Felfoghatatlan – ez a szó zakatolt bennem újra és újra a Friss és máris a szemétben című dokumentumfilmet nézve. Mert az, ami nekünk, naiv kis embereknek a fejében él élelmiszer-pazarlás címén, elmehetne egy csillámporos hollywoodi vígjátéknak. A valóság viszont túlszárnyalja a legvadabb horrort is…
Szeretném hinni, hogy nálunk, Magyarországon némiképp jobban él az emberek – és a cégek – fejében az élelmiszerek iránti tisztelet, a dokumentumfilmben szereplő nyugati országokhoz képest. Ahol csak a számítógépes színkódnak megfelelő színű paradicsom kerülhet ki a boltok polcaira, és ahol egyenesen a kukában végzi a több ezer kilométeres út után a gyümölcs és a hal – és ez csak a jéghegy csúcsa. Itt az ideje levennünk a szemellenzőt ahhoz, hogy változtathassunk az életvitelünkön, és ehhez igen erős löketet ad ez a dokumentumfilm.