2020-ban a karantén alatt néztem végig a Sherlock Holmes húgáról szóló filmet, melynek nemrég jött ki a folytatása. Ilyen volt szerintem az Enola Holmes 2.
Sir Arthur Conan Doyle kitalált nyomozója, Sherlock Holmes az irodalom és a filmtörténelem talán legismertebb detektívje. Ezért egyszerre áldás és átok egy olyan sztorit tető alá hozni, melyben egy kevéssé ismert, de hozzá köthető szereplő lesz a középpontban. Enola Holmes-ról ugyanis két évvel ezelőttig csak nagyon kevesen tudtak – én is abban a tudatban voltam, hogy Holmesnak csak egy fiútestvére van, Mycroft. Enola ugyanis Nancy Springer amerikai író The Enola Holmes Mysteries című regénysorozatából „lépett” a filmvászonra, és a Stranger Things sztárja, Millie Bobby Brown alakította.
Az első rész történéseinek középpontjában édesanyja, Eudoria (Helena Bonham Carter) eltűnése áll, és az élelmes tini, akit az anyja a pukedlizés helyett az életre nevelt, fejébe veszi, hogy megtalálja őt. Persze nem maradhattunk sármőrök nélkül, Sherlockot Henry Cavill, Mycroftot pedig Sam Clafin alakították. Egészen elfogadható kalandos krimi lett belőle üldözéses jelenetekkel és rejtélyek megoldásával, és nagy sikert aratott a nézők körében, így nem volt kérdés, hogy a Netflix berendeli a második részt is. Ez jelent meg most szűk egy hónapja, és a fantáziadús Enola Holmes 2 címet kapta.
Az alkotás ott folytatódik, ahol az előzőnek vége lett: Enola barátja (akivel látható módon vonzódnak egymáshoz, de mivel tinik, a forgatókönyvírók nem tettek bele nagy egymásra találást az előző részbe), Lord Tewksbury vikomt (Louis Partridge) a parlamentben dolgozik, míg a lány fejébe veszi, hogy saját magánnyomozó irodát nyit, bátyja mintájára. Azonban nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy azt eltervezte, és senki sem alkalmaz egy fiatal nyomozót, aki ráadásul még lány is. Már épp pakolja össze a kis irodát, amikor egy kislány beállít hozzá, és arra kéri, keresse meg elveszett nővérét. Ők ketten sok más lánnyal együtt a helyi gyufagyárban dolgoznak, nevetségesen kevés pénzért és rossz körülmények között, ráadásképp pedig a környéket tombol a tífusz is akkortájt.
Így ezt a sztorit ismét egy eltűnt személy utáni kutatásra fűzték fel, és hasonlóan az első részhez, Enola itt is rendszeresen (ha nem többször) áttöri a negyedik falat, és hozzánk, nézőkhöz beszél, magyarázva a történteket. Ez nekem egy idő után már kezdett kellemetlen lenni.
Nem volt rossz film, „de a jó nem ilyen” – szokták mondani. Az előzőhöz nagyon hasonlított, csak kaptunk egy egyenjogúsági mozgalmat, egy részeg Sherlockot és feltűnt benne a Harry Potter-filmek Lupin professzora, David Thewlis is. A történelmi utalásnak viszont nagyon örültem. Ugyanis (spoiler!) tényleg volt egy 1888-as sztrájk a londoni Bryant & May gyufagyárban, melynek sikerült elérnie, hogy emberibb körülmények között dolgozhassanak tovább a lányok. Nem ez volt az egyetlen felzúdulás az alacsony bérek és az egészségre ártalmas munkahelyi viszonyok miatt, de ez ért célt. És az eltűnt Sarah Chapman is létezett a valóságban, persze személyéhez számos plusz elemet hozzáraktak a film készítői, hogy izgalmasabb legyen a történet.