Pontosan ma 80 éve, 1942. május ötödikén született Bujtor István. Az eredetileg Frenreisz vezetéknevű színész nem mindennapi felmenőkkel rendelkezett: édesanyja az egykori budapesti vendéglőtulajdonos, Gundel Károly legidősebb lánya volt. Ugyan életrajza alapján a szerencse is hozzájárult ahhoz, hogy az egyik legismertebb magyar színész váljék belőle, tehetsége vitathatatlan volt.
Bujtor István már 24 évesen megkapta első filmszerepét, amit a véletlennek köszönhetett. Akkoriban az egyetemi kultúrcsoportban játszott, ahol Máriássy Félix kétségbeesve keresett olyan szereplőt, aki nagydarab, és nem ijed meg a pofonoktól, ha adja azokat és akkor sem, ha ő kap párat. Amikor a rendező megpillantotta az egyetemen Frenreisz István képét, tudta, hogy ő kell neki. De honnan keríthetné elő? – tette fel a kérdést a filmjében játszó, épp mellé álló Latinovits Zoltánnak. ,,Könnyen be tudom mutatni neked” – mondta Latinovits – ,,ugyanis az öcsém”. (Féltestvérek voltak, anyai ágon.)
Ebben az évben még négy film- és tévéfilm követte ezt a munkát; egyik közülük a Kőszívű ember fiai, amiben Ramiroff Leonint vitte vászonra. Ebben az időszakban már Bujtor István néven játszott: a filmrendező, Keleti Márton tanácsolta neki, hogy váltson nevet, így ő apai dédanyja után a Bujtor nevet választotta.
Akit Bujtor Istvánnak hívtak
Sokáig nem tudta, mit jelent neki a színészet: vajon csak bátyja sikerei tetszettek neki, vagy belső indíttatás miatt is vágyott arra, hogy más bőrébe bújjon?
Akárcsak maga a színész, színpadra kerülésének története sem volt mindennapi. 1966-ban, két év filmjátszás után kapta meg első színpadi szerepét, amikor is éppen államvizsgára készült a Közgazdaságtudományi Egyetemen. A Körszínházban játszotta el Achilles szerepét Shakespeare Troilus és Cressidájában. Ugyan örült a feladatnak, félt a színpadtól, mert teljesen más, ismeretlen világ volt számára. Úgy érezte, hogy mindent elölről kell megtanulnia, hiszen sokkal keményebb munka, mint a film: nincs lehetőség a javításra, csak folytatni lehet a jelenetet jól, vagy éppen rosszul. Ennek ellenére első fellépéséről még a kor rettegett kritikusa, Molnár Gál Péter is úgy emlékezett meg, hogy kitűnő bemutatkozást látott Bujtor Istvántól Achilles szerepében.
Ezután a színész a győri színház társulatához csatlakozott, ám rövid idő után a József Attila Színházban folytatta a játékot, ahol szintén szép szavakkal emlékeztek meg róla a korszak kritikusai és újságírói.
Reklámra nem volt szüksége: akkoriban a televízióba való bekerülés mindennél többet ért. 1966-ban együtt szerepelt idősebb testvérével, Latinovits Zoltánnal és öccsével, Frenreisz Károllyal. A műsorban elhangzott dalt a három testvérre írták, így kiderül belőle az is, hogy az egykori magyar kosárlabda-válogatott tagja közgazdász diplomával vált színésszé.
A színészi diploma hiánya sosem zavarta. Az érettségi után segédmunkás volt, míg az egyetem alatt pincérként dolgozott, majd később vagont pakolt, vagy éppen havat lapátolt. Úgy hitte, hogy ez az élményanyag segít neki abban, hogy senkit ne kelljen megjátszania, hanem bárki bőrébe belebújhasson.
A József Attila színházban három évadot töltött el, és ugyan megfordult pár színpadon, mégis a filmezés foglalkoztatta igazán. Évente több filmet és tévéfilmet forgatott: tizenöt év alatt 97 alkotásban tűnt fel, amikor is megkapta igazi nagy szerepét, a Sándor Mátyásban. Az Olaszországban forgatott sorozat hatalmas népszerűséget hozott a színésznek; innentől nem volt megállás.
1980-ban leforgatta az első Ötvös Csöpi-filmet, a Pogány Madonnát. A sorozatnak összesen hét része készült, és ugyan hatalmas sikereket könyvelhettek el, Bujtor István minden egyes alkalommal félt a sikertelenségtől. 1991-ben a Hamis a baba decemberi premierjére nem ment el, hogy ne kelljen szembesülnie az esetleges kudarccal. Ehhez képest a december 21-én bemutatott film tíz nap alatt az év legnézettebb magyar filmje lett. 1986-ra már Bud Spencer tippjeivel rendezett filmet, így az Elvarázsolt dollárban egy kisgyereket is az oldalára vett, ugyanis az olasz legenda szerint ez a siker egyik titka.
Szőrös kapitány
A színjátszás és a rendezés mellett Bujtor István másik szenvedélye a tenisz és a vitorlázás volt. Utóbbit annyira komolyan vette, hogy szakkönyveket is olvasott, és a magyar bajnokkal, Holovits Györggyel is konzultált, hogy ne csak hajóját, utasait is biztonságban tudja. Még a Szomszédok-beli szerepében is a hajóján tűnt fel Szőrös kapitányként, és hajózni vitte a Takács család tagjait. A Balaton iránti szeretete gyerekkorában kezdődött, amikor is két testvérével a nyarakat a tó körül csavarogva és a vitorlás hajón töltötték.
Olyannyira imádta a bátyját, hogy az ő árnyékában nem látta meg a saját nagyságát. Nem hitte el magáról, hogy képes arra, amire Latinovits Zoltán, hogy egy ilyen színészi nagyság mellett ő labdába rúghat.
Kollégái mind szerették, de még az utca embere is, hiszen számára nem volt különbség miniszterelnök és munkásember közt: tudta, hogy a színpad, amin áll, a díszlet, amiben játszik szakértők munkája, így mindet megbecsülte egytől-egyig. Szeretett bízni az emberekben, ám aki kikerült a bizalom köréből, soha nem kerülhetett vissza.
Utoljára halála előtt két hónappal, 2009 júliusában lépett színpadra az általa imádott Tihany szabadtéri színpadán. Egy fiatalkorában készült interjúban arról kérdezték, hogy mi a legnehezebb a színészetben. Azt válaszolta, hogy meghalni nem nagyon tud a színpadon. Sajnos 2009. szeptember 25-én túl jól sikerült ez előadás.
Jó szelet!
