90 éve született Latinovits Zoltán. Színészkirályként is emlegetik őt, aki fiatalon, csupán 44 évesen csatlakozott az égi társulathoz.
A Gundel-unoka
Már születése sem volt mindennapi: a legenda szerint nagyapja, Gundel Károly éttermében látta meg a napvilágot. Apja a kis Zoltán születése után nem sokkal elhagyta a családot, amit a színész soha nem hevert ki. Édesanyja nem sokkal később újra férjhez ment, ebből a házasságból született Latinovits Zoltán két öccse: Bujtor István és Frenreisz Károly.
A Szent Imre Gimnáziumban töltött évei alatt bekerült egy színi önképzőbe, melynek során epizódszerepet kapott. Az előadás nem sikerült jól: a szöveget beszédhibával, idegesen mondta el, ám a közönség soraiban ülő Bajor Gizi ennek ellenére látta, mire képes, és azt mondta neki: ,,maga menjen színésznek!”
A színészi pálya nem adta könnyen magát: Latinovits Zoltán asztalosként tanult, majd hídépítő-munkásként folytatta, egyetemre járt, és 1956-ban építészmérnökként diplomázott. Ezen időszakban sem hagyott fel egyik kedvenc tevékenységével, a szavalással, s ugyan úgy érezte, hogy nehezen megy neki a színészet, felvételt nyert a Debreceni Csokonai Színházba, és segédszínészként folytatta pályáját, ahol többek közt Márkus Lászlótól, Harkányi Endrétől, Lőte Attilától és Tyll Attilától leshette el a mesterség fortélyait.
A nagy szerelem
1959-ben már megkapta első filmszerepét a Gyalog a mennyországba című filmben, majd ezeket olyan klasszikusok követték, mint az Aranyember, az Isten hozta, őrnagy úr!, a Pendragon legenda és az Ötödik pecsét.
Az 1970-ben készült Utazás a koponyám körül című filmben Karinthy Frigyest, az agydaganattal küzdő írót viszi vászonra. Ez a szerep különösen testhezálló volt számára, hiszen életfilozófiája volt, hogy verset is csak úgy szabad mondani, hogy előadásával életre keltse a költőt.
Ez a film nem csak emiatt volt különleges: itt nem először játszott együtt nagy szerelmével, Ruttkai Évával, akivel 1960-ban ismerkedtek meg, és kapcsolatukat a színésznő házas volta sem tudta megakadályozni.
Szerelmük egészen a színészóriás haláláig, 1976-ig tartott, amikor is Latinovits Zoltánt elgázolta egy vonat Balatonszemesnél. A depresszióval küzdő művész nem mutatott öngyilkosságra utaló jeleket, ám a mozdonyvezető elmondása szerint a színész féktávolságon belül, feltett kezekkel állt a síneken.
Élete során összeférhetetlennek tartották, pedig nem kereste tudatosan a bajt, csupán kimondta azt, amit gondolt, legyen szó bárkiről és bármiről. Tudta magáról, hogy színészként mire képes, így akkor sem finomkodott, ha kollégáinak, vagy akár feletteseinek kell megmondania véleményét.
Természetének köszönhetően élete végén nem sok szerepet kapott, és bántották is. Hogy ez vezetett-e a tragédiához már sosem derül ki, de a színészt nem felejti közönsége, és a színház sem: a születésének napján felfedezett kisbolygó az 132874 Latinovits nevét kapta, míg a sorban következő felfedezett Ruttkai Éva nevét viseli, így a magyar színészek kisbolygói mindig együtt lesznek.
Nyitókép forrása: Fortepan