Idén tíz éve, hogy megjelent Kulka János szakácskönyve, ami az eltelt idő ellenére cseppet sem veszített fényéből – legalábbis az én konyhában biztosan nem.
Mint sokan mások, én is az anyukámtól kaptam életem első szakácskönyvét. Nem egy olyan Horváth Ilona vagy Lajos Mari kötet volt, amiből anyukám tanult főzni, ezeket megtartotta magának. Olyat kaptam, ami neki sem volt meg, de pontosan tudta, hogy örülni fogok neki, hiszen szeretem azt, aki írta.
Mondhatnánk, hogy nálam ennyi elég az üdvösséghez, hogy szeretem a könyv íróját, ám ezt koránt sincs így!
Az utóbbi időben – ahogy mondják – boldog-boldogtalan kiad egy szakácskönyvet, így megkérdőjelezhető, hogy valóban tudnak-e főzni, vagy csak a piac igényeit elégítik ki nevük hozzáadásával.
Kulka János azonban nemcsak szeret, hanem tud is főzni! Ezt nem én gondolom így, hanem ő maga írja, s érződik is kötete minden egyes sorából! Nem véletlenül kapta az Önételrajz címet sem, ugyanis nem a színész életéről, hanem ételeiről szól. Mindennek ellenére mégis többet kapunk, mint amit egy hagyományos szakácskönyv adhat, ugyanis az étkeket rövid, személyes történetek foglalják keretbe, amelyek egy csipetnyi betekintést engednek a művész életébe, ami valahol természetes egy Önételrajzban. Ezt maga Kulka János is megfogalmazza a könyvben:
,,Étel – élet…soha nem tűnt fel, milyen közel van egymáshoz ez a két szó”.
Kulka János nemcsak a színpadon játszik
A könyvet lapozgatva nem csak receptekkel, hanem kellemes olvasnivalóval és rövid részletekkel találjuk szembe magunkat, melyből megismerjük a színész egy-egy adott étellel való első találkozását. Emlékkönyv is ez egyben, mert számos, a művész számára kedves barátot, szomszédot, kollégát ismerünk meg, akiknek recepteket, közös főzőcskézéseket, kellemes vacsorákat és ebédeket köszönhet. A könyv ezek mellett gazdagon illusztrált étel- és életképekkel.
A kötet 42 receptet tartalmaz, melyek széles skálán mozognak, mindenki megtalál benne több ételt a kedvéhez, idejéhez és képességeihez mérten. A kezdők nekiállhatnak a zöldbabfőzeléknek tonhalfasírttal, a tapasztaltabbak a karalábés-csirkés- és diós-pestós farfalle tésztával próbálkozhatnak, az időben gazdagabbak pedig a lecsó és túrós csusza kombinációját készíthetik el.
A szerző horvát és thai ételekből is ad ízelítőt, továbbá paleo diétájának kedvenc, büntetlenül fogyasztható süteményeit is megosztja.
A receptek jól megírtak, konkrétak, érthetőek, ha kell, ,,szájbarágósak” – lásd, szilvásgombóc:
,,A tenyeremmel addig hengergetem, amíg szép kerek gombóc lesz”.
Mindegyik recepthez tartozik pár sor. Személyes kedvencem a rebarbarapitéhez kötődik, miszerint: ,,a képen látható tárgy csak nyomokban emlékeztet édesanyám mindig tökéletes süteményére”– ettől még biztosra veszem, hogy érdemes elkészíteni!
Aki a könyvön keresztül közelebb szeretne kerülni Kulka János magánéletéhez, hiába veszi meg a kötetet, viszont aki betekintést szeretne nyerni kedvenc, akár heti rendszerességgel fogyasztott ételeibe, s derűs, étel-és életszerető stílusába, mindenképp tartson egyet a polcán!
Nyitókép forrása: Karsa Tímea