Mennyivel jobb úgy élni, hogy tudjuk a szomszédaink nevét – és ők is a miénket. Hogy nem kínos csendben állunk reggelente a liftben, hanem csevegünk, közös programokat szervezünk és együtt teszünk lakókörnyezetünkért. Utópia lenne ez, vagy a jövő lakhatási formája a co-housing?
De mi is az a co-housing?
Lényegében úgy kell elképzelni, mint egy ismerősökkel és barátokkal benépesített társasházat: mindenkinek megvan a maga személyes élettere, ahova vissza tud vonulni – ám ismerik a falak túloldalán élőket, akikkel együtt, közösen látják el a ház feladatait. Ez az összefogás már a költözést megelőzően kialakul, hiszen a co-housing egyik fontos jellemzője az aktív részvétel a közös lakóhely megteremtésében, a tervezéstől egészen a kivitelezésig. Ezenkívül elmaradhatatlan elemei a közös időtöltésre szánt terek, mint egy nagy étkező vagy házi könyvtár, edzőterem, barkács-szoba, vagy a közös kert játszótérrel, sütögetési lehetőséggel, melyet mindenki élvezhet. A nyugaton már évtizedek óta elterjedt, közös mosókonyha rendkívül praktikus, hiszen így nem kell minden háztartásba külön mosógép, szárítógép – és még megannyi okos megoldás jellemzi a közösségi létnek ezt a formáját, amelyben egyszerűen jó élni.
Miért jó közösségben élni?
A közösség egy védőháló, ami mindig ott van az ember mögött és amikor megbicsaklik, elkapja. A lakók számíthatnak egymásra, segítséget nyújthatnak, közösen felkarolhatják az elesettet és tudják, ha legközelebb nekik lesz rá szükségük, a másik ugyanígy fog tenni. Ez pedig hihetetlen biztonságot ad. Itt nincs hierarchia – a lakók minden fontos kérdésben együtt, demokratikusan döntenek. Törekednek a sokszínűségre, így a közösségen belül minden életkorú, családi állapotú, társadalmi helyzetű lakó megtalálható – ezzel együtt pedig a családosok kaphatnak pótnagyszülőket, akik vigyáznak a gyerekekre, cserében ők gondoskodnak az idősebbekről. Mindenki jó jár.
Magyarországi példák
Habár itthon még mindig nem elterjedt, de cseppet sem új keletű fogalom a közösségi lakóház. Hiszen már 1979-ben felütötte a fejét ez a fajta alternatív lakhatási forma és egy fiatal építészekből álló csoport létrehozta Magyarország első közösségi lakóházát Miskolcon Kollektív Ház néven. A tervező, Bodonyi Csaba pedig úgy alakított ki közösségi tereket a sablon-panellakások átalakításával, hogy lecsípett egy keveset a lakások nappalijából. De azóta is több hasonló projekt látott napvilágot, főleg a fővárosban. Ilyen a D54 házközösség is, ahol szintén építészhallgatók kezdeményezték ezt az életformát. Az eredetileg társasházként, vagy több-generációs lakóházként funkcionáló 4 emeletes ingatlant kalákába rendeződve alakították a maguk igényeire, a több hétig tartó közös munka pedig már a beköltözés előtt közösséggé kovácsolta a lakókat. De a SissiCrib Coliving, a Csík5, vagy a Biró Alapítványi Ház ingatlanai is hasonló átalakításokon mentek keresztül, mielőtt beálltak a hazai co-housing sorába.
Ám napjainkban bontakozik ki az első, már a tervezés megkezdésekor is közösségi lakóháznak szánt ingatlan a zuglói Gizella utcában. Az uniós Urban Innovation Actions pályázatán győztes Több mint lakóház projekt fő célja egy innovatív és fenntartható, önkormányzati bérlakásokat tartalmazó ház kialakítása. A többszintes épületben kb. 25-30 különböző méretű lakás fogja biztosítani megannyi zuglói lakosnak az alacsony fenntartási költségű lakhatást, valamint egy egészségesebb, emberközelibb légkört.
Együtt korona idején
A koronavírus-járvány az élő precedens, hogy míg egymagunk mennyire kiszolgáltatottá és elszigeteltté válunk, addig egy co-housing közösség tagjaként sokkal nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat, ahol támaszkodhatunk a körülöttünk élőkre – ezt bizonyítja világszerte megannyi példa.
A Seattle-ben található Capitol Hill Urban közösségi házban a lakók a vírus idején létrehoztak egy anonim támogatási rendszert, így tartós élelmiszerekkel, mosószerrel és a legszükségesebb dolgokkal segíthették az arra rászoruló szomszédaikat. Az olaszországi Base Gaie lakóházban a fiatal lakók elindítottak egy úgynevezett „szolidáris együttélés” kezdeményezést, ami annyit tesz, hogy bevásároltak a házban élő idősebbeknek, intézték a gyógyszereik kiváltását és a postát. És a COVID előtti színes közösségi élet sem szűnt meg teljesen, csupán átalakult. Így a pandémiás időszakban erkélykoncertekkel múlatták az időt, vagy a megfelelő óvintézkedések betartásával összegyűltek egy hangulatos kerti mozizásra – ahogy történt ez a szintén olaszországi Green Opificio lakóházban is.
Én is így szeretnék élni!
Ha úgy érezzük, ezt az életformát nekünk találták ki, akkor csatlakozhatunk egy már meglévő közösséghez, vagy akár újat is szervezhetünk. Akkor sem kell lemondanunk erről az álmunkról, ha per pillanat nincs kivel összebútoroznunk – ugyanis a CoHousing Budapest oldalán egy kérdőív kitöltésével akár lakótársakra is lelhetünk. A témában pedig tovább kutakodhatunk a Közösségben élni vagy a Periféria Központ Facebook oldalán.
Borítókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix
