Az énekesnő, aki mert nagyot álmodni – interjú Schoblocher Barbarával

Gyönyörű hangja mellett, különleges kisugárzása és tökéletes színpadi energiája miatt lett a közönség és a zenei berkek egyik legelismertebb énekesnője, aki már gyerekként tudta, hogy a zenének szeretne élni. A vele készült interjúnkban a hírnévig vezető útjáról, a terveiről és a jövőről beszélgettünk.

Blaha Color 94
Forrás: Sivak Zsófia

Már egészen fiatalon a zene felé vetted az irányt. Mikor dőlt el teljesen, hogy az énekesi pálya lesz a te utad?

Mindig is ez érdekelt a legjobban, igazából semmi más nem tudta lekötni a figyelmem, szóval eléggé egyértelmű volt, hogy a zene irányába fog haladni az életem. Mindig is éreztem valamit, ami ösztönösen vagy sorsszerűen arrafelé vitt. Komolyabb céllá azonban csak a főiskolán vált, hivatássá pedig a zenekar tette.

Tudatosan készültél rá, hiszen magántanárhoz jártál és a főiskolán is a zene volt a fő irány…

Megismerkedtem Pély Barnával egy énekversenyen és vele együtt képbe került a Kodolányi János jazz-ének szaka is. Szerencsém volt, hogy mindig olyan tanáraim voltak, akik hagytak menni a saját utamon, és teret adtak, hogy kibontakozzam.

Zenésznek lenni soha nem a biztosat jelenti, te viszont mertél kockáztatni. Ebben minden támogatást megkaptál a környezetedtől?

A szüleim és a környezetem mindig is támogattak, nagyon hálás is vagyok nekik ezért. Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy egészen idáig nem volt komolyabb elakadás a karrieremben, és mindig jól alakultak a dolgok, míg a lehetőségek egymást követték. Sosem éreztem azt, hogy kockáztatok, vagy bármit fel kéne adnom azért, hogy zenélhessek. Az igaz, hogy ez nem egy életbiztosítás, és erre az elmúlt másfél év tökéletes példa. A szüleim igyekeztek a lehető legtöbbször elmondani, hogy milyen fontos több lábon állni, és igazuk is van, de én ettől érzem, hogy élek. Úgyhogy nincs más választásom, mint bevállalni ezt a „rizikót”.

A 2012-es év azonban elhozta számodra az áttörést, ugyanis a Blahalouisiana énekesnője lettél…

Igazából 2011 őszén ismertem meg a fiúkat a fősuli első heteiben, de 2012-ben volt az első koncert, ezért onnantól számítjuk a zenekar létezését. Ez az időszak valóban nagy változást hozott az életembe. Megismertem azokat az embereket, akik a mai napig körbevesznek és a legjobb barátaim, elkezdtem belekóstolni abba, hogy milyen egy zenekarban lenni, együtt létrehozni valamit. Félelmetesen új, de egyben csodálatos időszak volt.

Sokan felnéznek rád a színpadi játékod a szépséged miatt, ahogy amiatt is, hogy csak férfiak vesznek körbe a zenekaron belül. Könnyű dolgod van a csapattal?

Remélem, hogy sok embert inspirál és motivál, amit a zenekar által lehetőségem van közvetíteni. Ez egy nagyon szoros baráti kapcsolaton alapuló zenekar, olyan vagyunk, mint egy nagy család és az, hogy mindezt egy vállalkozásként is tudnunk kell működtetni, valóban okozhat nehézségeket. De ilyen az élet, szerencsések vagyunk, hogy ezt egymással élhetjük át. Az, hogy egyedüli lányként vagyok 5 fiúval – ha az egész csapatot nézzük akkor még többel -, az megtanított egy csomó olyan dologra, amit csak nők között nem biztos, hogy megértek vagy meglátok.

Ha jól tudom nemrég jött ki az új számotok. Mesélnél róla?

Már márciusban fel szerettük volna venni a lemezt, de Szaja pont két héttel előtte elkapta a vírust, ezért eltoltuk az egészet áprilisra és ennek hála nyertünk egy plusz hónapot. Ekkor született ez a dal is. Szaja a hiányzó dalszöveg részeken dolgozott, de annyira nem jutott velük semmire, hogy inkább írt egy teljesen újat. Még este elküldte a Jancsinak, aki pedig reggel írta a közös messenger csoportunkba, hogy kész a dal.

Tervezni mindig nehéz, főleg egy ilyen év után. Zenészként, énekesként viszont még annál is jobban, hiszen a színpad, az emberek energiái és a fesztiválok nektek az életet és az örömforrást jelentik…

Nagyon hiányzott már! Jelenleg még nem állok készen arra lelkileg, hogy tervezgessek, mert még mindig érzem, hogy bármelyik pillanatban jöhet valaki, és kihúzhatja alólam a szőnyeget. Élvezem a jelent és nagyon remélem, hogy a nyár végére visszakapom az önbizalmam és a biztonságérzetem, illetve újra merek majd álmodni és tervezgetni.

A Blaha sikere kétségkívül óriási. Ezen pedig a pandémia sem tudott változtatni. Csapatként, zenészekként, hogyan kezdtétek el ezt az évet?

Az elmúlt másfél évünk az új lemezünk alkotófolyamataival telt, most pedig elkezdjük megjelentetni és koncerteken is élvezni ennek a munkának a gyümölcsét. Ennél jobban azt hiszem ki sem jöhetett volna a lépés, már a helyzethez képest persze. Rengeteg koncertünk lesz a nyáron, ha minden összejön és alig várjuk őket!

Milyennek érzitek az előttetek álló hónapokat?

Soha nem vártuk még ennyire a fesztiválokat! Valószínűleg ennyi kihagyás után húzós lesz, de minden perce ajándék.

Mi most a legnagyobb célod?

Igazából azt várom a legjobban, hogy kihozzuk az új dalokat. Ha csak fele annyira fogja szeretni a közönség, mint amennyire mi, akkor én már azt fogom érezni, hogy elértem a jelenlegi legnagyobb célom.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Egy író azt állítja, Vilmos hercegnek volt pár internetes kapcsolata celebekkel