“Ami a fő: légy őszinte magadhoz; / s ebből következik – mint napra éj –, / hogy másokkal sem leszel kétszínű.” A Hamlet című dráma számos gondolattal gazdagítja olvasóját.
A Cultura.hu cikke arra keresi a válaszokat, hogy vajon miből táplálkozott a mű szerzője, az idén 405 éve elhunyt William Shakespeare?
Rejtélyes múlt
405 éve, 1616. április 23-án halt meg Stratford-on-Avonban William Shakespeare, az újkor legnagyobb drámaírója. Bár sokat beszélünk Shakespeare zsenialitásáról – nyelvezetének gazdagságáról, szereplőinek időtlenségéről, történeteinek egyetemességéről és költészetének szépségéről – és értékéről, ritkábban esik szó a legnagyobb eredményéről: az embert körülvevő rejtélyről. Shakespeare hatalmas kérdőjelet hagyott maga után: ez pedig számos kérdést vet fel mind a mai napig. Egy biztos: nélküle ma szegényebb lenne a világ.
William Shakespeare 1564. április 23-án született Stratford-on-Avonban. Apja kereskedő, kesztyűkészítő, a város tekintélyes polgáraként polgármester is volt néhány évig, anyja, Mary Arden nemesi család lánya. Nem tudjuk, a költő mit tanult, hogyan élt gyerekkorában, valamennyit biztos tudott latinul, hiszen akkoriban minden iskola e nyelvre épült.
A Bárd 1589-ben bukkant fel Londonban, a színielőadások alatt a nézők hintóit és lovait őrizte. Következő státusa „contaminator”, azaz dramaturg volt, a benyújtott drámákból előadható anyagot szerkesztett. Ezután statisztált, majd kisebb szerepeket játszott, végül írta őket. Az 1590-es évektől az 1610-es évek elejéig színész, rendező, színigazgató volt, de elsősorban drámaíró.
Shakespeare örök
Bár témáit nem ő találta ki, az innen-onnan összegyűjtött alakok és történetek Shakespeare tolla alatt egységes és eredeti művé állnak össze. Ókori tárgyú darabjai Plutarkhoszra épülnek, vígjátékai olasz novellákból és nemzetközi vándor-anekdotákból állnak össze.
Szerzőségéről ma is vita folyik, sokan valamely arisztokratát vélik az igazi alkotónak. Szerb Antal szerint ennek „alapja az a konok sznobizmus, amely nem hajlandó feltételezni, hogy a világirodalom legnagyobb drámáit grófnál alacsonyabb rangú ember is szerezhette. Pedig Homérosz sem volt gróf, s még Goethe sem vitte annyira”.
Életművével Shakespeare segített egy olyan színházi forma létrehozásában, ahol minél többen látogatták az előadásokat, annál több pénzt keresett a szerző és az előadógárda. Így nemcsak létfontosságú lett a közönség érdeklődésének felkeltése és fenntartása az általa elmondott történetekkel, hanem az is elsődlegessé vált, hogy az emberek odafigyeljenek magukra a darabokra.