Ugyan még a vénasszonyok nyarát éljük, ha hihetünk az időjósoknak, heteken belül beköszönt az “igazibb” ősz. Felkészülhetünk az esősebb, hűvösebb napokra, amikor már nem szívesen ülünk a szélben a teraszokon, jön majd a fűtésszezon is, és szívesebben ülünk majd a nappaliban egy-egy jó könyv vagy film előtt.
Ha ti is olyanok vagytok, mint én, aki szeret lélekben is hangolódni az új évszakra, és gyakran ennek megfelelően választok esti néznivalót, akkor ez a lista nektek szól. Íme öt film, ahol fontos szerepet kap az ősz, vagy épp az egész film megmagyarázhatatlan őszies hangulatot áraszt, pedig nem kapcsolódik az évszakhoz szorosan – tudjátok kicsi úgy, mint ahogy a Die Hard-ot karácsonyi filmnek könyveljük el.
Holt költők társasága (1989)
Ó kapitány, kapitányom! Az őszt egyebek mellett a tanévkezdéssel is összekapcsoljuk, ezért a bentlakásos Welton Akadémia falai között játszódó Holt költők társasága nem véletlenül került fel a listánkra. A sok belső jelenet között számos külső helyszínen felvett is szerepel a filmben, ahol láthatjuk, hogy az ódon iskola udvarán álló fákat már elérte az ősz. Az egyik legszebb ilyen rész az, amikor a Robin Williams alakította irodalomtanár, John Keating diákjait a konformitásról oktatja. Megkéri őket, hogy kezdjenek el körben sétálni az udvaron, akik először összevissza, majd pedig fokozatosan egymáshoz igazodva teszik ezt. Keating ezzel az egyszerű példával szemlélteti, hogy mennyire nehéz is megőrizni saját magunkat másokkal szemben, és az ember milyen könnyen igazodik a tömegekhez. A néhai Williamset nagy nevettetőként ismerte meg a világ, de drámai, komoly szerepei kicsit sem maradtak el a vígjátékjaitól, sőt! A lista következő mozijában is megmutatta, mennyire csodálatosan jó színész úgy is, amikor nem poénkodik.
Good Will Hunting (1997)
Matt Damon és Ben Affleck klasszikusa, amelynek Oscar-díjas forgatókönyvét is a két barát írta, több díjat is hazavihetett 1998-ban. Többek között a legjobb férfi főszereplő díját nyerte el Williams, aki egy pszichológust alakít ebben az édesbús drámában. A történetben nem elhanyagolható szerepe van a bostoni egyetemnek, így megint csak visszakanyarodunk az ősz=iskolakezdés vonalra.
Harry és Sally (1989)
Létezik-e nő és férfi között igaz barátság? Ez az egyik legszebb romantikus vígjáték központi eleme, ez (na és persze kettejük kapcsolata) foglalkoztatja leginkább Harryt (Billy Crystal) és Sallyt (Meg Ryan), miközben újra és újra egymás útjába sodorja őket az élet (és a forgatókönyv). A főként New Yorkban játszódó képsorok bárki azonnal felkerekedne, hogy a Central Park színes levelei között találjon rá a szerelem. Nemcsak azért lehetett ez a film annyira sikeres, mert a főszereplők közti kémia rendkívüli módon működött, hanem mert érdekes filozófiai kérdésekről beszélgetnek, kicsit sem szájbarágósan.
Távol a mennyországtól (2002)
A 2002-es dráma Douglas Sirk ötvenes évekbeli filmjei előtt tiszteleg hangulatával, és Julianne Moore, Dennis Quaid és Dennis Haysbert remekelnek benne. A több, mint fél évszázaddal ezelőtt játszódó alkotásban Moore egy gazdag külvárosi háziasszonyt alakít, akinek tökéletesnek látszó élete elkezd darabjaira hullani. Az elmúlás évszaka talán még sosem mutatott olyan jól a filmvásznon, mint ebben a moziban, ahol a rozsdabarna, bordó, és zöld színek dominálnak.
Nyom (1985)
Igazából bármilyen nyomozós, Agatha Christie stílusára emlékeztető filmet választhattam volna ötödiknek, mondjuk a sztárparádés Tőrbe ejtvét, de most a Nyomra esett a választás. A Clue nevű társasjátékon alapuló, 1985-ös rendezésű moziban hat vendéget hívnak meg egy rejtélyes kúriába, ahol a vacsora után gyilkosságok történnek, amiket az inas Wadsworth (Tim Curry) igyekszik felderíteni. Egy ilyen sötét, de mégis humoros, fordulatokkal tűzdelt filmet egy esős őszi estére képzeltem el, teával és melegszendviccsel az ölünkben.
