Vajon törvényszerű-e, hogy az eredeti mindig jobb, mint az új változat?
Az Oscar-díjátadón a csokornyi kategória között igen csekély számú vonatkozik a külföldi filmekre – és gondoljuk bele, milyen abszurd dolog kettéválasztani a filmgyártást Amerikára és „a többi országra”. Talán ez is jól jelzi, mennyire elkülönül az USA filmes világa, és sok olyan gyönyörű alkotás nem igazán jut el hozzájuk és kap figyelmet, mint ami arra érdemes lenne. A remake-jeik azonban igen, hiszen előszeretettel forgatnak újra régebben rendezett filmeket, ebben a listában pedig előkelő helyen szerepelnek a francia alkotások. Franciaország filmművészetét itthon talán jobban ismerjük, így lehet, hogy nem az eredeti változatok okoznak majd meglepetést, hanem a tény, hogy „Hollywood ebből is forgatott egy újabbat?”. Azt pedig, hogy melyik a jobb, minőségibb, mindenki döntse el maga – én azért oda-odaszúrtam a véleményemet.
Taxi (1998) vs. Amerikai taxi (2004)
Hazánkban a francia Taxi-filmeket szinte havonta leadják a tévécsatornák, és nem véletlenül. A Samy Naceri és Frédéric Diefenthal nevével fémjelzett széria nagy népszerűségnek örvend, imádjuk a szállóigévé vált mondatokat (“Általános riadó!”) és a magyarok széles közönsége itt ismerte meg az akkor huszonhárom éves Marion Cotillardot. A négy folytatást is megért Taxi első része 1998-ban készült el, az a Luc Besson rendezte, aki a Léon, a profit és Az ötödik elemet. A sikert látva Amerikában is készítettek egy remake-t, ott azonos címmel futott, nálunk megtoldották egy “amerikai” jelzővel. A 2004-es Amerikai taxi főszerepeiben Queen Latifah-t és a később talkshow-műsorvezetői babérokra tort Jimmy Fallont láthatjuk, de valljuk be, ha választanunk kell, ezerszer is inkább az eredeti filmet néznénk meg.
Életrevalók (2011) vs. Életrevalók (2017)
Bár a magyar címek nem segítenek a különbségtételben, az eredeti Életrevalók (Intouchables) és a remake (The Upside) hat év különbséggel készültek el, előbbi Franciaországban, utóbbi az USA-ban – és kétség sem fér hozzá, hogy a francia változat a jobb. A történet szinte ugyanaz, a gazdag, ám kerekesszékbe kényszerült úr és az ő mindennapjainak megkönnyítésére felvett, rossz sorból származó férfi barátságának kialakulása. Valahogy azonban itt is a francia, Omar Sy és Francois Cluzet-féle verzió mellett tesszük le a voksunkat, mert megvan benne az a varázs, amit a hollywoodi adaptációk sokszor elhagynak.
Oscar (1967) vs. Oscar (1991)
„Tudtam… csak nem sejtettem!” – a helyes útra térő gengszter szerepe jól állt Sylvester Stallonénak, akit ekkora már Rockyként és Ramboként ismert a világ. A gazdasági világválság idején játszódó mozit ma is emlegetjük, pedig nemrég ünnepelte premierjének harmincadik évfordulóját. Abban, hogy ilyen emlékezetesre sikerült, nagy szerepe volt a magyar szinkronnak is, na pedig a kiváló sztorinak – utóbbit pedig a legendás francia nevettető, Louis de Funès 1967-es filmjéből „kölcsönözték”. De Funèsnek köszönhetjük Jákob rabbi kalandjait, a Fantomas és A csendőr-filmeket és még több tucatnyi ikonikus alkotást.
Őrült nők ketrece (La Cage aux Folles) (1978) vs. Madárfészek (1996)
1973-ban született egy Őrült nők ketrece című színdarab – ezt hazánkban épp az Átrium játssza- , mely öt évvel később filmvászonra is került, és ez lett az első olyan alkotás a magyar mozikban, ami a homoszexualitást helyezte középpontba. A francia Riviérán játszódó filmben egy mulató tulajdonosa, Baldi úr és annak elsőszámú sztárja, Albin egy párt alkotnak, életükben pedig fordulópont követezik be, mikor fiuk bejelenti, hogy elveszi feleségül barátnőjét – akinek szülei nem igazán elfogadóak a meleg közösség, vagy bármi más, kevésbé konzervatív dolog iránt. A zseniális vígjátékot aztán közel húsz évvel később feldolgozták, a bártulajdonost Robin Williams, párját pedig Nathan Lane alakította, a film pedig a Madárfészek nevet viselte.
Három férfi, egy mózeskosár (1985) vs. Három férfi és egy bébi (1987)
Ugyan ki ne emlékezne Tom Selleckre, amikor a Magnumos évek vége felé elvállalt egy vígjátékot Steve Guttenberg és Ted Danson oldalán, amiben agglegényekként arra kényszerülnek, hogy együtt tapasztalják meg az apaságot egyikük nem várt szerelemgyereke miatt. A film hatalmas kasszasiker lett, túlszárnyalta bevételben a Végzetes vonzerőt is. Nálunk is ez lett ismert és népszerű, pedig egy két évvel korábbi alkotásból táplálkozott. A francia Trois hommes et un couffin végül hat remake-t ért meg a sztori poénossága miatt, melyek közül Selleckék változata lett a legnagyobb dobás.
