Az erotikus thriller, mint műfaj a nyolcvanas-kilencvenes években élte a fénykorát, ám most a Challangers újraértelmezte a műfajt, és milyen jól tette; ekkora orgazmusa szerintem senkinek se volt egy filmtől.
Végzetes Vonzerő, Elemi ösztön, Zaklatás – csak pár olyan film, amiben Michael Douglas mutatta meg, hogy ötven felé/felett is jó pasi, miközben egy-egy zakkant nőszemély bájait bevetve igyekezett szétzúzni „szegény” főhősünk életét. Ám negyven év után már sokat változott a műfaj és a világ szemlélete: ma már nem csinálna senki egy bugyuta főgonoszt Glenn Close karakteréből, akit mindenfajta felelősség nélkül felcsinált egy családapa, és utána még neki áll feljebb, hogy a nő felelősségre vonja, míg Sharon Stone szexista lábtárogatása sem működne már manapság, ha meg igen, akkor az a pasi megérdemli a sorsát.
Az utóbbi években voltak gyenge próbálkozások (lásd Mélyvíz Ben Affleck és Ana de Armasszal) függetlenfilmes gyöngyszemek (Vakító napfényben Tilda Swinton és Dakota Johnson parádézik Ralph Fiennes mellett) de őszintén felmerül a kérdés, hova lettek a jó erotikus thrillerek?
Jelentem a ZS-kategóriába, ahol a női test tabu lett, most éppen a férfi test van terítéken (hol vannak már a távolról vett férfi fenekek, mostanában nincs már olyan sorozat, ahol ne lógna be egy-két (mű)hímtag, azonban ennek megvan az ára: kiveszett sztorikból az erotikus feszültség, ami a fent említett, kissé soviniszta alkotásokban legalább megvolt.
Zendaya és a 130 perces orgazmus
A hosszú bevezető azért kellett, mert fontos kontextusba helyezni, hogy miért rohadt fontos alkotás a Challangers. Egy elfeledett műfajt keltett életre, ahol a nő nem bögyös biodíszlet, és a férfiak sem csak agyatlan szexgépek, sőt jobban meg merik mutatni a femininebb oldalukat is. Az előzetesben látható teniszmeccs csak díszlet egy nagy édeshármashoz, hármas felvonásban. A poén, hogy mindezt gyakorlatilag szex nélkül teszik a szereplőink, ugyanis egy-két kötelező (spoiler) hímtagot leszámítva szexet nem igazán látunk az utóbbi évek legfeszültebb erotikus thrillerében. Na de mi a történet?
Tashi dögös, Art és Patrick haverok, talán kicsit túl is barátságon. Tesók, laza homoerotika? Nem lényeg, vagy igen? A kanos tinik édeshármasban reménykednek, de ehelyett egy tizenhárom éven át tartó macska-egér harcba keverednek, ahol csak látszólag irányít a két hím. Zendaya igazi Z-generációs femme fatale-ként próbál tündökölni a filmben, inkább több, mint kevesebb sikerrel. A flegma arcok királynője továbbra is Hollywood egyik legizgalmasabb csillaga, de harminc felett bizony kevés lesz szúrósan nézni a kamerába. Szerencsére a Szólíts a neveden rendezője, Luca Guadagnino többet hozott ki a sztárból, mint valaha bárki. A külföldi sajtó Oscar-jelölést akar neki, ez lehet picit túlzás, főleg, hogy két olyan partnere van a játékban, akik nagyon csúnyán lemossák a pályájáról.
Josh O’ Connor a tipikus fuckboy, akinek mindegy, csak záróizma legyen. Pedig ő is jófiú a lelke mélyén, sőt kiváló sportoló, de tudja, hogy nem zseniális, és bizony néha be kell dobnia az adottságait. A színész apró rezdüléseiből és geegjeiből (a Challangers után többet nem tudok ugyanúgy churrost enni a haverjaimmal) kijön, hogy egy szemtelen dög, aki valahol nem tudja elfogadni a kisstílűségét, miközben képtelen egy nő (és talán egy férfi) bűvköréből kimászni. A legnagyobb bravúr azonban a West Side Storyból megismert Mike Faisté – szegény kiherélt Artban sokkal több van, mint gondolnánk – miközben sodródik az eseményekkel, belül egyszerre haldoklik a maximalista Zendaya kegyetlenségeitől, és a ki tudja milyen érzelmeitől legjobb barátja iránt.
Guadagnino tökéletes arányérzékkel mutatja meg, hogy mire van szüksége a mai huszonéveseknek és mire kell emlékeztetni a harmincas, negyvenes vagy még idősebb generációt, ha arról beszélünk, mi is az az erotika? A lüktetést az elképesztően mozgalmas teniszmérkőzések (a színészek három hónapig készültek tenisz-jelenetekre) és Trent Reznor dübörgően dinamikus elektorzenéje teszik igazán kemény menetté. A végére tényleg azt érzi az ember, hogy egy vad édeshármas részei vagyunk, de hogy elérjük-e a csúcspontot? Maradjunk annyiban spoiler nélkül, hogy ekkora b*zd meg orgazmusa szerintem még senkinek se volt filmtől, és előre megsúgom: mindenkié másmilyen és más intenzitású lesz!
A Challangers szeptember 19-én érkezik a Prime-ra!
