Valami egészen furcsa, nosztalgikus, mégis ismerős érzés fogott el, amikor újra elindítottam a Szex és New York első részét.
Harmincas nőként, túl néhány kapcsolaton, csalódáson, egy-két önismereti válságon és életmódváltáson, most már egészen más szemmel nézem a Szex és New York-ot, mint húszévesen. Akkor még az álom volt: Manhattani élet, menő barátnők, designer cipők, pezsgő reggelire és persze a Nagy Ő. Most viszont inkább egyfajta tükör. Néha fájdalmasan ismerős, máskor meg felszabadítóan őszinte.
És miért is jön ez elő újra pont most? Mert hamarosan elstartol az And Just Like That… harmadik évada, és újra ott tartunk, hogy elő kell venni a régi részeket, csak hogy pontosan érezzük, honnan indult ez az egész. A reboot már egy teljesen más korszak, más problémákkal, más ritmussal – de a gyökerek mindig ott vannak: a négy nő, akik mertek önmaguk lenni egy olyan világban, ahol ez még nem volt természetes.
Harminc felett újranézni a Szex és New Yorkot már nem a rózsaszín álmodozásról szól. Most már nem Carrie és Big kapcsolata a fő kérdés, hanem az: miért voltak annyira toxikusak? Vajon miért nem láttuk akkor, mennyire nem volt egészséges az, amit szerelemként állítottak be? És Samantha szexuális szabadsága akkoriban felszabadító volt – most meg már szinte forradalmi. Miranda jogászként akkor még csak karrierista volt, most pedig egy teljes generáció példaképe lett a társadalmi érzékenységével. Charlotte idealizmusa most inkább tűnik túlkompenzálásnak, mint álomnak.
Ami régen szórakoztatott, most kérdéseket vet fel. Ami régen „cél” volt, most inkább elgondolkodtat. És közben mégis jó érzés újra velük lenni. Jó nosztalgiázni, újra elkapni azt a városi lüktetést, azt a baráti összetartást, amit annyira imádtunk. Jó nevetni a régi poénokon, még ha kicsit más is a hangsúly most. Mert igen, változtunk. Ők is, mi is.
Az And Just Like That… folytatása sok kritikát kapott – és sokszor jogosan. De közben mégiscsak valami fontosat próbál megmutatni: hogyan öregszik egy generáció, amelyet fiatal nőként ismertünk meg. Hogyan változik a barátság, a test, a szerelem, az identitás. És ha harmincas nőként újra nézzük az eredeti sorozatot, akkor talán jobban értjük, miért volt fontos – és miért fontos még mindig.
Szóval tényleg harmincas nőként újranézni a Szex és New Yorkot? TÉNYLEG. Mert most már nem csak nézzük – meg is értjük.
