A Barátom, Harvey-t nem véletlenül időzítették húsvétra! Bár semmi, az ünnephez köthető szokás nincs benne, egy valami biztosan: Harvey egy nyúl!
Az Elwood P. Dowd-ot megformáló Rudolf Péter hihetetlen energiával robban be a színpadra – látszólag egyedül, ám rendkívül gondosan nyitja ki az ajtót láthatatlan barátjának. A 2 méter 11 centiméter magas Harvey igazán mókás jelenség, különösen akkor, ha látja őt az ember. Ez sajnos azonban csakis egy embernek, Elwoodnak adatik meg, és unokahúga és annak lánya bolondnak tartják. A barátaik kikoptak mellőlük a különös nagybácsi miatt, aki nemcsak széket húz ki Harvey-nak, hanem külön terítést is kér.
Rudolf Péter játéka rendkívül bájos és szerethető: sosem felejt el emlékeztetni bennünket arra, hogy nincs egyedül: minden apró gesztusával, hátrafelé tekintésekkel jelzi nagy fülű barátja létezését.
A darab közepére olyannyira felerősödik Harvey jelenléte, hogy azon kaphatjuk magunkat nézőként, hogy már mi is látjuk. A családtagok azonban hajthatatlanok, így elviszik Elwoodot egy klinikára, ahol egy szer segítségével örökre búcsút mondhatnának Harvey-nak.
Vajon mi megszabadítanánk hóbortos családtagjainkat ártalmatlan hobbijaiktól, láthatatlan barátaiktól? Érdemes megváltoztatni egy ember személyiségét azért, hogy a társadalom szemében normálissá váljon, vagy együtt élhet szerethető, ám furcsa hóbortjával?
A vígjáték két felvonásban meséli el annak az embernek a történetét, aki egy láthatatlan barát segítségével nyer életkedvet, és képes elviselni a rá nehezedő terheket.
A főbb szerepekben láthatjuk még Balázsovits Editet, Koós Boglárkát, Szilágyi Csengét, Brasch Bencét, Kőszegi Ákost és Nagy-Kálózy Esztert.