Szobotka főszereplője úgy vetkőzi le magára aggatott szerepeit, mint ahogy a ruhákat dobáljuk le egy hosszú nap végén.
Szobotka Tibor neve Szabó Magda elbeszéléseiből lehet ismerős. A két író sorsa 1947-ben fonódott össze végérvényesen, ekkor kötöttek házasságot. Megbízható úriember című regénye 1959-ben látott napvilágot, 2018-ban a Jaffa Kiadó dobta újra piacra.
Szobotka főhőse Gontran Alfréd – aki nemes egyszerűséggel csak Frednek becézi magát – a világháború felé sodródó Magyarország egyik tipikus gazember figurája. Antihősünk nők hátán igyekszik felfelé a társadalom egyre inkább széthulló ranglétráján, mit sem törődve azzal, hány szívet tör össze mesterkedései közben. Szobotka szó szerint „stricinek” becézi karakterét, nem próbálja elfedni Alfréd valódi arcát, nyílt őszinteséggel kommunikálja az első perctől kezdve főszereplője romlottságát.
Szobotka zseniális karakterábrázolása ugyanakkor megérteti velünk: nincs tisztán jó vagy rossz ember sem a történetben, sem az életben. Még főszereplője sem mondható velejéig romlottnak, csupán sajátos erkölcsi kódex szerint éli az életét, aminek kulcsfigurája ő maga és saját boldogulása. Ármány, szemérmetlenség és becstelenség kísérik útját egészen a könyv végéig.
Szobotka Tibor könyve elgondolkodtat arról, vajon hány ehhez hasonló figura létezett és létezik a világban, és mennyiben befolyásolják ők a társadalom és az ország jelenlegi sorsát.