humor miatt, hanem azért is, amilyen ő! Amilyen te vagy. Nem felejtettél el embernek maradni ebben az embertelen, őrült világban, ahol „A világ világtalan”. Nem hetvenkedsz. (Na jó, most kicsit talán mégis).

Huszonegy éves még alig-alig múltál, amikor az Omega egyszemélyes előzenekara voltál, és egészen harmincegy éves korodig nem derült ki, hogy humorban is jó vagy – legalábbis számunkra, mert a gimnáziumban az osztálytársaid már kaphattak a jóból. A humor és a zene tehát egyesült, és új, abszurd életre kelt.
„Döglött tehén”, „Lila liba”, „King Kong”, és még megannyi megénekelt állat, pedig A füle sem tréfa! című kötetnél még nem is tartunk, holott nem is ez az egyetlen versesköteted!
És itt van ez a hetven! ,,Meglátod, bébi, az öregség buli” – szól a „King Kong”-ban, de Dolák-Saly Róbert és az öregség egy mondatban, hát ez tényleg abszurd!
Ezer – pontosabban hetven – lángon égsz továbbra is. L’art pour l’art és saját estek Magyarországon és határon túl – nálunk, Londonban is, piros betűs ünnep, amikor május tizedékén jössz hozzánk! – újra megjelent a Madáretető, robog az Őrültek, haza! című saját est, és ki tudja még, mi van a tarsolyodban, amiről nem tudhatunk. Mert te, Robi mindig mindenkire gondolsz. Mindenki számára van egy meséd. A gyerekeknek énekelsz Leveli Béláról, a békáról, a hozzám hasonló pihenteknek diavetítéseket narrálsz, a líraibb lelkületűeknek pedig megénekled a Mesét.
Hetven év sok mindenre elég volt, annyi bizonyos, de nekünk, rajongóknak nem volt elég, és csak remélni merjük, hogy neked sem, Robi!

Legyen ez egy szám, ami nem számít! Egy kor, ami korántsem fontos! Egy évszám, aminek arányával nő a létszám!
Nem tudom, a Hegylakó sorsát mennyire kívánod magadénak, de jó lenne, ha hasonló jutna neked! Merthogy nélküled a világ borzasztó hely lenne!
Hetven éve jó hely. És legyen még sokáig ilyen!
Nyitókép forrása: Facebook / Dolák-Saly Róbert