Rudolf Höss a náci Németország által létrehozott legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő tábor parancsnokaként nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot. -Höss, most saját szavaival mesél a borzalmakról.
Rudolf Höss az auschwitzi megsemmisítési program vezetője volt, most saját szavaival mesélni el élettörténetét, és azt, hogy hogyan élte meg megsemmisítő táborban töltött éveket.
„Elfogták a világtörténelem talán legnagyobb gyilkosát” – írta szalagcímében a New York Times 1946. március 17-én.
S valóban, kevés olyan ember van, akinek kezéhez közel egymillió ártatlan ember, férfiak, nők és gyermekek vére tapadt. Rudolf Höss a náci Németország által létrehozott legnagyobb és legtöbb áldozatot követelő koncentrációs és megsemmisítő tábor parancsnokaként nagy kötelességtudattal és munkakedvvel, szenvtelenül működtette éveken keresztül az Auschwitz és Birkenau közelében felépített táborkomplexumot.
A magyar olvasóközönség által Robert Merle 1952-ben írt fiktív önéletrajzi regényéből (Mesterségem a halál) megismert Höss most saját szavaival mondja el élettörténetét.
Senkit sem öltem meg személyesen, pusztán az auschwitzi megsemmisítési program vezetője voltam.
– mondta, s egyszerűen nem értette azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoztak, hogy a meggyilkoltak rászolgáltak-e a kegyetlen halálra.
Már a feltevést is irreálisnak tartotta: „nem érti, kérem, hogy nekünk, SS-embereknek, nem az volt a dolgunk, hogy ilyesmiről gondolkodjunk; eszünkbe se jutott soha”. Emellett az, hogy mindenről a zsidók tehetnek, természetes dolognak számított. Mint régi, fanatikus nemzetiszocialista tényként fogadta el az antiszemitizmust.
Olyan alapvető tételnek könyveltük el ezt, amiben kérdés nélkül hisz az ember; semmiféle kételyem nem volt ezzel kapcsolatban. Teljességgel meg voltam győződve arról, hogy a zsidók az ellenpólust képviselik a német néppel szemben, s előbb-utóbb bekövetkezik a végső leszámolás a nemzeti szocializmus és a világzsidóság között, még békeidőben is. E doktrínák alapján feltételeztem, hogy a többi nép előbb vagy utóbb ugyancsak meggyőződik a zsidó-veszélyről, s hozzánk hasonlóan állást foglal vele szemben.
Az Auschwitz parancsnoka voltam, amely Hössnek a háború után, lengyel fogságban írt önéletrajzi feljegyzéseinek gyűjteménye, egyedülálló betekintést enged a parancsokat kérdések nélkül végrehajtó és végrehajtató tömeggyilkos belső fejlődéstörténetébe, akit egyáltalán nem zaklattak fel a tömeggyilkosságok.
Az izgalmasan megírt, ám mégis minden oldalán megrázó és olykor felháborító könyvben végigkövethetjük Höss életét a kora gyermekkortól az első világháborús katonalétig. Ott lehetünk az első politikai gyilkosságnál, a többéves börtönfogságban és a dachaui koncentrációs táborban eltöltött években. Részletesen megismerhetjük, hogy miként emelkedik először a sachsenhauseni védőőrizetes, majd az auschwitzi koncentrációs tábor parancsnokságáig, majd egészen a Koncentrációs Táborok Felügyelőségének hivatalvezetői posztjáig.
Höss 1944 kora nyarán újra Auschwitz élén állt, hogy levezényelje a megsemmisítő tábor legnagyobb szabású megsemmisítési projektjét, a vidéki magyar zsidók legyilkolását. Az úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) keretében 437 000 magyarországi zsidó érkezik a táborba, akik közül 300 000-345 000, köztük 100 000 gyerek, azonnal a gázkamrákba kerül.
A Martin Broszat (1926–1989) német történész által közreadott és bevezető tanulmánnyal ellátott feljegyzéseket Kádár Gábor és Vági Zoltán történészeknek a Rudolf Höss és a magyar holokauszt kapcsolatát bemutató utószava zárja.
